Kövessd Az Áramlást- Folytatás

13. rész

*Emma szemszöge*
Annyira jó volt ez a mai nap! Megtanultam az egyik kedvenc számomat félig, és egy csomó dolgot megtanulhattam Gergőtől, az egyik kedvenc énekesemtől. Vajon mennyi embernek lehet ilyen nagy mákja a Földön?

Mikor a vonat az állomásra gördült, felkaptam a fejem. Aztán valahogy próbáltam a bringával vacakolni, míg végre le tudtam szedni. Aztán gitárral a hátamon, bringával a kezemben szálltam le a vonatról. Balszerencsétlenségemre majdnem leestem a lépcsőről (mert a 'nagy' vonatot fogtam ki), de nem történt semmi.

A lányok kint álltak az állomáson, majd mikor észrevettek, kiskutyaként ugráltak körülöttem.
- Emma! Mi történt?
- Megtanultam félig az egyik számot.
- Hadd találjam ki: Tavasz
- Nem. Annál régebbi.
- Akkor Nem Tudja Senki.
- Igen!
- Az jó szám!- mondta Flóra, majd hazaindultunk.

Útközben mindent elmagyaráztam, hogy mi történt, és mi lesz pár nap múlva. Most 2 napig nem lesz Szakács Geri, mert a kishugára kell vigyáznia Szikszón. Elég messze van innen!

A lányok úgy viselkedtek, mintha csak én lennék Eddie Murphy lánya. Vagy valami ilyesmi. Eddie a kedvenc szinészem, a Follow The Flow meg más tészta, hiszen ők magyar éneksek! Nem is! Eddie csoki mousse, a FTF pedig penne tészta. Vagy valami ilyesmi...

Hazaérkeztünk, de a lányok egészen a kapuig elkisértek.
- Szia Emma!
- Sziasztok!- karoltam át őket, majd elmentek.

Bementem a házba, ahol anya egy picit mérges szemmel mért végig. Ennek bár baj szaga van! Ami terjeng a lakásban. Biztos, hogy Van valami a levegőben.
- Emma. Mégis hol a csudába jártál ennyi ideig?
- Elmentem gyakorolni az egyik Follow The Flow-taggal.
- Édes lányom, Miranda!
- Igen?- kérdeztem anyától. Az önbizalmam a jókedvemmel együtt Ellopták a biciklim, és most valahol Kalifornia felett járhatnak. Anya jéghideg tekintete a csontomig hatolt. Szinte már fájt.
- Merre csatangoltál?
- Elmentem Szakács Gergővel gyakorolni a hónap végi fellépésre, ami kb 2 hét múlva lesz. Szombaton.
- Értem. De legközelebb szólj, ha elmész.
- Rendben!
- Amugy hol voltatok?
- A lakásában. Budapesten.
- Budapesteeen! Szólj előre, hogy éppen merre mész, jó?
- Aham! Amugy holnap reggel 9-kor indulok a lányokkal Sandyhez, az Állatotthonba.
- Jó, arról tudok.
- Aztán asszem délután elmegyünk valahova, de a jövő random.- feleltem anyának. Tényleg le kéne állom a szövegekkel.
- A jövő random!?- kérdezte anya.
- Jah. Bocsi, csak a Végsebesség című számból idéztem. Sounda.- mondtam.- Jah, és benne van Szakács Geri is.
- Nem tudnád elfelejteni egy kicsit Szakács Gergőt és a Follow The Flow-ot?
- Hogyan? Szinte mindennap beszélünk, vagy írunk egymásnak!- mondtam egy picit kiakadva.
- Igaz.- látta be anya.- Ott a pont.
- Anya...
- Menj a szobádba, pakolj le, majd gyere.
- Hova?
- Elviszlek fagyizni. És kérlek, hogy ne egy számmal válaszolj nekem.
- Oké.
- Ez melyik szám?

Felmentem a szobámba, majd a gitáromat a tartójára tettem. Aztán visszamentem anyuhoz, aki az ajtóban tipegett.
- Nem halasztottad el a dolgot!
- De anya! Eldőlt az állvány, és azzal vacakoltam. És a heveder is zavaró tényező volt!
- Mindegy, gyere!- mondta anya, majd elindultunk a fagyizóba. Igaz, hogy Október felénél járunk, de attól még "menjünk a fagyizóba!" Jó, de akkor nem az én hibám lesz, ha torokgyulladást kapok, vagy megfázást a koncert előtt!

- Anya, nem kérhetnék inkább sütit?
- Miért?
- Mert egyre hidegebb lesz, és nem akarok lebetegedni a koncert előtt.
- Hé, maguk is mennek a koncertre?
- Öhm, maga melyikről beszél?- kérdeztem meg a fura, öreg bácsit, aki éppen lemázolja az arcát a Házi Krémessel.
- Hát mi másról, mint a jó öreg Animal Cannibals-ról.
- Ismerem őket, de én másmilyen koncertről beszélek.
- Értem. Mikor lesz a tied?
- Hónap végén, Budapesten.
- Az Animal Cannibalsnak is.
- Melyiken lesznek ott?
- Az Oktoberfest-en, amit most kivételesen nem itt tartanak meg, pedig a mi településünkön tartják igazán. Valami huligán banda elfoglalja a Közösségi Házat, hogy próbájon.
- Talán fontos dolog miatt, nem?- mondtam a fogaim közt. Anyára néztem, hogy el ne árulja ennek az öregembernek, hogy mi vagyunk ott.
- Nem hiszem. Na kislány, köszönöm a beszélgetést, de mennem kell.