Body and Soul /JiKook ff. 18+/

😈 One 😈

- Mikor készülsz az idézésre? — fordul felém felvont szemöldökkel, mégis érdeklődve Yoongi. Nos, igen, elmondtam, hogy mostanában akarom végrehajtani. Egy hónapot kaptam rá, hogy elintézzem a démont.
- Ma utána fogok olvasni, hogy hogyan kell, utána hazamegyek, mindent beszerzek és megidézem. Legalábbis ez a terv. Aztán ki tudja, hogy sikerül-e. Mégiscsak egy olyan lényről beszélünk, ami szerintem nem létezik. — puffogok. Most belegondolva, igen hülyeség volt elfogadni, mert nem valószínű, hogy sikerülni fog. De most már belementem, nincs visszaút. Azt hiszem, mindenki meg fogja tudni, hogy meleg vagyok. Ez van. Jó nagy idióta voltam a buliban. Meg mondjuk tiszta részeg.
- A könyvtárban szerintem találsz érdekes dolgokat! — ad tippet, amit én bólintva rendezek le. Semmi kedvem igazából olvasni, de muszáj leszek, ha legalább meg akarom próbálni normálisan. Végül inkább csak elindulok az utolsó órámra. Utána elmegyek oda.

***

- Jó napot! — köszönök visszafogottan a könyvtárosnak. Viszonylag nagy ez a hely, csak találok valamit. Elindulok random valamerre, és a könyvek gerincét kezdem nézegetni. Amúgy egész sokan vannak most itt, ahhoz képest, hogy már vége van az óráknak. Nem szoktak ennyien lenni.
Végül olyan húsz perces keresgélés után -miután már negyven sima fantasy könyvet találtam- bele akadok egy érdekesnek hangzó könyvbe. Démonok, egyszerűen. Leveszem a polcról, és leülök valahova, ahol nincs senki, majd a kissé beporosodott tárgyat kinyitom random a közepénél.
"Ha démont akar idézni, fel kell olvasnia a lap alján lévő szöveget. Szüksége lesz ezek mellett gyertyára és valamire, amit a démonnak tud áldozni. Ez lehet az is, hogy minden pillanatban maga mellett kell legyen. Minden démon más-más dolgot kér. Próbálja meg lehetőleg elfogadni a feltételeit."
Hmmm... ez elég egyszerűen hangzik. Gyorsan lefirkantom a kis szöveget, ami a lap alján volt, majd visszarakom a könyvet a helyére.
- Viszontlátásra! — köszönök el a nőtől, majd hazafelé veszem az irányt. Gyertya van otthon, azt hiszem sikerülni fog az idézés, már ha ez egyáltalán lehetséges.

***

Hazaérve a gyertyák után kezdek kutatni, amiket hamar meg is lelek. Azt hiszem írták, hogy öt kell. Úgy kell felrakni, mintha egy csillag lenne. Miután megtalálom a kellő dolgokat, a nappaliba megyek. A szüleim nincsenek itthon, mivel csak holnap reggel érnek haza a munkából.
Lehúzom a redőnyöket, minden villanyt lekapcsolok, ezzel teljes sötétségbe burkolva a lakást. Az öt gyertyát felrakom a mutatott helyekre, majd meggyújtom őket. Előveszem a kis papírt, és beszívok egy mély levegőt. Sikerülni fog! Csak bíznom kell magamban.
Még egy pár percig megpróbáltam magamat bíztatni, majd inkább elkezdtem felolvasni, ami rá van írva. A gyertyák egyesével aludnak ki, a szél feltámad a szobában, de írták, hogy semmiképp se hagyjam abba a kántálást, mert akkor teljesen átveheti a démon felettem az uralmat.
Szemeimet lehunyom, és tovább mondom a mondatot, amit még kétszer kell elismételnem és ha szerencsém van, akkor meg fog jelenni a démon. Görcsösen szorítom a kis papírt kezeim között. Testem be van feszülve, már érzem a gonosz közeledtét. Tényleg léteznek ilyen lények? Soha nem gondoltam volna. Vajon tudom majd valamire használni? Vagy csak lesz? Esetleg tönkreteszi az életem? Azért remélem nem egy kecske fejű démont fogok kikapni. Azok undorítóak. Hanem mondjuk valami emberibbet. Írták azt is, hogy vannak különböző démonok. Ez azt jelenti, hogy van olyan, amelyik egy adott állatra hasonlít, viszont olyan is akad, amelyik inkább egy emberre hajaz.
Az utolsó szót kimondva már a lámpák is villódzni kezdenek a szobában. A szél egyre erősebben fúj, komolyan attól félek, hogy leszakítja a függönyt. Nem akarom kifizetni a szüleimnek. De ez után kénytelen leszek összepakolni és feltakarítani. Akkora port kavart...
A gyertyák újra meggyulladnak, és egy alakot vélek felfedezni a szélben. Egy férfi alakot, két hatalmas fekete szárnnyal. Nem a bukott angyaloknak vannak fekete szárnyai? Nem értem.

Közelebb merészkedek a férfihez. Izzó, hatalmas szemeit rám emeli. Gyorsan végigmérem arcát. Ázsiai! Mondjuk óriási pislogókkal rendelkezik ennek ellenére. Ajkai dúsak, tipikusan olyanok, amiket bárki bármikor szívesen csókol. Sötétkék haj, ami tökéletes kontrasztban van íriszeivel. Aranyos kis pisze orr, a bőre pedig egyszerűen hibátlan! Kész tökéletesség.

- Ki vagy? — szólal meg kissé magas hangon, nekem szentelve minden figyelmét. A hangjáról annyit, hogy... fület gyönyörködtető. Már most imádom hallgatni.
- Jeon Jungkook. Megidéztelek. — nézek végig rajta. Teljesen feketében van, ami kiemeli alakját. Kissé nőies, de mégis látszik, hogy izmos. Vékony dereka van. Vajon milyen lehet a feneke?
- Azonnal erre gondolsz? — forgatja meg szemeit.
- Hallod a gondolataim? — vonom fel szemöldököm. Nem olyan meglepő, de azért jó tudni.
- Nem mindegyiket, csak néhányat. De már a tekintetedből ki tudtam találni, hogy mire gondolsz. A szemeid... elárulnak mindent. — néz bele mélyen lélektükreimbe. — Ha belépsz a körbe, akkor kiszabadulok. De! Mielőtt bármit is csinálnál, van néhány szabály, meg pár kérdés, amit fel kell tennem.
- Mondjad. — legeltetem szemeim combjain, amit kiemel nadrágja.
- Első, minek idéztél meg? — nem néztem el róla. Nagyon bejön a teste és a hangja.
- Unatkoztam, meg fogadtunk. — rántok vállat hanyagul, mintha nem lenne akkora dolog, hogy sikeresen megidéztem egy démont. Azt a rohadt... most esik le... egy démonnal beszélgetek. Mi a fasz?!
- Miben? — vág furcsa fejet.
- Ha nem idézek meg egy démont, akkor elmondják az egész sulinak, hogy meleg vagyok. Így meg az egyik hetero barátom bevállalta, hogy megcsókol egy fiút. — vigyorgok. Élvezetes lesz végignézni.
- Szóval akkor visszamehetek? — vonja fel egyik szemöldökét.
- Dehogy mész vissza, Szexiség. Itt maradsz. — lépek közelebb a körhöz. — Egy ilyen démont kár lenne visszaküldeni oda. — mérem végig még egyszer.
- Mit kapok akkor, ha itt maradok? — szóval kér valamit cserébe... hmm... talán valami olyat kéne választanom, amiből nekem is jut valami.
- Engem. Arra használsz, amire akarsz. — dobom fel. Talán ez elég fizettség lesz neki.
- Ezt hogy érted pontosan? — teszi karba kezeit, amik szintén izmosak. Dolgozhatna rajtam is azokkal a karokkal.
- A testemet. Arra használhatod, amire akarod. — erre végignéz rajtam, és beharapja ajkait. Ez jó jel.
- Legyen. Cserébe itt maradok veled. Próbáld úgy intézni, hogy senki ne tudja meg, mi vagyok valójában. — nyújtja ki kezét, én pedig közelebb lépek hozzá, és megfogom azt, ezzel megpecsételve mindkettőnk sorsát.
- Rendben. Amúgy, hogy hívnak? Nem akarlak démonnak hívni. — nevetek fel.
- Jimin. Park Jimin.

Boldog Pride hónapot mindenkinek!
Köszönöm, hogy elolvastad! 💜

(2020.06.01.)