>> - Pihenj szerintem. -mondtam mielőtt tovább indultunk volna.
- De csak egy órát. -helyezkedett el majd másodperceken belül elaludt.
- Lesz az több is szerintem. -nevettem.
Míg ő kipihente magát magazinokat
olvastam. <<
Dél fele járt az idő mikor felébredt.
Ezután nemsokkal mentünk tovább. Az út során többször bealudtam, mert rohadt unalmas volt mindent. Kora délután megálltunk egy telefonos boltnál ahol Marcus visszavette a telefonomat amit kidobott az ablakon még akkor. Egyébként már el is felejtettem a telefonomat. Már másnap hajnal volt mikor elhaladtunk Los Angeles tábla mellett. Marcus idegesnek tűnt, egyben nyugodtnak.
- Valami baj van? -kérdeztem.
- Nincs. -rázta meg fejét.
Lassan elkezdtem gpsként viselkedni, mert valahogy el kell vezetnem Marcust hogy merre is lakok. Szerencsére ezt még nem felejtettem el. 03:04-et mutatott az óra.
- A szüleidnek mit mondasz majd? -kérdezte, mikor befordultunk az utcába.
- Azt amit amivel a bátyám nyugtatta őket. Leléptem a pasimmal és egyik nap szakitottam vele ezért haza jöttem. -foglaltam össze röviden.
- Mit fognak ehez szólni?
- Nem tudom.. mérgesek lesznek de nem baj. -vontam vállat. Lassan megérkezdtünk a házhoz.
- És te mit csinálsz miután befejezted a "küldetésed"? -kérdeztem.
- Nem tudom még. Szerintem New Yorkba költözök.. nincs kedvem visszamenni Europába . -beszélt szomorkásan.
- Itt vagyunk! -vettem észre pont időben a házat.
- Kicsit hátrébb állj meg, a hátsó ajtón megyek be. -kapcsolta ki az övem.
Pontosan ott állt meg ahol gondoltam.
Ekkor kínos csend lett kettőnk között.
- Öhmm.. -kezdett el valamit mondtani.
- Bármennyire is furcsán hangzik, főleg tőlem, de ebben a két hétben eléggé megkedveltelek.
Tudom hogy nem felejted el az a sok rosszat amit én okoztam neked, de mint már százszor elmondtam megbántam és sajnálom.
- A lényeg hogy belátod hogy nem volt helyes döntés amit csináltál. Nem haragszom, mert bocsánatot kértél, és tudom hogy most őszínte vagy. -mondtam.
- De én is megkedveltelek az elmúlt egy hétben, és adnám ha néha meglátogatnál és lóghatnánk együtt. Persze New Yorkból ide járni nem lesz könnyű. -tettem hozzá.
- Majd néha. -ismételte meg.
- Rendben. -mosolyogtam rá majd kiszálltam a kocsiból.
- Szia! -köszöntem el tőle.
- Szia. -intett majd még megvárta míg bemegyek a házba azután elhajtott.
Mindenki aludt. Nem akartam senkit felébresztni, bementem a szobámba és elaludtam.
/08.14, Hétfő/
Másnap reggel remegve mentem le a lépcsőn, félve a szüleimtől mivel tudtam hogy nagy lebaszást fogok kapni. Akkor megusznám bünti nélkül, ha az igazat mondanám. De nem teszem ezt Marcussal. Hallottam ahogy beszélgetnek a konyhában reggeli közben.
- Sziasztok! -köszöntem nekik mint ha minden rendben lenne.
- Te jó ég! -ugrott fel apa az asztaltól.
- Carla? -közelített anya.
- Én mondtam hogy életben van.. -szürcsölte tovább narancslevét Charles.
- Hol a fészkes fenébe voltál? Hogy kerülsz haza? Mit kerestél Washingtonban? Mia és Frida azt mondta elrabolt valami fickó, igaz ez? -árasztottak el kérdésekkel.
- Hát öhm.. én a barátommal voltam csak most szakítottunk és hazajöttem. Nem volt washingtonban térerő egyéb okok miatt és nem tudtam telefonálni. A lányok azért hitték azt hogy elraboltak, mert nem tudtak arról hogy van barátom. Így érthető? -dőlt belőlem a hazugság. Apán látszott hogy megy fel benne a pumpa, anyán kevésbé. Anya örült annak hogy itthon vagyok és nem esett semmi bajom.
- Na tudod kit etess azzal hogy nem volt térerő! -kiabált apa.
- Nem telefonozhatsz két hétig, és nem hagyhatod el a házat két hétig! -parancsolta.
- 4 nap múlva töltöm a 18at hahó! Vagy talán elfelejtetted? 4 nap múlva oda megyek ahová akarok a te engedélyed nélkül! -ekkor lepofozott.
- Carla hogy te milyen hangnemet meg nem engedsz magadnak apáddal! -csodálkozott anya.
- Mindegy leszarom! -néztem apára dühösen és visszaviharoztam a szobámba. Mielőtt apám elvette volna a telefonom felhívtam a lányokat jöjjenek át amint lesz idejük... egy órán belül megérkeztek.
- Hol voltál te szerencsétlen?! -idegeskedtek.
- Ha leültök és nyugton maradtok elmondok mindent. De meg kell ígérnetek hogy senkinek nem szóltok erről egy szót sem, oké? -tartottam fel mutatóújjam mire mindketten bólogatni kezdtek. [...]
- ....és apám most elvette a telefonom két hétre, és elméletileg nem hagyjatnám el a házat két hétig, de ez érvénytelen büntetés mivel Pénteken már hivatalosan is 18 leszek. -meséltem el nekik mindent őszíntén.
- Azta! Hogy birtad hogy ne feküdj le vele?? -csodálkozott Mia.
- Ő nem te, te észlény! -szólt rá Frida.
- A lényeg hogy éppségben haza tértél. -mosolyogta Frida. Ezután beszélgettünk róluk is egy kicsit, filmet néztünk majd úgy lett hogy Mia hazament, Frida pedig nálunk alszik.
- Carla.. -huppant le mellém.
-Hm?
- Mi lenne ha Pénteken tartanánk egy nagy bulit? Nem csak anyád,apád,tesód, én és Mia, hanem a suliból még meghívhatnánk pár embert. Fiúkat is.
- Nem tudom... vagyis.. nem tudom mit szólnának a szüleim.
- Majd holnap rábeszélem őket. Mégis csak 18 leszel!
- Jól hangzik. De gondolj csak bele.. itt a fél suli és a szüleim egyfolytában cikiznének.. meg hát amúgy se lenne ide való anyám és apám!
- Elmennek kicsit pihenni az nap.. bízd csak rám. Charles pedig itt sem lesz, alapból mindig is ignorált. -mondta, de teljesen az igazat.
- Rád bízom. -mosolyogtam.
¥Marcus szemszöge¥
/08.17, Csütörtök/
3 nap telt el mióta hazadobtam Carlat.
Úgy terveztem hogy folytatom amit csináltam de átgondoltam és döntöttem "felmondok". Így is tettem másnap. Megkaptam a bevétel pénz 50%-át. Arra gondoltam, mivel holnap lesz Carla születésnapja, elmennék hozzá sunnyogva és vennék neki valamit. Holnap megpróbálom kinyögni neki hogy egy ideje többet érzek iránta. Viszont nagyon béna vagyok ilyen téren, mert még sosem csináltam ilyet. Remélem minden jól fog menni, és a végén elhívhátnám randizni.
¥Carla szemszöge¥
/08.18, Péntek/
Ma van a szülinapom! Frida segített mindenben. Elpaterolta a szüleimet úgy, hogy rá vette őket egy hétvégés üdülésre. Szeretett bátyám, Charles mint ahogy gondoltuk neki pont ma akadt randia így hát nem tölti velem a szülinapom... ami nem is érdekel egyébként.
Sok embert nem sikerült meghívnunk.. 40fő jelzett vissza hogy eljön. Felszerekeztünk egy csomó piával, rágcsákkal netán valaki enni is valamit, Mia és Frida majd később áthozzák a meglepetés tortát. Délután Mia segített elkészülni.
- Körülnéztem a szekrényedben és nem találtam alkalmas ruhát! -ültetett le az ágyra, ő pedig előttem járkált.
- Pedig egy csomó szoknyám van! -vágtam értetlen pofát.
- Van, de nem a megfelelő! Kihívóan kell ma felöltöznöd.. valami kivágotabbat és rövidet!
Kitudja, talán ma egy helyes pasival is kedvez a nap... amúgy is ideje lenned neked tudod... -húzta tovább a szót.
- Tehát mivel amúgy is egyforma a méretünk áthoztam pár ruhát az enyéimből, válogathatsz köztük. Ja és hoztam tűsarkut is! A sminkedről és frizurádról majd Teodora gondoskodik, hatra itt lesz.. -hadarta.
- Ki az a Teodora?
- Egy sulis csaj! Meghívtam, egyel alattunk jár.. alacsony vörös.. na mindegy. -legyintett, majd előhozta a kiválasztott ruhákat. Próbáltam a leg nem kihívóbbat választani, bár mindegyik egyformán olyan volt.
Végül egy egyszerű bordó bársony szoknyát választottam feketetűsarkúval. Furábban fogok kinézni mint ezelőtt, de csak egyszer van 18.születésnapi bulim.
