>> Miután Jack távozott egyenesen visszamentem a szobámba és befeküdtem az ágyba. Terveim szerint ma ki se mozdulok innen. <<
/09.02, Vasárnap/
Utolsó nap az iskola előtt. Jack és én nagyon jó barátok lettünk. Megbeszéltük hogy holnap reggel értem jön és együtt megyünk iskolába.
Ma egész nap fájt a fejem és nem érzem magam jól. Persze nem akarok már rögtön az első héten hiányozni. Meggyógyulok magamtól is. Miával Facetimeoztam, most tettem le a telefont. Ezután a konyhába mentem hogy igyak egy pohár vizet.
- Hát te nem alszol? -kérdezte apa.
- Miával beszéltem, kicsit tovább tartott. -kortyoltam a vizve.
- Ha jól hallottam azt is beszéltétek hogy Jack jön érted reggel. -szólt közbe Charles.
- Te hallgatóztál?! -fordultam felé idegesen.
- Igen. -vont vállatt.
- Nem tetszik nekem az a gyerek. -jegyezte meg apa.
- Neked ki nem tetszik?
- Én Marcust se csípáztam, de ha arról van szó akkor a két kezemet is összetenném és elfogadom, csak ne lássam többet ezt a Johnt.
- Jack. -javítottam ki.
- És csak barátok vagyunk.. semmi több. -mondtam.
- Barátok. Biztos kizárólag csak beszélgettek reggeltől estig a szobádban. -szólt ismét Charles.
- Neked ahoz mi közöd? -förmedtem rá.
- Befejezni! -szólt ránk apánk.
Szememmel megöltem a bátyám és felfutottam a szobámba. Szeretem mikor a családom beleszólnak az életembe és megakarják mondani mit csináljak. [...]
/09.03, Hétfő/
Kapkodva szedtem össze magam reggel fél nyolckor. Reggelizni is alig volt időm.
- Mikor érsz haza? -kérdezte anya.
- Fogalmam sincs. Majd hívlak. Szia! -nyomtam arcára egy gyors puszit. Mikor kiléptem az ajtón pont akkor fékezett le előttünk Jack.
- Jó reggelt szépség! -nézett végig rajtam mosolyogva.
- Ugyanmár, csak magamra kaptam valamit mert elaludtam. -kapcsoltam be az övet.
- Legközelebb majd előbb jövök és felébresztelek. -nevetett. [...]
A suli parkolójában letettük a kocsit és csengetés előtt öt perce futottunk be. Szerencsére mondhatni hogy ismerek "mindenkit" mivel a középiskola és a fősuli össze van kapcsolva egy épületté. Csak annyival bonyolultabb, hogy sokkal többet és keményebben kell ezentúl tanulnom.
Miközben kerestük a termünket véletlen belefutottam az igazgatóhelyettesbe. Kezében egy csomó papirt tartott, ami mint szét szórodott a földön.
- Nemár Carla! -forgatta meg szemét Jack, majd leguggolt a földre segíteni.
- Hagyd majd én felszedem. Te menj ne miattam késsél! -pateroltam el.
- Elnézést! -néztem fel az igazgatóhelyettesre aki kicsit sem kedvesen nézett rám.
- Nézz az orrod elé legközelebb! -mondta flegmán majd a kezébe adtam a papírokat. Ebben a percben csengettek, ugyanekkor senki nem volt a folyóson és a tanár is bement. Sorra hallottam ahogy csukódnak az ajtók.
- Hogy hívnak? -kérdezte, majd elővett egy papírt a sok közül.
- Nem lehetne ezt később? Órám van!
- Na nézz oda még szemtelen is! Mi a neved? -kérdezte újra.
- Carla Courtney. -feleltem.
- Új vagy itt? -igazítgatta szemüvegét.
- Igen. Vagyis.. középsuliba is ide jártam. -mondtam.
- Ugye azt tudod hogy nem lóghatsz át szünetekben sem? -húzta tovább az időt.
- Igen tudom! -vágtam rá, de egyébként meg honnan tudtam volna.
- Jól van.. menj a dolgodra. -engedett el végül.
Benyitottam a terembe és elnézést kértem a késésért.
- Elnézem a késést, de csak ma az első napon. -mondta a tanárnő.
- Ms. Scott vagyok, szeretnék rólatok is megtudni többet..
Folytatta tovább prédikálását, majd Jack intett a hátsó padsorból hogy foglaljak helyet mellette. Mia és a barátja előttünk ült. Suttogva elmeséltem Jacknek hogy az a hárpia sirekt visszatartott hogy késsek. Ekkor valaki kopogott ajtón, így újra meglett szakítva Ms. Scott beszédje. Mindenki az ajtó felé kapta fejét.
