>>Megpróbáltam aludni mikor éreztem hogy közelebb csúszik. Háttal feküdtem neki így nem látta hogy ébren vagyok. Azt hitte alszok, és karjával átkarolta derekam.<<
/08.04, Péntek/
Reggel mikor felkeltem kivételesen is kipihentnek éreztem magam. A faliórára néztem és 11:20at mutatott. Jól elaludtunk.. Marcus is még mélyen aludt, keze még mindig ugyanúgy volt mint este. Nem is tudom miért engedem ezt meg neki.. na mindegy.
Pihentem még egy kicsit és elkezdtem keltegetni Marcust.
- 11:30 van! -ráztam fel álmából.
- Nem baj.. -dörmögte a párnába.
- Már úton kéne lennünk.. -mondtam hangosan fülébe, mire megrakadta kezem és az ágyra húzott.
- Nem vagyunk időhöz kötve. -fordult át másik oldalára és aludt tovább. Gondoltam felöltözök és rendbehozom magam. Mikor felakartam volna kelni az ágyból Marcus újra megragadta kezem és visszarántott az ágyra.. tulajdonképpen magára.
- Mit csinálsz? -próbáltam szabadulni.
- Shhh.. -csitított.
Félig rajta fekszek és ez nekem olyan kellemetlen! Óvatosan csúsztam ki erős karja alól. Sikerült megcsinálnom amit elterveztem.
Ma egy kicsit lengébben öltöztem. A szokásos rövdnadrágnál kicsit rövidebb farmernadrágot húztam persze nem azt a tipikus kurvásat.. és egy fekete haspólót. Rohadt melegem van még így is! Összekötöttem copfba hajam majd megmostam az arcom. Éhes is voltam már, hisz este nem is vacsoráztam. Most már dél van, tényleg ideje Marcusnak is felébrednie. Egy pohár hidegvíz talán segít majd ebben.
Lassan az ágy mellé osonttam és arcába öntöttem a vizet.
- Mi a.. ?!! -ült fel egyből közben arcát törölgette.
- Dél van és éhes vagyok! -toporogtam az ágy mellett.
- Carla!! -nézett rám mérgesen.
- Mi az? -nevettem.
- Gyere csak ide! -ugrott fel hirtelen én pedig elkezdtem szaladni, ő pedig utánam.
Körbeszaladtam a nappalit, a hálószobát majd ezt követte a konyha. Marcus már majdnem elkapott. Ki akartam szaladni az ajtón, de elfelejtettem hogy bezárta este így hát elkapott.
- Ezt vissza kapod! -mondta, majd ő is szintén arcon öntött egy pohár hidegvizzel. Nem valami kellemes érzés azt meg kell hagyni.
- Jó oké elég így már kvittek vagyunk! -törölgettem arcom.
- Többet így ne ébressz fel! -utasított.
- Próbáltam máshogy de le se szartad. -nevettem.
- Mindegy hogy délután vagy este adom át a csomagot! Az a pár óra nem számít. Amúgy is ez külön üzlet. -magyarázta.
- Külön üzlet? Mit értesz ez alatt? -érdeklődtem.
- Az én üzletem ami az én zsebembe megy.
- Ja értem. Éhes vagyok.
- Majd nemsokára lemegyünk és eszünk csak had öltözzek fel. -ásított. [...]
Úgy történt ahogy mondta. Mikor elkészült lementünk reggelizni délben. Ezt követően most már tényleg útnak indultunk.
- Most hogy hogy ide ülsz előre? -kérdezte mikor helyet foglaltam mellette.
- Hátra ülök ha szeretnéd.
-csuktam be az ajtót és bekapcsoltam az övet.
- Felőlem maradhatsz. -vont vállat mire elhajtottunk a hotel parkolójából.
- Kérdezhetek valamit? -szóltam hozzá egy idő múlva.
- Eddig kérdezés nélkül kérdeztél most meg megkérdezed hogy kérdezhetsz e. Mi történt veled? -nevetett.
- Mikor felébrettem az egyik kezeddel átölelted a derekam. Miért? -kérdeztem komolyan.
- Átöleltelek? Furcsa.. szerintem miközben aludtam észrevétlen karolhattalak át. -füllentett. Bólintottam pedig tudtam hogy hazudik.
- Zavart? -kérdezte körübelül 5 perc múlva.
- Te most ezen gondolkodtál azóta?
- Nem, csak.. hirtelen eszembe jutott. -felelte.
- Hát.. nem zavart. Inkább csak furcsa volt. -mondtam az őszintét.
Kora délután megálltunk tankolni egy útbaeső benzinkútnál, ami nagyon közel volt egy kis városhoz. Nagyobb forgalom volt, mint egy átlagos benzinkútnál. Kértem Marcustól pénzt valami rágcsálnivalóra. Amíg ő tankolt én kiválasztottam a rágcsát és fizettem a pénztárnál. Mikor én jöttem ki Marcus akkor ment be. A kocsihoz sétáltam vissza mikor egy kéz megragadott a csuklomnál fogva és a benzinkút háta mögé ráncigált ahol nem lát senki. Nagyon fájt, mert még mindig sebes volt a csuklom. Hiába kiabáltam segítségért az a undorító idegen ember befogta a szám, és csókolgatni kezdte nyakam.
- Az előbb figyeltelek, és vártam mikör jössz ki! -mondta a fülembe. Akármennyire próbáltam kiszabadulni, nem sikerült.. túl erős volt hozzám képest.
- Ne mocorogj! -kiabált rám ezzel pofon ütött.
Letépte rólam a pólóm és elkezdte fogdosni a mellem, mire elkezdtem sírni.
Épp a nadrágom gombolta ki mikor hirtelen megjelent Marcus. Leszedte rólam az embert és bemosott neki egyet amitől a falnak esett.
- Ha mégegyszer meglátlak a közelében esküszöm megöllek! -nyomta fel a falra gallérjánál fogva, miközben szeme alá ütött nem gyengén. Mind ezalatt én csak mozdulatlanul álltam.
- Bántott? -fordult felém Marcus.
- Fogdosott és megütött. -mondtam remegő hangon.
Ekkor újra behúzott neki, ezúttal eltörve orrát.
- Nem nyúlhatsz hozzá többet! -kiabálta. Nagyon mérgesnek tűnk, szemei szikrákat szórt az emberre.
- Köcsög! -engedte el végül és még utoljára bemosott neki egyet.
- Jól vagy? -jött hozzám aggódva.
- Mondhatni. -bólintottam.
- Letépte rólam a pólóm. -takargattam magam melltartóban.
- Tessék. -vetette le pólóját és a kezembe nyomta. Ott állt félmesztelenül.
- És te?
- Majd a kocsiban felveszek valamit. -felelte közben öklét nézegette.
- Vérzik a kezed! -vizsgálgattam.
- Ne törödj vele. Menjünk. -legyintett.
- Nem engedhetem meg hogy így öltözz mint ma! Láttad te is mit csinált az a faszkalap. Egyből rád mozdult! -háborgott.
- Köszönöm hogy megvédtél. -mondtam mikor már megnyugodtam.
- Hallottad amit mondtam? -ragadt le még mindig az öltözékemen.
- Igen! -forgattam szemeim.
- Nyugi már! Ne legyél feldúlt. -nyugtattam.
- Eltudod képzelni mit tett volna ha később megyek utánad? -háborgott még mindig.
- Igen eltudom képzelni nem vagyok kislány.. honnam tudtad hogy oda rángatott az a faszkalap?
- Hallottam mikor kiabált. Téged meg nem láttalak a kocsiba se sehol és sejtettem hogy hátul lehetsz. -mesélte. [...]
Délután megérkezdtünk a célponthoz. Marcus nem engedte hogy kiszálljak, megint bezárta az ajtókat. Itt is hamar végzett. A pénzt betette a csomagtartóba és visszaült a kocsiba.
- A kezed! -nyúltam érte.
- Mi van vele? -vonta össze szemöldökét.
- Csúnyább mint volt, és meg van dagadva. Ezt el kell látni! -tanácsoltam.
- És hogy? Orvoshoz nem mehetek mert beazonosítanának.. meg amúgy is, holnapra elmúlik. Tényleg, a te kezeddel mi a helyzet? -váltott témát.
- Semmi baja, fáj még de már jobb. A kezed pedig borogatni kell hogy lemenjen a dagadás utána fertőtleníteni a sebet és utána jön a kötözés. -vázoltam fel.
- És akkor most mindketten kötözött kezűek leszünk? -viccelődött.
- Ez nem vicces! -néztem rá csúnyán. Tovább nevetett egy ideig majd kerestünk egy újabb hotelt estére. [...]
A recepciónál Marcus kétszemélyes ágyat kért, direkt. Vagyis úgy hallottam, mert én addig leültem férre míg kikért egy szobát.
- Fura, de..
- Hallottam mindent. -mosolyogtam.
Megkerestük a szobánk és elfoglaltuk.
