>> - Lát valamit doktor úr? -kérdeztem egy perc után, mert nagyon nézte a monitort.
- Őszíntén? Igen. -mondta határozottan mire a vérnyomásom az egekbe szaladt.
- Ön 6 hetes terhes, vagyis másfél hónapos. Egyenlőre egy embriót látok itt, aki 2cm.
A baba nemét pedig a 4.hónapban tudom csak meghatározni. <<
- Hogy mi? Tessék? -fehéredtem el hirtelen.
- Jól hallotta. Ön babát vár. -mondta mosolyogva. Lefagytam. Terhes vagyok? Basszameg.. ezt én nem így terveztem. Mit fogok mondani Marcusnak? Tudom hogy mennyire szeretné és régóta várt erre de én erre nem vagyok felkészülve, nem akarom ezt az egészet ami rám vár.
Otthon ledobtam a táskám és vettem egy gyors zuhanyt. Befeküdtem az ágyba és tárcsázni kezdtem anyát.
- Szia Carla! -vette fel anya a telefont.
- Szia anya. Van valaki a közeledben?
- Nem nincs. Minek kérdezed? Történt valami baj?
- Nem. Vagyis.. de.
- Mi történt?!
- Terhes vagyok.
- Hogy micsoda?
- 6 hetes terhes vagyok.
- És.. és ez baj?
- Nem tudom!! Nem tervezett volt, és az az igazság hogy nem szeretnék még anya lenni de Marcus nagyon szeretne már egy közös babát! Fogalmam sincs mit csináljak, mihez kezdjek? -estem pánikba.
- Ez a ti döntésetek.
- Nem akarom Marcusnak elmondani. -fakadtam sírva.
- Nem tud róla?
- Nem.. nemrég értem haza az orvostól, Marcus még dolgozik de ő is hamarosan itthon lesz. -pillantottam az órára.
- Ülj le vele és beszéljétek meg.
- Nem tudom mi lenne a helyes döntés. -sírtam tovább.
- Tudod hogy ez a te hibád is, nem csak Marcusé.
- Köszi a nyugtatást. -mordultam rá.
- Ne sírj, és mond el neki. -mondta, majd inkább letettem. Hallottam hogy Marcus nyitja az ajtót ezért gyors megtöröltem a szemem és úgy tettem mint aki mélyen alszik.
- Szia kicsim. -nyitott be, majd mikor látta hogy "alszok" halkan osont a szekrényhez hogy kivegyen belőle egy tiszta ruhát. Oda jött az ágyhoz és egy puszit nyomott arcomra, majd kiment a szobából. [...]
Egy óra múlva kimásztam az ágyból és lementem a konyhába egy pohár vízért.
- Jól aludtál? -hallottam meg hangját.
- Aha. -feleltem.
- Baj van? -fogta meg derekam hátulról.
- Nem... nincs. -hazudtam és próbáltam mosolyogni.
- Biztos?
- Biztos.
- Voltál orvosnál?
- Igen.
- Na és mondott valamit?
- Csak azt hogy ez egy gyors lefolyású virus. Hamarosan rendben leszek. -mosolyogtam halványan.
- Vírus? Furcsa.. de oké, jobban tudja ő az orvos nem én. -nevette el a végét.
- Elmegyek fürdeni. Jösz?
- Én már voltam. Visszafekszem.
- Okés. Nemsokára megyek én is melléd. -mosolyogta az ajtóból majd becsukta maga után azt. Mielőtt faggatni kezdett volna miután visszaért, megint tettetni kezdtem az alvást. Hamar végzett majd befeküdt mellém az ágyba.
Szorosan ölelt át két karjával és nyakamba hajtotta fejét.
- Jó éjszakát szerelmem. -suttogta fülembe majd egy puszit nyomott arcomra. Továbbá is úgy tettem mint aki alszik.
Annyira sok rossz érzés kavarog bennem... szeretem és imádom Marcust, tudom mennyire szeretné ezt a gyereket és mennyire boldoggá tudnám tenni. Viszont én nem tudnék most.. nem vagyok felkészülve, nem mostra terveztem ezt. Nem tudom mit tegyek, nem tudom mi lenne a leghelyesebb döntés. Vagy elmondom Marcusnak a hírt, vagy eltitkolom és egy újabb abortuszon esek át. Igen.. talán a második. Jobb ha nem fog róla tudni, így nem fog neki fájni.. leginkább nekem igen. [...]
-MÁSNAP-
Marcus szemsz.
Carla mostanában olyan furcsán viselkedik. Tudom hogy beteg és nincs kedve ilyenkor semmihez, de másféle úton furcsa. Mint ha valamit titkolna és nem merne elmondani nekem. Persze hiába kérdezek rá egy nap százszor, úgyis csak egy "nincs semmi tényleg" -gel válaszol.
Ülök a nappaliba és nézem a meccsett mikor váratlanul valaki csenget az ajtón.
Oda siettem hogy ajtót nyissak.
- Jó napot... -nézett rám rémülten egy velem egykorú lány.
- Szia? -néztem rá furcsán.
- Martinus itt van? -nézett rám még mindig rémülten.
- Nem, nincs. Miért?
- Keresem és azt hittem itt lesz. Vagyis azt gondoltam hogy itt fogom megtalálni. -komolyofott el.
- Nem lakik itt már évek óta. Miért keresed?
- Összevesztünk és elment otthonról. Már négy napja nem tudok róla semmit, mindenhol kerestem már de nem találom. Kétségbe vagyok esve. Readásul itt van Daniel, hiányzik neki és nehezen bírok vele. -mondta aggódva. Te jó ég.. ki ez a lány?
- Te Martinusnak a..
- A felesége vagyok. Házasok vagyunk egy éve. -helyeselte. Uramisten...
- És ki az a Daniel? -vontam fel szemöldököm.
- Daniel a kisfiúnk. Te bizonyára Martinus ikertestvére lehetsz akiről sosem akart igazán beszélni. -nézett végig rajtam. Atya ég, Martinusnak gyereke és felesége van?!
- Oh igen.. Marcus. -nyújtottam kezem felé.
- Elizabeth. -mosolygott halványan.
- Szóval akkor nincs itt Martinus... -gondolkodott hangosan.
- Nincs. Nem hallottam róla közel négy éve. Én is pár hónapja jöttem ide vissza a barátnőmmel.
- Tehát akkor neked sincs semmi sejtésed hova mehetett. -kezdett idegeskedni.
- Nincs. -sóhajtottam.
- Most mit csináljak?! Itt van velem a kisfiam és hosszú az út hazáig! A picsába, is... mindig is lehett arra a szemétre számítani! -fogta fejét az idegösszeroppanás szélén táncolva.
- Hol van? -dugtam ki fejem az ajtón.
- Ott a kocsiban. Már egy napja úton vagyunk.
- Gyertek be, és majd megoldjuk.
- Nem dehogy, nem akarok zavarni.
- Nem zavárnál, nyugodtan itt is aludhattok. Carla örülni fog a társaságnak, bár most vásárol de hamarosan itthon lesz. -vontam vállat.
- Csak ha tényleg nem leszünk a terhetekre...
- Tényleg nem! Legalább megismerhetem az unokaöcsém. -mosolyogtam.
- Köszönöm! Behozom Danielt. -sietette az autóhóz, majd egy totyogó kisfiuval tért vissza. Belentünk a házba és leültünk.
- Szia! -köszöntem Danielnek, aki nagy szemekkel nézett rám megszeppenve. Talán azt hiszi én vagyok az apja.
- Tud beszélni? Mennyi idős? -kérdeztem.
- Pár szót tud mondani, egyébként egy éves lesz két hét múlva. -felelte.
- Nagyon hasonlít Martinusra. -fogtam meg apró kezét.
- Hát igen.. -gondolkodott el. Láttam rajta hogy aggódik.
- Megvárjuk míg hazaért Carla aztán beszélek vele, majd kitalálunk valamit mi legyen. -nyugtattam. [...]
/ Hali! Tudom, rég nem volt rész egyik sztorimon sem, de sajnos nem volt időm.. persze visszatértem és próbálok aktívabb lenni🥰 Egyenlőre itt egy rövidke rész. Holnap megpróbálok a másikra is összehozni egy részt, addig is sziasztok és jó éjszakát❤️!/
