>> - Ne játszd meg mint ha érdekelnélek valamennyire is. Nem mondhatod meg hogy mit csináljak mert nem vagy senkim. Én már lemondtam rólad és nem érdekel mi lesz ezután mert nekem úgy is mindegy. Én megpróbáltam teperni utánad de már nincs értelme mert mással vagy. Menj el innen és ne gyere ide többet vissza. <<
- Ahogy szeretnéd. -mosolyogtam rá mint ha elfogadtam volna vagyis el is fogadtam csak hát.. ezt furcsa volt hallani. Mégegy pillantást vetettem rá majd távoztam. [...]
MÁSNAP
09.10, Hétfő
Nem hiszem hogy fontos kijelenteni de hogy mégse maradjatok le róla.. tegnap este lefeküdtünk Jackkel. De borzalmas volt..
Ma előbb eljött a suliba a megszokottnál. Mikor én is megérkeztem, a folyosón szinte mindenki engem bámult. Amit nem szoktak, vagyis igen szoktak de nem így és nem ennyire! A szekrényemhez mentem és kiszedtem az első órára a könyvet és a füzetem.
- Szia! -ölelt át hirtelen Jack.
- Szia. -erőltettem magamra egy mosolyt.
- Valami baj van? -kérdezte.
- Nincs.. -hazudtam.
- Akkor jó! Gyere, mindjárt csengetnek. -fogta meg kezem majd bementünk az osztályunkba. Elsőként szúrtam ki Marcust a teremben. Még mindig egyedül ül és egyáltalán nem vágyik más társaságára. De minek is érdekel ez engem! Leültem a helyemre, gyors átfutottam a tanultakat majd jött is a tanár.
Szünetben ismét a szekrényemhez kellett hogy menjek. Mikor kinyitottam az ajtaját, egy cédulát tettek rá amin az állt hogy "ribanc".
Egyszerre nem értettem a módját és felment bennem a pumba.
- Ide figyelj! -csaptam rá Marcus asztalára mire egyből felkapta rám fejét.
- Ennyire fáj neked az hogy mással sokkal boldogabb lehetek? -toltam képébe a kis papírdarabot.
- Még te mondtad azt hogy téged ez már nem érdekel és leszarod mi lesz ezután! Akkor meg miért nem tudsz békén hagyni? Akadj le rólam és ha akadna még valami mondani valód azt ide mondd. -mutattam szememre.
- És ne a szekrényembe hagyj üzenetet esetleg megjegyzést! -kiabáltam, mire mindenki felfigyelt ránk az osztályban.
- Már megint mi van? -állt mellém Jack, majd a kezébe nyomtam a papirt.
- Oh.. szeretem mikor gyanúsítgatsz. Nem gondolod hogy más is lehetett mivel Jack reggel mindenkinek elmondta hogyan dugtatok tegnap? Mert tudtommal mindenki erről beszél. -röhögött szemembe. Nem tudom elhinni, hogy Jack erre is képes volt.
- Mielőtt bármit is mondanál, hagyd hogy elmagyarázzam! -esett kétségbe.
- Erre valami eszes magyarázatot adj..
- Beszéljünk inkább kint. -fogta volna meg kezem, de elhúztam tőle és egy pofont kevertem le neki, mire mindenki "jújozgatni" kezdett.
- Véletlen volt! Úgy értem reggel tényleg elmondtam Miának és Davidnak, de csak nekik. Legjobb barátaink és szerintem abban nincs semmi hogy tudják. Más szerintem meg meghallhatta és tovább adta. És nem azt mondtam el hogy hogyan csak hogy megtörtént.. a többit már más találta ki. Így volt? -fordult Miáék felé.
- Ez nem az én hibám! Kérlek kicsim ne haragudj rám! -mondta könnyes szemekkel.
- Akkor mégis ki hibája? Nem kellett volna semmit mondanod. -beszéltem most már hallkabban.
- Igen tudom és belátom. Bocsánatot kérek. -hajtotta le fejét.
- Nekünk tényleg elmondta, de nem adta tovább senkinek. -súgta fülembe David. Ebben a pillanatban megérkezett a tanár majd mindenki leült a helyére.
- Ugye nem haragszol rám? -nézett rám könnyes szemekkel.
- Shhh! Majd szünetben megbeszéljük! -csitítottam mert az órára szerettem volna figyelni. [....]
Ebéd idő van! Jackkel úgymond kibékültem. Persze nincs elfelejtve az egész mert ha Davideknek nem pofáz semmit akkor most nem lenne ez. Egyébként tök szarul vagyok. Azt hiszem lázas vagyok, és ezt Jack is észrevette az asztalnál.
- Szerintem menj haza. Majd én beszélek a tanár úrral hogy belázasodtál és hazamentél. Az egézség fontosabb! -cirógatta arcom.
- Nem is tudom. Kibirom ezt a maradék két órát. -ittam a pohárba.
- Csak feljebb fog menni lázad. Ne legyél értetlen, hallgas Jackre! -helyeselte Mia.
- Fogadj szót kicsim, menj haza és vegyél be gyógyszert, pihenj le és majd délután átugrom megnézem mi van veled. -puszilt arcon.
- Jó. De tényleg beszélj a tanár úrral. -álltam fel az asztaltól.
- Fogok! -adott mégegy puszit majd elköszöntem a többiektől és mentem vissza a táskámért. Meglepő módon Marcus ott depressziózott a terembe egymaga. Nem szóltunk egymáshoz semmit, sőt én rá se hederítettem. Összepakoltam majd elindultam haza. A suli bejáratánál megszédültem és összeestem. Hallottam ahogy valaki fut felém majd felvesz, de azt már nem láttam hogy ki mert elsötétült minden. [...]
Nehezen nyitottam ki szemem majd a szobámba találtam magam. A redőny le volt húzva így kicsit sötét volt. Az ágyam szélén ott ült Jack.
- Hozol egy pohár vizet? -kérdeztem kómásan miközben felültem az ágyon. Izzadtam és forró voltam.
- Tessék. -emelt le egy vizzel megtöltött poharat az éjjeliszekrényemről majd a kezembe adta. De várjunk csak egy pillanatra.. ez a hang nem Jackké.
- Te??! -pofám leszakadt mikor megláttam előttem Marcust.
- Láttam mikor összeestél és nem voltál magadnál ezért hazahoztalak. -mondta.
- Ez vedd be. -nyújtott felém egy fehér kis tablettát.
- Mi ez? Valami kábítószer? -forgattam kezembe azt a valamit. Erre felnevetett egy jót.
- Lázcsillapító te buta. -mutatta felém a dobozát.
- Megvártam míg felkesz, mert miközben aludtál nem tudtam volna ledugni a torkodon. -koncogta.
- Mennyi az idő? -kérdeztem majd gyors beszedtem a gyógyszert.
- 15 múlt. -felelte.
- Kössz hogy hazahoztál de most már menj el. Jack hamarosan jön és nem akarok vitát.. meg amúgy is. -feküdtem vissza az ágyba.
- Meg amúgy is mi? -kérdezett vissza.
- Mindegy. Menj el tényleg. Bármikor itt lehet.
- Nem félek tőle. -mondta határozottan.
- Meg amúgy se szeretnéd ha maradnék. Nem is értem miért maradtam itt eddig! Csak haza kellett volna hoznom és befektetni az ágyba. Ajánlom a hűtőfürdőt. Szia. -köszönt el tőlem majd becsapva az ajtót elment.
Jack szemsz.
- Hogy te miket ki nem találsz... -csóválta vigyorogva fejét David.
- Kicsit messzire mentél ezúttal. -szólt közbe Mia.
- Nem gondoltam volna hogy az a faszfej ilyen okos és elköp Carlanak! Rögtönöznöm kellett. -feleltem.
- De én nem tudlak megérteni. Szered őt nem? Akkor miért beszélted ki a tegnapit mindenkinek? -fejezte be az evést Mia majd idegesen tette le a villát.
- Szeretem szeretem de.... meguntam! -vágtam rá.
- Meguntad?
- Aha.. de azért megtartom. Mindig kell hogy kéznél legyen valaki. -nevettem.
- Ez undorító! -grimaszolt Mia.
- Ne szólj bele.. és tartsd a szád Carla előtt. -néztem rá fenyegetően.
- Na de én megyek! 5 perc és csengetnek. -indultam meg előre.
- Délután benézel hozzá? -jött utánam David.
- Ja... csak hogy érezze a törődést. -bólintottam.
