>> El se lehet mondani belül mennyire örültem! Már azon voltam, hogy inkább öngyilkos leszek csak ne kerüljek
más ember tulajdonába. Vigyorogni kezdtem magamban. <<
Kitudakoltam hogy Dervenben vagyunk. Marcus egy újabb gettó negyedbe hajtott.
Nem kellett kiszállnom viszont az ajtókat bezárta. Nem kellett sokáig várakoznom rá.
10 perc elteltével visszajött egy kis aktatáskával amit a csomagtartóba dobott.
- Mi van benne? -kérdeztem miután visszaült a volán mögé.
- Pénz. -felelte majd beindította a motort és elhajtottunk.
- A tied? -kérdezősködtem tovább.
- A főnökömé vagyis a dilleré. De a pénz egy része az enyém, amint végeztem a szállítással. -mondta.
- És mennyi pénzt kapsz ezért? -kérdeztem tovább.
- Ez már nem tartozik rád. -zárta le a témát.
Útközben megálltunk enni egy gyorsétteremben.. olyan kebabos féle. Nem túl nagy, jobban illik rá a kajálda szó de barátságosnak látszik.
- És most hogyan tovább? -kérdeztem mikor mentünk vissza a kocsihoz.
- Keresünk egy hotelt és reggel Sterlingbe megyünk.
- Ma este elmehetnék sétálni? Olyan unalmas egész nap autóban ülni aztán a maradék pár órában alszunk. -ültem be a kocsiba.
- Nem. -vágta rá azonnal.
- De én sétálni akarok!
- Nem.
- De igen!
- Fejezd be.
Hátra vágtam magam az üllésben és teljesen elfordulva tőle néztem ki meredten az ablakon.
Mikor Marcus megtalálta a megfelelő hotelt számunra egyenest forrócsokiért mentem. Az aulában volt tőbb fajta gép is.
Épp akkor lett kész a forrócsokim mikor Marcus megkapta a kulcsot.
- El kell hogy szomorosítsalak, de itt sem volt olyan szabad szoba ahol két külön ágy van. -nevetett.
- Mi? De miért? -grimaszoltam.
- Gondolom a vakáció miatt. -mondta, majd besétáltunk a liftbe. Síri csend volt míg fel nem értünk a hatodik emeletre. Egész jó szobát kaptunk az eddigiekhez képest. Persze az előzőkre se panaszkodhatok, egyik se a legolcsóbb szoba volt. Egyetlen egy valamivel volt gondom, és az az ágy volt.
- Lent alszok a földön. -kezdtem el kialakítani az "ágyamat" a földön.
- Megint? -forgatta meg szemét.
- Aha. -bólogattam.
- Lemegyek enni az étterembe, te nem jössz? -ácsorgott az ajtóban.
- Nem. -csóváltam fejem a földön ülve.
- Biztos? -kérdezte utoljára.
- Biztos. -feleltem majd ezzel elment.
Ezután egy ideig még ültem a földön majd fürödni indultam. Kicsit szarban vagyok mivel a kötszert nem érheti víz, de úgy hogyan mosakodjak ha nem használom a kezem?
Na mindegy, lassan de megoldom.
Egyébként nem fáj már annyira mint reggel, de most sem fájdalommentes.
A kádban ülve gondolkodni kezdtem hogy mégis hogy a fenébe tudnék megszökni. De aztán rájöttem hogy sehogy. Szerencsétlennek érzem magam.. és roncsnak. [...]
Már feküdtem a kényelmes fészkemben (irónia) amikor a tökfej megérkezett.
- Itt kurva jó a kaja! -jegyezte meg egy orbitális nagy büfögés kíséretével.
- Undorító! -szóltam rá.
- Inkább ez jöjjön ki, mint a mentő. -vetődött rá az ágyra.
- Carla.. -szólított.
-Mi van?
- Ha akarod akkor lemehetünk az udvarba sétálni.
- A városba akarok menni!
- De nin... jóh.. de maximum egy óra. -adta be derekát végül.
Felöltöztem, cipőt húztam megigazítottam a hajam majd kiléptünk az utcára.
Marcus elővett egy doboz cigarettát, amiből kivett egy szálat és meggyújtotta.
- Te dohányzol?! -tettem úgy mint aki nem akarja elhinni.
- Már mióta.. -szívott bele először.
- Adj nekem is! -kaptam ki kezéből a dobozt és kivettem egy újabb szálat.
- Mit csinálsz? -fordult hirtelen felém.
- Kipróbálom hogy milyen. -gyújtottam meg a cigit, majd elkezdtem köhögni és a füst kaparta a torkomat.
- Mi a fasz ez? Méreg? -köhögtem ki a maradék füstöt.
- Nem, csak nem tudod hogy kell. Szívd be a füstöt de ne nyeld le csak menjen le a torkodig kb és mikor érzed kifújod. -mutatta.
Őszíntén a harmadik szálnál sikerül normálisan megtanulnom dohányozni.
Viszont nem szeretnék rá szokni, mert egészségtelen.. káros a szervezetre.
Egy jó ideje már sétáltunk, semmi téma nélkül.
- Mondj már valamit! -löktem meg vállát.
- Menjünk most már vissza a hotelhez. -fordult volna meg ellenkező irányba de nem engedtem.
- Még egy kicsit! - kérleltem.
- Akkor kérdezek én. Hm.. -gondolkodtam.
- Voltál már valaha szerelmes? -kérdeztem.
- Középsuli elején volt pár lány aki tetszett de nem voltam egyikbe se szerelmes mert annyira már nem ismerhettem meg őket. Akárhányszor csak közeledni próbáltam, elutasítottak. Tehát nem, nem voltam. Mikor ide jöttem Amerikába és elkezdtem csinálni azt amit most is, akadtak körém lányok de mind csak egy éjszakai pillangók voltak. Persze ők sem azért közelítettek meg mert komolyan gondolták, hanem csak azért hogy az ágyba vigyem őket. Volt akinek még a nevét se tudtam. -mesélte.
- Ezt nem valami jó hallani. -sóhajtottam.
- Mindegy. És te? Voltál már öhh..
- Szerelmes? -segítettem ki.
- Aha. -bólintott.
- Igen, sajnos. Tavaly előtt volt egy barátom. De nem igazán volt eseménydús kapcsolatunk.
- Ezt hogy érted?
- Keveset voltunk együtt. 8 hónapig jártunk, ebből mindössze kétszer vitt el moziba és egyszer mentünk el fagyizni a születésnapomon. Nem töltött velem sok időt pedig megtehette volna. Néha átjött titokban aludni, és azután szakitottunk mikor másnap elkezdett velem veszekedni hogy mennyire egy unalmas lány vagyok, aki sosincs benne semmiben amit arra értett hogy nem feküdtem le vele. -nevettem el a végét.
- 16 éves voltam és úgy gondoltam nem ő az akinek szánom magam. Azóta nem volt barátom és nem is nagyon tetszett senki.
Végülis semmivel se vagyok elkésve. -vontam vállat.
- Pár nap múlva 18 leszel és még szűz vagy? -csodálkozott.
- Látom téged is csak ez kötött le. -vágtam csalódott pofát mire megfordultam és elkezdtem menni a hotel felé.
- Férre érted! -jött utánam.
- Pont ellenkezőleg! Mára már kevés ilyen lány van és szerintem ez... tök menő!
- Tényleg? -kuncogtam.
- Igen. De most már tényleg siessünk vissza kezd ide kint lehűlni a levegő. -mondta, majd ezzel visszamentünk a hotelbe.
Marcus elment tusolni, az idő is már későre járt ezért úgy gondoltam lefekszek aludni. [...]
Aludhattam már egy ideje mikor éreztem hogy valaki, azaz Marcus felemel a földről és rátesz az ágyra és is be is takart. Úgy tettem mint aki fel se kellt volna. Hallottam ahogy igazgatja az általam készített "ágyat" ami egy takaróból és egy kispárnából állt, alatta egy szőnyeggel. Lefeküdt oda és pár percig csak forgolódott.
- Alszol? -kérdeztem kicsit később.
- Nem. -felelte álmos hangon.
- Nem jössz ide fel? -ásítottam.
- Nem szívesen alszol velem egy ágyban tehát nem.
- Meggondoltam magam és azt szeretném ha feljönnél te is ide az ágyra. -húztam félmosolyra szám. Ekkor Marcus feltápázkodott a földről majd befeküdt mellém.
Megpróbáltam aludni mikor éreztem hogy közelebb csúszik. Háttal feküdtem neki így nem látta hogy ébren vagyok. Azt hitte alszok, és karjával átkarolta derekam.
