>> Az egész osztály végig hallgatta az egészet. Most nem csak Marcusra, hanem Jackre is haragudtam. Hagyni kellett volna Marcusra a dolgot és nem folytatni. <<
A tanár úr kérdőre vonta a két fiút majd az igazgatóhoz küldte őket. Marcus ellenkezett először mert állítása szerint nem ő kezdte, hanem Jack kötött belé. Az óra maradék 20 perce le lett fújva és mehettünk átöltözni. Pár lány faggatni kezdett hogy mi volt ez az egész, de nem akartam rá válaszolni. Végül csak annyit mondtam hogy ez kényes téma. A következő órán szintén csak beszélgettünk és ismerkedtünk egy újabbik tanárunkkal. Óra közben tért vissza Marcus és Jack.
- Mit mondott az igazgató? -hajoltam hozzá suttogva.
- Majd szünetben elmondok mindent. -mondta, de láttam rajta hogy ideges. [...]
Kicsengettek, majd kimentünk az udvarra és tettünk egy sétát a suli körül.
- Szóval hogy is kezdődött? -kérdeztem.
- Kérdőre vontam hogy mit képzel magáról, miért koslat utánad. Aztán tudod.. szó szót követett. -mesélte miközben egy követ rugdosott maga előtt.
- De miért?! Tudom hogy féltesz és csak védeni akarsz amit nagyra értékelek, de ez Marcusé és az én ügyem, kérlek ne szólj bele.. -mondtam.
- Mi van most őt véded?? -csattant fel.
- Nem, te is tudod hogy a te oldaladon állok! De ha valami elszámolóm van vele akkor majd én elintézem. -jegyeztem meg.
- Az igazgatónál mi volt? -kérdeztem.
- Az a faszfej neki adott igazat. Azt mondta, tartsam magam a normális viselkedéshez mert különben hamarabb repülök innen mint ahogy azt gondolnám. -idegeskedett, majd ekkor csengettek. Siettünk vissza a terembe. [...]
Következő órán Marcus hozzám dobott egy papirgalacsint. Sejtettem hogy valami üzenet lehet benne ezért figyelmen kívül hagytam. Majd jött egy újabb és újabb. Idegesen néztem rá hogy ebből most már elég, mire megnéztem a galacsinokat. Egyikre azt írta hogy "ebéd előtt menjünk férre, beszélni akarok veled". Várj, egy nap hányszor akar beszélni velem ugyanarról a dologról feleslegesen? A másodikra azt írta "nagyon-nagyon szeretlek, és hiányzol:(<3". Próbáltam a nemtörődöm lányt játszani ebben a pillanatban de belül ez nekem nem ment, akármilyen jól is tudok színészkedni. Most rögtön oda mennék hozzá és megölelném. Csak egy pillanatra néztem felé mire elmosolyodott, eközben csillogni kezdtek szemei. Jack ezt észre is vette.
- Miért bámuljátok egymást? -lökte meg kezem, és rávettem tekintetemet.
- Csak elbambultam. -mondtam zavartam majd gyors összegyűrtem a galacsinokat és kidobtam a kukába. Csak ekkor jutott eszembe hogy az utolsót meg se néztem. Mindegy, amúgy se mentem volna vele semmire. Mikor mentem vissza a padsorok között Marcus megragadta a kezem és leültetett magamellé.
- Itt jobb helyed lesz! -mondta hallkan, hogy a tanár ne hallja. Vagy épp ne lássa, mert háttal volt nekünk. Jacket még nem láttam ennyire vörösnek idegében ezelőtt.
- Bocs, de nem. -álltam volna fel de visszafogott.
- Miért vagy ennyire erőszakos?! -kérdeztem kicsit hangosabban.
- Mert még mindig az enyém vagy és enyém is leszel. -mondta Jacket nézve.
- Miről beszélsz? -mondtam hangosabban, amit a tanár meghallott.
- Mi ez a hangzavar ott hátul? -nézett ránk felváltva. Se én se ő nem tudtunk mit mondani.
- Kifele az órámról mind a ketten! -parancsolt ránk.
- De én.. -kezdtem volna mentemi magamat de Marcus közbeszólt.
- Hallottad Carla.. kifelé. -vigyorgott önelégülten.
- Mi lesz már! -türelmetlenkedett a tanár.
Felpattantam és előre siettem, majd leültem a terem elé egy padra.
- Most boldog vagy? -fordultam felé mikor ő is kijött.
- Mondhatni. -ült le mellém közel.
- Fejezd ezt be.
- Mit?
- Hogy nem hagysz békén! Nem érted meg hogy nem akarok tőled semmit többé? Ennyire bonyolult lenne felfognod? Nem kell üzenetekkel dobálni mert egyébként leszarom magasról. Szégyeld magad amiért jelenetet rendeztetek ma Jackkel! -mondtam a magamét.
- 1, hazugság miatt szakítottál velem ezért nem adom fel. 2, sajnos azt a módszert is használnom kellett mert magadtól nem fogsz hozzám jönni. 3, Nem én tehetek róla hogy annak a nyomorultak kötekedős kedve volt. -panaszkodta.
- Nem fogok ezen is vitatkozni! Hagyj békén oké? Csinálj úgy mint ha nem is ismernél. -ültem el tőle messzebb.
Pár percig néma csend volt de neki ezt is meg kellett zavarnia.
- Szeretlek baba. -csúszott közelebb. Persze ignoráltam.
- Nem tudom mit kellene tennem hogy higyj nekem. -enyhült el hangja.
- Mindig eszembe jut, hogy hol lennék most ha nem ismertelek volna meg. Miattad változtam meg és örülök hogy nem vagyok már olyan bunkó seggfej mint ahogy mondtad mindig. Gondolj már bele, hogy ha nekem lenne más lány akkor miért ülnék most itt? Mert tanulni szeretnék? Hát nem. Vissza akarom kapni azt akivel elképzeltem az eddig katasztrófális életemet. -karolt át hátulról. Mire észbekaptam a könnyek csak úgy folyak le az arcomon. Jól esett a közelsége így hát engedtem neki.
¥Marcus szemsz.¥
- Csak képzeld el... -kulcsoltam össze lassan kezünket.
- Elmennénk innen messzire, vennénk egy házat, dolgoznék te pedig végeznéd a házimunkád, megkérném a kezed és te igent mondanál, jönne az első gyerkőc, a második, harmadik, negyedik, ötödik és a hatodik. Talán egy hetedik is. -soroltam.
- Ezt mástól is megtudnám kapni. -szipogta.
- Kitől? Jacktől?
- Nem... akarkitől.
- Hidd el hogy velem lenne a legjobb. És tudod miért? Mert senki nem fog annyira szeretni mint én téged. -pusziltam hajába. Ekkor felémfordult és most ő ölelt tovább, de szorosabban mint valaha is tette. Fejét pedig a nyakamba furta.
Sajnos ezt a gyönyörű pillanatot a csengő zavarta meg. Hirtelen megtelt a folyosó de nem zavartattuk magunkat. Majd oda termett Jack.
//Csumi!❤️ Rövid és unalmas rész lett, de ígérem egyre izgalmasabb lesz🌝//
