>> - Hogy érzed magad? -kérdeztem.
- Hányingerem van. És lehet lázas vagyok.. újra. -fogta fejét.
- Most már mindjárt ott vagyunk! -nyugtattam.
[...] <<
Carla szemsz.
Az orvos szerint elkaphattam valami vírust, de hamar át esek rajta ha szedem amit felírt és diétázok. Ezen a héten még itthon kellene maradnom de nem fogok, gyógyszer mellett simán elvagyok az iskolában. Miután kijöttem az orvostól Marcus haza vitt, de amint megláttam a házunk előtt Jack kocsiját kicsit berezeltem.
- Mit fogsz mondani? -nézett rám Marcus mikor kiszálltam az autóból.
- Hagyd rám, majd kitalálok valamit. Holnap találkozunk? -kérdeztem reménykedve.
- A doki is megmondta hogy maradj itthon. Ne gyere holnap. -felelte.
- Úgy ismersz hogy itthon maradok?! -nevettem el magam.
- Hát nekem oké.. de a barátodnak lenne ahhoz egy-két szava. -húzta szája szélét.
- Nem igazán érdekel. -vontam vállat.
- Akkor holnap. -hajoltam hozzá közel hogy arcára adhassak egy puszit. Rám mosolygott majd becsutka az ajtót és elhajtott.
Nagy levegőt vettem majd felmentem a szobába. Jack ült az ágyon és a telefont nyomkodta.
- Hol voltál? -vonta fel szemöldökét.
- Orvosnál. -feleltem hallkan.
- És kivel? -közelített.
- Egyedül. Miért?
- Miért hazudsz? Én hazudtam neked valamikor is?
- Miből veszed hogy hazudok?
- Láttalak az ablakból ahogy kiszállsz annak a rohadéknak a kocsijából. Aztán egy puszival el is köszöntél tőle. -tette karba kezét.
- Ugyan Jack! Felhívtalak reggel mert megbeszéltük hogy elviszel az orvoshoz de te inkább bementél a suliba. Nem mertem egyedül menni tudod milyen messze van innen az orvosom ezért képtelen voltam felhívni Marcust. És az a puszi csak egy köszönet puszi volt! Annyi azért jár neki.
- Egy puszi? -nevetett fel hangosan.
- Igen, ha te erre nem voltál hajlandó.
- 10 óra van Carla.. eljöttem egy szó nélkül a suliból miattad. Eljövök hozzád és nem talállak sehol, nem vagy elérhető és még ez nem elég Marcussal lógtál! -akadt ki.
- Nem is beszéltünk szinte szóval nem tudom milyen lógásról beszélsz. -toltam férre az útból.
- Állj csak meg egy pillanatra.. -húzott vissza.
- Azt mondtad hogy téged ő már nem érdekel és utálod, meg hogy nem akarod látni mert megcsalt és te mégis volt merszed felhívni? Én a barátod vagyok Carla és megtiltom hogy beszélj vele vagy esetleg találkozzatok! -nézett rám fenyegetően.
- Érthető voltam? -szorított csuklómon. Nem válaszoltam csak a földet néztem.
- Mondom érthető voltam??!! -kérdezte hangosabban mire már rábólintottam egyet.
- Okés. -húzta száját mosolyra hirtelen.
- Szeretlek. -nyomott csókot homlokomra.
- Én is téged. -mondtam kissé erőltetetten. Ne értsétek férre én tényleg szeretem őt, de ez most kicsit meglepett. Jó igaz, meglehet érteni.. nekem se tetszene ha a barátom az exbarátnőjével menne orvoshoz. Readásul még arról nem ks tud hogy itt töltötte az éjszakát és együtt aludtunk.
Jack késő délutánig nálam volt. Vacsorán apám szokásosan csak baszogatta és célozgatott rá hogy mennyire egy idióta barátom van. Persze mindig mondom Jacknek hogy hagyja rá, ne foglalkozzon vele. Mikor már ő is hazament vettem egy hűtő fűrdőt mert megint kezdett felmenni a lázam. Bevettem a gyógyszert makd lefeküdtem aludni.
Marcus szemsz.
Nem tudok aludni és csak forgolódok jobbra-balra. Jobban érzem magam lelkileg mert tudom hogy Carla még mindig szeret. De ettől még nem lesz jobb. Ő Jackkel van és szereti. Talán csak nem felejtett el teljesen és ezért érzi úgy hogy engem jobban szeret. Ha nem így lenne akkor most velem lenne és nem vele. Nem tudom mit keresek még itt. Úgy érzem itt kell maradnom és szemmel kell tartanom Carlat mert tudom hogy Jack egy igazi szar alak. Nem szeretném ha Carlanak bármi baja essen, főleg nem ha az a faszkalap bántaná.
Remélem mihamarabb észhez kap és belátja hogy Jack nem hozzá való. Ő sokkal jobbat érdemel. Most nem magamra célzok hisz tény és való hogy nálam is van jobb. Ő olyan különleges lány. Ő az első szerelmem és egyben az utolsó. Tisztán emlékszem az első napra mikor megismertem, persze teljesen más körülményekben. Félt tőlem és mindig ideges volt. Egész nap hisztizett és sírt én meg el nem tudtam viselni. Viszont minden este elakart kezdeni beszélgetni velem. Segíteni akart rajtam és megakart változtatni jobb emberré. Sikerült neki. Egy hetet lehetett a barátnőm ami rohadt kevés idő! Mint ha nem is lettünk volna igaziak. Mint akik nem is szerették volna egymást. Halvány lila gőzöm sincs miért gondolok vissza erre minden nap végén.
Nagyon szeretem ez tény. És nagyon hiányzik is. [...]
MÁSNAP
/09.12,Szerda/
Reggel elmentem a suliba. Nulla életkedvvel, de elmentem. Láttam Carlát és Jacket ahogy elvannak maguknak és a szűk baráti körükkel. Ezért a szüneteket mindig az udvaron töltöm egymagam, hogy ne kelledjen az erőltetett mennyire utáljuk Marcust dumájukat hallgatnom. Na meg hogy Jack direkt taperolja és csókolgatja Carlát.
Mindenki elment ebédelni szokványosan csak én nem. Ilyenkor kivételesen a folyosón ülök vagy bent a teremben. Viszont nem számítottam arra hogy Carla visszajön az ebédlőből.
- Szia! -ült le mellém.
- Szia. -köszöntem én is.
- Te nem mész ebédelni? -kérdeztem.
- Nem vagyok éhes. De te miért nem jársz sosem? -kérdezte kiváncsian.
- Nem tudok enni. -vontam vállat.
- De otthon kajálsz mikor hazamész gondolom.
- Van mikor szoktam. -bólogattam.
- Na de mondtam hogy ma ne gyere iskolába. Sőt, ezen a héten egyáltalán nem! Otthon kellene lenned és pihenned. -mondtam aggódóan, mire ő csak felnevetett.
- A gyógyszer használ és úgy érzem semmi bajom!
- De attól még nem vagy meggyógyulva! Egyébként... nem félsz hogy Jack meglát velem?
- Nem igazán. De gyere, keresünk egy biztonságosabb helyet! -rántott fel a székből majd végig rángatott a folyosón.
- Mi ez? -kérdeztem mikor bementünk valami igen kis "terembe".
- Régi padokat, székeket és szekrényeket tárolnak itt. Tiszta por minden. -húzta végig úját egy szekrény üres polcán.
- Biztos vagy hogy itt nekünk jó lesz? -kérdeztem a tanárokra utalva.
- Nem fognak ide bejönni. Miért jönnének be? -pattant fel egy padra majd leültem én is mellé.
- Mondjuk itt tényleg nyugisabb. -mondtam.
- Ugye? Akkor fedeztem fel mikor David összetörte a székét mikor Miával veszekedett és ide írányított a tanár, hogy hozzak egy kopott széket neki. -nevetett.
- Jó látni nevetni téged. -mosolyogtam, ő pedig szintén visszamosolygott.
Se ő se én nem tudtunk megszólalni. Kínos csend miatt Carla elfordította fejét és a régi bútorokat kezdte el nézegetni. Közelebb ültem hozzá, majd állát megfogva fordítottam magafelé. Szájára néztem majd fel rá, utána vissza a szájára miközben fejemmel közelítettem felé és ő hagyta. Hagyta hogy megcsókoljam.
