Kövessd Az Áramlást- Folytatás

34. rész

*Emma szemszőge*
A fura érzések továbbra is gyötörnek, de már egyre kevésbbé érzem magamat veszélyben. Szerintem csak nagy hatással volt rám a múltkori félreértés.

Gyorsan felkaptam valami ruhát (farmer, pillangós póló és pulcsi), majd egy surranót, és a suliba készülődtem.

Megfogtam a bringámat, és eltekertem a suliba.
A lányok 2 perc késéssel ugrottak be, majd egyből letámadtak.
- Emma, képzeld el, hogy majd segítenünk kell egy klippben.
- Sssh!- intette csendre Flóra Lillát.
- Igaz! Nem akarom, hogy baj legyen.
- Akkor menjünk el a zugba.
- Nem lenne nagyon érdekes a többiek számára, ha az ebédlőbe mennénk? Főleg most, reggel?
- Akkor majd ebédszünetben megdumaljuk. Bocsi, csak órara kell mennem.
- Szia Flóra!- köszöntünk el, de Lilla is elment, ahogy én is.

Órák után a szokásos kis zugunkban ebédeltünk, de nagyon fúrja az oldalamat a kíváncsiság.
- Lányok, miről is beszéltetek?
- Hogy szerepelni fogunk egy klippben.
- Komolyan? És melyikben?
- Foggalmunk sincs.
- És.. én is szerepelhetek?
- Igen. Mármint Gergő azt mondta.
- Melyik?
- BLR.
- Jah, oké!- mondtam, majd elmentem.
- Hova mész?
- Muszáj segítenem Sandy-nak.
- Nem úgy volt, hogy csak hétvégén megyünk?
- Szerintem jól esik neki egy kis segítség. És már nem lesz több óránk. Sziasztok.
- Szia!

Elmentem Sandy-hoz, aki örömmel fogadta a segítséget. Kezdésképp odaadta Willow nyuszit, hogy fésüljem ki a szőrét. Azután a polcokat kellett rendeznem, végűl pedig fel kellett takarítanom.
- Emma, mi szél hozott ide?
- Nem tudom.
- Emma! Nagyon jó emberolvasó vagyok. Tudom, hogy valami bánt.
- Na jó!- fújtam ki a levegőt- A Csapattal csinálhatunk egy klippet. Félek, hogy elszúrom az egészet.
- Mi az, hogy elszúrod?
- Mindig piros lesz az arcom, és alig észlelem a külvilágot. A másik pillanatban pedig lefagyok.
- Lámpalázad van.
- Nem, régen imádtam a színpadon lenni.
- Akkor mi lehet a baj?
- Nem tudom. Örülnöm kéne, hogy a Follow The Flow-val énekelhetek, de ez a fagyás nagyon zavar, és nem tudom követni a koncertek áramlását.
- Vagy úgy! Nem lehet, hogy belezúgtál valakibe?
- Nem, soha senkibe!- tíltakoztam, de Sandy teljesen félreértett.
- Vagy úgy. Hogy énekelsz?
- Mátmint?
- Szólóban? Ketten? Hárman, négyen, mindenkivel?
- Lilla és Flóra BLR-rel és Fura Csével reppel. Én pedig Szakács Gerivel énekelek és gitározok. Nézd!- mutattam meg a nyári fellépés egy darabkáját.
- Lehet, hogy nem kéne énekelned?
- Én szeretek énekelni.
- Akkor csak gitározz!
- Van gitáros. És még ketten vagyunk.
- Min tudsz még játszani?
- Furulyán, zongorán és gitáron.
- Az jó.
- Az a baj, hogy a csapat 'imidzsébe' csak a gitár kaphat szerepet.
- Milyen gitáron játszol?
- Cort Akusztikus Gitár.
- Tudsz egy képet mutatni?
- Persze.
- Szép!
- Köszi.
- Vége van a műszaknak.
- Azt hittem, hogy tovább maradhatok. De sebaj. Szia!
- Szia!- köszönt el Sandy, én pedig hazatekertem.

Otthon egyből a gép elé ültem, és a lányok idióta kérdéseire válaszoltam. Azután leckét írtam. Mikor már mindennel készen voltam, akkor vettem észre, hogy valaki írt valamit. Nem más volt, mint Gergő. Mármint a Szakács.
- Szia Emma!
- Hali!
- Vigyázz magadra!
- Miért?
- Mert valaki keress téged!
- Kicsoda?
- Nem tudom, csak van egy ilyen érzésem!
- Jól van, hiszek neked. Nekem is volt ilyen érzésem, de téves volt. Pedig sosem csal be a 6.-ik érzékem!
- Mindegy. Csak ennyit akartam mondani. Szia, mennem kell!
- Szia!- csaptam le a gépet, majd az ágyra hanyatlodtam.