>> Visszamentem a házba és gyors még letusoltam, amitől kijózanódtam egy kicsit, de nem teljesen. Áthúztam a pizsomám és lefeküdtem aludni. <<
/08.19, Szombat/
Korán visszatértek a lányok, Jack csak később jött. Elkezdtük kitakarítani az egész házat.
Felkellett mennem a szobámba hogy megcsináljam az ágyam. Majdnem kész voltam mikor nyílott az ajtó és Jack jött be rajta.
- Mit keresel? -fordultam felé.
- Semmit.. csak gondoltam utánad jövök. Szeretnék mondani neked valamit. -közelített, majd megfogta kezem és leültünk az ágyra.
- Hallgatlak. -néztem arcát kiváncsian.
- Tegnap mikor elkezdtünk beszélgetni, és jól éreztük magunkat én belédszerettem! -mondta csillogó szemekkel. Meg se várta hogy mondjak valamit, hirtelen lesmárolt. Gondolkodtam egy ideig hogy csókoljak vissza vagy ne, de végül nem tettem. Majd nyílt az ajtóm mire ijedten kaptam oda fejem. Marcus állt ott kezében egy csokor virággal?! Csalódottan nézett rám én eközben nem tudtam megszólalni.
- Ő meg ki? -kérdezte Jack.
Megfordult majd visszacsukta az ajtót.
- Nem hiszem el.. -morogtam majd felpattantam az ágyról és utána indultam.
Épp akkor ment ki az ajtón.
- Marcus!! -kiabáltam utána. Úgy tett mint aki nem hallja hogy kiabálnak utána, pedig tudtam hogy hallja. Kint volt a házunk előtt egy zöld kuka amibe belebaszta a csokrot és beült az autójába. Jack ezt az ajtóban állva nézve végig.
Mielőtt elindult volna sikerült behuppanom mellé.
- Elmagyaráznád hogy mi folyik itt? -kérdeztem, miközben becsuktam az ajtót.
- Ezt én kérdezném tőled. -mondta rám se nézve.
- Tegnap kaptam tőled egy méreg drága ajándékot, majd megsértődtél azon hogy nem fújom le a bulim, most meg beállítasz egy csokor virággal! -vázoltam fel.
- És pontosan azért jöttem vissza hogy bocsánatot kérjek amiért úgy viselkedtem.
De rosszul időzítettem. Bocs, hogy megzavartalak téged és az újdonsült barátodat. -forgatta mogyoróbarna szemeit.
- Nem a barátom!
- Akkor csak a jövendőbeli.
- Nem, mert nem az esetem.
- Akkor majd később megtetszik... minnél több időt töltesz vele, a végén azt veszed észre hogy csak rá tudsz gondolni és mélységesen beleszerettél. -lágyult el hangja.
- Nem hiszem hogy ilyen léteznik.. Meg amúgy is.. mit tudsz te a szerelemről?! Ne olyan prédikáljon nekem erről aki fikarsznyit se tapasztalt a szerelemről! -fakadtam ki teljesen.
Kiszálltam a kocsiból és visszaviharoztam a házba. Jacket elküldtem a picsába és a többieket is. Nem tudom mi jött rám, dühös vagyok és egyben szomorú.. de miért? Becsaptam a szobám ajtaját és telesírtam a párnám. Lépteket hallottam a szobámfelé közeledni.
- Mondtam hogy menjetek haza!! Hagyjatok békén! -kiabálltam.
- Én vagyok az. -hallottam meg Marcus hangját. Leült az ágyra és magához húzott.
- Miért sírsz? -kezdte el simogatni hajam.
- Nem tudom.. -szipogtam. Azt hiszem kezdtem megnyugodni.
- Olyan nincs hogy nem tudod. -faggatott tovább.
- Nem tudom megérteni magam amióta itthon vagyok. Néha olyan mint ha hiányozna belőlem valami és mikor próbálom összerakni képbe ugrik valami amitől összedől az egész. Olyan mint egy kártyavár. -magyaráztam.
- Senkinek nem meséltem még erről. Nem tudom eldönteni mit akarok. Tudom hogy ez mind furcsán hangzik és nem érted, de pont ez az amiről beszélek..
Kínos csend lett ezután ami kezdett idegesíteni.
Muszáj volt valamit mondanom.
- Segítesz befejezni a takarítást? -néztem fel öléből.
- Ha csak nem zavarsz el engem is. -húzta mosolyra száját.
- Nem foglak. -nevettem. [...]
Elkezdtük takarítani a konyhát. Marcus söpört meg mindent visszapakolt a helyére míg én mosogattam.
- Ha végzetem a mosogatással ennem kéne valamit. Te nem vagy éhes? -kérdeztem.
- De egy kicsit. -felelte.
Tényleg éhes voltam és nem volt türelmem. főzni ezért gyors összeraktam pár szendvicset.
- Sonkás szenyó. -tettem le elé a tányért.
- Tökéletes. -kezdett el enni.
- Csináltam limonádét is. Elő volt már hűtve a víz, szerintem jól fog esni. -tettem le a két poharat is az asztalra. Leültem én is és nekiálltam elfogyasztani a szendvicset.
- Amúgy... -kezdtem bele.
- ..miért jöttél vissza? -kérdeztem.
- Mert tudtam hogy valami nincs rendben. -felelte.
- Sajnálom hogy kint kiabálam veled és olyanokat mondtam amit nem kellett volna. -mondtam bágyottan.
- Ne sajnáld.. igazad van. -tolta férre a tányért fele szendvicset rajta hagyva. Felállt az asztaltól és kiment.
- Hova mész? -szóltam utána.
- Ide ki kicsit levegőzni. -mondta unottam vállat vonva. Az ablakból figyeltem ahogy hátra megy az udvarba és leül a hintaágyra. Hagytam egy ideig had legyen magában mivel biztos nem azért ment ki mert hirtelen meggondolta magát, és nem akar a társaságomban lenni, és a kajáját se eszi meg. Egy idő után csatlakoztam hozzá.
- Min gondolkodtál? -ültem le mellé.
- Nem érdekes. -rázott fejet.
- Nekem biztos érdekes! -faggattam tovább.
- És nekem mivel lesz jobb ha elmondom?
- Megpróbálhatod..
- Úgy is jó ha körül írom?
- Persze. -bólogattam.
- Hát őhm.. egy ideje nagyon megtetszett egy lány. De van amit jóvá akarok tenni nála és akkor lehet hogy ő is úgy fog érezni irántam mint én ő iránta. Viszont úgy látszik nem nekem kedvez a szerencse és nem akar összejönni sehogy. És mint ahogy említetted hogy mit tudnék én a szerelemről, ez megerősítette bennem azt hogy ezután próbálkozhatok bárhogy nem lesz ebből semmi. -lógatta orrát.
- Attól mert én ezt mondtam ne gondolt azt hogy nincs esélyed a lánynál. Ma azt mondtad minnél több időt töltesz vele a végén azt vesszük észre hogy beleszeretünk. Tölts vele több időt és lehet hogy beléd szeret. Sőt.. biztos vagyok benne. -mosolyogtam.
- Szerintem ez hülyeség. Csak az egyik félnél működhet.
- Carla!! -hallottam meg hirtelen Charles hangját.
- Itthon van a bátyám! Maradj itt. -hagytam magára egy percre. Megkerestem Charlest.
- Itt vagyok..
- Mi ez a felfordulás?? -nézett körül a konyhába. Hát ha még látta volna a ház többi részét.. még szerencse hogy kész.
- Megcsinálom mindjárt. Csak most vendégem van. -mentem volna vissza a kertbe ha Charles nem pofázik tovább.
- Milyen vendég? -kérdezte.
- Tegnap nem tudott eljönni a születésnapomra így ma eljött felköszönteni.
- Csak nem fiúval van dolgod? -kérdezte cinikusan.
- Öhm.. de igen. De szerintem semmi közöd nincs hogy kivel beszélgetek hátul. -jegyeztem meg majd elindultam vissza.
- Ha baszni akartok akkor ne itt, menjetek máshova! -kiabálta utánam, ekkor már visszaértem Marcushoz aki hallott mindent.
- Ne is foglalkozz vele. -legyintettem.
- Mindig ilyen bunkó volt veled? -vonta össze szemöldökét.
- Aha.. -terültem el a hintaágyon. Fejem Marcus ölébe tettem, lábaim feltettem a hintaágy másik végébe.
- Nem tetszik nekem hogy így beszél veled.. -csóválta fejét.
- Már megszoktam.. lényegtelen leállni vele vitatkozni. -nevettem. [...]
- Marcus.. -szóltam egy idő után.
- Hm?
- A szüleim csak holnap jönnek haza. Nem aludnál ma itt? -néztem rá bociszemekkel.
- Ha szeretnéd.. -vont vállat.
- Persze hogy szeretném, másként miért kérdeztem volna meg? -ültem fel.
- Nem tudom.. nem szereted ha kínos csend van. -mosolygott.
Majd ekkor színtén kínos csend lett.
A felhő elment így a nap pont ránk sugárzott, így melegebb is lett. Mire feleszméltem ebből alig pát miliméter választott el Marcustól.
//Sziasztok! Szerintetek ma mi lehetett Carla baja?🤔 Vegyétek rá Marcust ne legyen már ennyire beszari és nyögje ki Carlanak hogy ő az a lány akiről beszélt! Estefele még jövök egy rövidebb résszel!💓//
