>> Sírtam mint a záporeső ezután. Jobban mint ezelőtt valaha. Nem akartam elhinni hogy ez tényleg megtörtént. Az ágyra dőltem és telesírtam a párnám. <<
-MÁSNAP-
//08.30, Csütörtök//
Ma mikor felkeltem olyan volt mint ha az egészet csak álmodtam volna. Remélkedtem hogy ez tényleg csak egy rémálom volt, de mikor elért az agyamig hogy Marcus nincs itt, rájöttem hogy ez a valóság. Nem emlékszem mikor aludhattam el, valószínűleg álomba sírtam magam. Csend volt az egész házban, pedig ma nem kellene mert úgy van hogy a szüleim tegnap értek haza. Benéztem a hálójukba de sehol senki. Charles a barátnőjénél tölti az egész hetet, majd csak hétvégén jön haza. A konyhában találtam a hűtőn egy üzenetet anyától hogy ő és apa vásárolni vannak, visszafelé pedig benéznek a nagynénimhez és majd csak dél körül érnek haza. Most így a legjobb hogy nincs itthon senki. Csekkoltam a telefonom és az éjszaka Marcus több mint harmincszor hívott. Letiltottam a telefonszámát hogy ez többször ne forduljon elő. Görcsöl a gyomrom szóval úgy látszik a reggeli kimarad a napból. Vettem egy forró fürdőt, fogat mostam és rendbe tettem magam majd felöltöztem. Hallottam ahogy valaki csenget az ajtón de annyira nincs kedvem senkihez hogy nem foglalkoztam ezzel. Majd ekkor kaptam egy smst Jacktől hogy nyissam ki neki az ajtót. Úgy döntöttem kisebb hezitálás után hogy ajtót nyitok.
- Szia. -köszönt.
- Szia Jack. -álltam férre az ajtóból hogy be tudjon jönni.
- Na mi volt tegnap? -kérdezte.
- Amit mondtál. De felejtsük el ezt a témát nem akarok róla beszélni. -szögesztem le előre.
- Hát oké. Ahogy szeretnéd. -tette fel védekezőleg kezét.
- Megint egyedül vagy itthon? -nézett körbe.
- Ja.. jobb is. -feleltem unottan.
- Látom nincs sok kedved beszélgetni. Miért hagyod hogy ennyire lehangolt legyél? Nincs semmi dolgod? -kiváncsiskodott.
- Mit kellene csinálnom? -dobtam le magam a kanapére.
- Két nap van vissza a nyárból. Miért nem használod ki? Bulizz inkább! -ajánlotta.
- Az nem az én világom. -mondtam.
- Akkor menjünk és szerezzük be ami kelleni fog a sulira. Gondolom jönni fogsz, igaz? -mosolyodott el.
- Azt hiszem igen. -bólogattam.
- De először elszeretnék menni Miához bocsánatot kérni amiért úgy beszéltem vele. Neki volt igaza és ő csak jót akart. -vágtam szomorú pofát.
- Akkor gyere! -ragadta meg kezem.
[...]
Miánál voltam és megbeszéltem vele a dolgokat. Nem különösen haragudott rám, csak rosszúl esett neki. Örül annak hogy Marcus és én szakítottunk így legalább több időt tölthetek vele és a többiekkel. Délután Jackel elmentünk vásárolni füzeteket, új tollakat meg ami még kelleni fog. Délután tudattam a szüleimmel a tegnap történteket. Anya nemigen reagált rá semmit csak annyit hogy sajnálja és lesz majd jobb is. Apám pedig újongott örömében... igazi kárörvendő. Lefekvéshez készülödtem amikor hirtelen megláttam Jack fejét az ablakban.
- Te se találod meg az ajtót? -nyitottam ki az ablakot.
- Miért? Ki közlekedett még így? -mászott be.
- Te kukkoltál?! -tereltem a témát.
- Dehogy! Kopogtam csak nem hallottad. -magyarázta.
- Miért jöttél? Nyolc óra van már! -kérdeztem.
- Csak megnézni hogy minden oké. Nem maradhatnék itt estére? Csúnyán össze vesztem a tesómmal otthon és így a szüleim is pipák rám. -nézett rám könyörgő szemekkel.
- Mit csináltál? -nevettem.
- Az öcsém szobájában fociztam és összetörtem egy-két dolgot.. de esküszöm hogy véletlen volt! -tette kezét szívére.
- Jól van maradhatsz. Alhatsz a bátyám szobájában, ő most úgysincs itthon. -javasoltam.
- Őhm.. de.. -akadozott.
- De mi? -próbáltam kihúzni belőle.
- Mindegy semmi! Merre találom a szobát? -kérdezte.
- Rögtön itt mellettem. -mutattam az ajtóra.
- Köszi, és jó éjszakát! -nyomott hirtelen puszit az arcomra, ami eléggé meglepett.
- Jó éjszakát. -mondtam, majd visszamentem a szobámba és lefeküdtem aludni.
¥Marcus szemsz.¥
Itt Los Angelesben kibéreltem egy házat, vagyis jelenleg albérletben vagyok. Nem tudom mi lenne a leghelyesebb. Tegnap egyfolytában hivogattam Carlat de nem vette fel. Hiába küldtem smst nem nézte meg. Ma reggel is hívni akartam de nem lehetett, valószínűleg letiltotta a telefonszámom. A telefonomból automatikusan kitörlődött "Nicole". Nem szokásom gyanúsítgatni de biztos vagyok benne hogy Jacknek köze van ehez az egészhez.
Legszívesebben felkeresném és agyonverném de nem tehetem amíg nem találtam bizonyítékot. Ma arra jutottam hogy ma beiratkozok arra a főiskolára ahova Carla is járni fog. Nem a tovább tanulás miatt, hanem miatta. Beszélnem kell vele mindenféle képpen.
Borzasztóan hiányzik. Eddig aki közel állt hozzám mind elvesztettem és most őt is. Ez az amitől a legjobban féltem. Soha nem csalnám meg ez biztos. Nem is tettem. Tudom hogy nehéz lesz a fejével beszélnem mert nagyon makacs, de ezt akkor sem hagyhatom.
¥Carla szemsz.¥
//08.30, Péntek//
Arra ébredtem hogy valaki mocorogni kezdett mellettem. Mikor kinyitottam a szemem Jack feküdt mellettem.
- Mit keresel itt?! -ráztam fel félálmából.
- Mi? -ásított.
- Mit keresel az én szobámban? Jobban mondva az ágyamban? -akadtam ki.
- Huhh, bocsi. Nem hittem volna hogy ennyire ki leszel akadva. -ült fel.
- Minek jöttél át? És egyáltalán mikor? -kérdeztem.
- Veled szerettem volna aludni. Túl a másik szobában nem éreztem jól magam. Azt hiszem éjfél körül lehetett mikor át jöttem... tök cukin alszol. -vázolta fel.
- Jack.. többet nem aludhatsz itt! -adtam tuddtára.
- Ugyanmár... valami rosszat tettem? -vonta fel szemöldökét.
- Nem.. csak épp nem engedtem meg hogy velem aludj! Ma pedig egyedül szeretnék lenni, pihenni. -mondtam.
- Nem szereted az embereket? -viccelődött.
- Nem erről van szó... csak egyedül akarok lenni. Én és a gondolataim. -sóhajtottam.
- Jó értem a célzást már itt se vagyok! -pattant ki az ágyból.
- Ne haragudj, majd holnap beszélünk. -erőltettem magamra egy mosolyt.
Miután Jack távozott egyenesen visszamentem a szobámba és befeküdtem az ágyba. Terveim szerint ma ki se mozdulok innen.
