Body and Soul /JiKook ff. 18+/

😈 Twenty-One 😈

- D-De... — akadok meg egy pillanatra, majd letérdelek elé. — Én még... — nem bírom kiejteni ajkaimon a szavakat, amiket kigondolok, mert egyszerűen még mindig sokkolt állapotban vagyok a dominanciája miatt. Nem is értem, hova lett az a kicsi Jiminie, aki eddig volt. Mármint... így is ugyanúgy látom őt, mint eddig, viszont be kell látnom, hogy teljes mértékben megváltozott, ezzel pedig nem is igazán tudok mit kezdeni. Olyan gyorsan történt minden, felfogni is alig bírta az az apró agyacskám.
- Még sosem szoptál? — simít arcomra, mire megrázom a fejemet.
- Csak nem sokszor fordult elő... — hajtom le fejemet. Talán egyszer, ha megtörtént, hogy valakinek a pénisze a számban kötött ki, mivel nagyon nem kedvelem az ilyesfajta kielégítést. Kicsit undorítónak tartom, hogy az a hely, ahol hugyozik, a számba kerül. Még úgy is, ha tudom, hogy ezzel nagyon jó látványt tudok nyújtani neki, na meg az érzés, ami mellé párosul... lenyűgöző. De én akkor is furcsának tartom, ha én csinálom valakinek.
- Akkor meg mire vársz? — paskolja meg arcomat biztatóan. Lehunyom egy pillanatra szemeimet, hogy rávegyem magamat a kérésére, majd enyhén remegő kezekkel kicsatolom nadrágját, és le is húzom azt róla egy egyszerű mozdulattal. Már alsón keresztül is kiugrik makkja a tetején, farka körvonala pedig tökéletesen kivehető. Finoman végigsimítok merevedésén, persze csak a ruhadarabon. Látom, ahogy megmozdul a nadrágjában, amelyre nem igazán számítok, így megszeppenten nézek fel rá. — Ne nézz most úgy rám, mintha nem tudnád, hogy mi van. Te mostantól a ribancom vagy, és mire is kértelek? Arra, hogy szopjál le. De ha ennyire tökölsz, akkor ezt — teszi kezemet merevedésére, ami megint megráng alsójában. — nem fogod magadba megkapni egyhamar. Pedig ahogy észrevettem, már ettől kezdesz megint felizgulni. Jó kis kurva vagy. Vajon hányszor tudsz elélvezni egymás után? — gondolkodik el látványosan.
- Nem tudom... — motyogom, és lassan az alsójától is megszabadítom. Igaza van. Nincs itt annak az ideje, hogy elhúzzam a dolgokat, mert már szeretném magamban érezni. Mi? Nem... jó! Kinek akarok hazudni? Igenis kurvára akarom azt a faszt a seggembe... nem igazán szerettem volna mást még ennyire szerintem életemben. És fura érzés, hogy arra vágyom, hogy jól meg legyek rakva. Meg amúgy is már régen éreztem azt. Itt az ideje újra.
Kevés ideig, de legeltetem farkán szemeimet, majd látványosan meg is nyalom ajkaimat mérete láttán. Felpillantok egy tizedmásodperc erejéig a szemeibe, majd vissza le, és végignyalok az egészen. Vigyorogva folytatom ezt, ő pedig kicsit előre löki csípőjét, alig hallhatóan fel is morran, ezzel jelezve nekem, hogy siessek, mert türelmetlen. Én is az lennék ilyen esetben, szóval nem hezitálva a makkjával kezdek el nyelvemmel játszadozni. Halkakat sóhajtozik, a hajamba markol, ami nekem egyfajta jelzés, hogy folytathatom nyugodtan, mert élvezi. Próbálom magamban felidézni annak minden pillanatát, amikor ő szopott engem, hogy a munkám legalább olyan jó lehessen, pedig tudom: Közel sem fogom tudni megugrani azt a szintet, amit ő azokkal a dús, ívelt párnácskákkal képes. Sokkal nagyobbak az ajkai, mint nekem, így szinte gyönyörűen tudnak körbeölelni egy faszt. Olyan rossz ezt kigondolni is... nem fogok neki olyan jó látványt nyújtani, mint amit ő nekem. De be kell érnie ennyivel is, én pedig próbálkozni fogok, hogy sokat fejlődjek ebben.
Lassacskán ráveszem arra is magamat, hogy jobban elnyeljem őt, és ne csak játszadozzak. Kicsit többet, mint a felét el tudom nyelni, így odarakom kezemet, nem erőltetem a mélytorkot, mert tudom, hogy csak fulladoznék egyelőre, ami rohadtul nem szexi. Főleg, ha kivörösödik a fejem miatta, na meg bekönnyesednek a szemeim. Mondjuk... Jimin amekkora szadista, tetszene neki. De inkább kihagynám ezt, azért mazochista nem lettem pár nap alatt. Persze, van egy fok, ameddig élvezem, például a fenekelést, viszont az már nincs ínyemre, ha szemeimet kisírva kell szopnom, mert félek, hogy megfulladok.
Próbálok mindent a legjobban csinálni, amitől kapok kisebb-nagyobb dicséreteket is. A kisebbek a hangos, férfias morgásai, a nagyobbak pedig a szavai, amivel illet. Nem veszem már azt sem magamra, hogy ribancnak hív, mert most tényleg annak érzem magamat. Még pedig az ő ribancának. Olyan furcsa azt kimondani, hogy csak az övé vagyok, pedig igaz. És szerencsémre, ha a belátásaim igazak, akkor nagyon féltékeny típus, szóval tuti nem fogja megengedni, hogy másokkal is legyek. Ez pedig nekem egy előny, mégpedig az, hogy nem kell megdugatnom magamat ezer meg ezer másik démonnal, hanem itt lesz nekem ő.
Nem jut hirtelen eszembe semmi, hogy hogyan is okozhatnék nagyobb élvezetet neki. Lehet, hogy úgy tűnik, mintha teljesen beletörődtem volna a helyzetembe, de nem egészen így van. Egyszerűen csak nem merek elmenni, Jimin úgy is megtalálna, én pedig nem vagyok valami tapasztalt. Ráadásul egész életemben rajtam lesz a combomon lévő pecsét, ami azt jelzi, hogy testem hozzá tartozik. Nem kellett volna ilyet felajánlanom neki, mivel így csak könnyedén ki tudja használni a helyzetet. De azt hittem, én hiszékenyen, miszerint majd csak az után lesz bármi bajom ebből, miután meghalok. Nem gondoltam volna, miként fog máshogy alakulni ez az egész, mindössze pár hét leforgása alatt. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy az egész életemet romba döntsem. Emberi mivoltomról lemondtam, így örök életű démon lettem, aki köteles egy másik démont kielégíteni. Konkrétan... én csak egy kibaszott báb leszek innentől kezdve, akit pontosan úgy irányít Jimin, ahogy szeretne. Nem hagyhatom ezt neki. Ha behódolok, azzal teljes mértékben azt az érzést keltem benne, hogy feladtam minden reményemet és méltóságomat. Amúgy is azt mondta, hogy még lehetek újra ember. Akkor lehet arra is van mód, hogy esetleg valamilyen módon elválasszam magamat tőle? Vagy ez tényleg örökre fog szólni?
Mivel nem hagyom abba a kényeztetését, így kicsit sem tud arra figyelni, hogy a gondolataimban olvasson. A combját markolászom, majd hirtelen kiengedem őt számból. Hangosan liheg, de azonnal rám kapja tekintetét. Számból konkrétan ömlik az előnedve, ebből a mennyiségből ítélve pedig arra tudok következtetni, hogy már nem kell sok neki az elélvezéshez. Szemei konkrétan világítani kezdenek, ahogy látja rajtam az ellenállás jeleit.
- Mondtam, hogy abbahagyhatod?! — kérdezi fennhangon, dühösen pillantva rám. Állom tekintetét. Nem hagyhatom neki. Csak az aurájából látszik, hogy domináns. Meg fog futamodni tőlem, ha kicsit is ellenkezek!
- Nem mondtad. De ugyanolyan lény vagyok, mint te. Sőt, még felsőbb rendű. Nem áll jogodban megvenni, utána szexre kényszeríteni. Nem akarom ezt. — morgok. Pedig de. Amúgy akarom, hogy megrakjon, de nem szeretném elveszíteni az utolsó csepp férfiasságomat, ami még bennem maradt.
Hangosan felnevet kijelentésemen. Azért annyira nem vagyok vicces, hogy ennyire nevetgéljen rajtam...
- Azt hiszed nem áll jogomban? Komolyan? Na ne röhögtess! — nevet tovább idegesítő hangon. Nagyon zavar, de inkább nem említem. — Bocsánat, de ez egyszerűen röhejes. — fúj ki egy nagyobb adag levegőt. — Nevetséges vagy, Jungkook. Nem véletlenül mondták, hogy nem vagy jól betanítva. De majd megmutatom, hogy ki az úr a háznál. — áll fel, én pedig még mindig térdelek. — Nem elég, hogy kielégületlenül hagytál, még fel is baszol. Szerinted ennek mi lesz a vége? Hogy majd szépen csöndben szeretkezünk egyet? Na, nem... — mélyül el hangja. Lehet mégsem volt olyan nagyon pompás ötlet abbahagyni a szopást. Előfordulhat, hogy még élveztem is volna az együttlétet vele. Hirtelen beletérdel a hasamba, mire odakapom kezemet, és összegörnyedek fájdalmamban. Ez... nagyon fájt. De úgy tényleg, sikítani tudnék tőle, pedig azért ez alapból nem is fáj ennyire szerintem. Biztos amiatt van, hogy ellenálltam neki... nem volt jó ötlet. De megérte. Legalábbis most még így gondolom. — Addig foglak kefélni, ameddig nem sikítod a nevem torkod szakadtából. Kibaszottul fájni fog neked. De tudod mi lesz a legviccesebb az egészben? Hogy élvezni fogod. — néz rám lekezelően. Már most kicsit könnyes a szemem. Nem akarom tudni, hogy miket tervez velem, de folytatja a mondandóját. — Kegyes akartam veled lenni. Tekintve, hogy nem sok alkalmad volt, szerettem volna, ha nem lesz egy kész káosz az egész, de kihoztad belőlem azt, hogy ne akarjak semmivel sem kedveskedni kicsit sem neked. Nem megmondtam, hogy csak egy kibekúrt ribanc vagy?! Aki minden szavamra ugrik! Nem vagy semmivel sem jobb, mint a szobalányok. Ugyanúgy viselkedsz, de még kelleted is magad. Játszod a nehezen kaphatót, viszont közben alig érek hozzád, és máris elélvezel. — csak csendben hallgatom végig mondandóját. Nem... tudok ellenállni. Menni fog!
Próbálom még egy kicsit bíztatni magamat, majd felállok lassan. Fejem beleütközik izmos mellkasába, ahogy kiegyenesedek. Nem szoktam még meg, hogy ilyen magas. Lassan nézek fel szemeibe, viszont látszik íriszeimben a tűz. — Még mindig nem akarsz térdre rogyva könyörögni nekem? Hát jó. — ragadja meg hirtelen kezemet, de én azonnal elrántom azt. Tekintete elsötétül, és ahogy rám néz, szinte elkábulok fekete pislogóitól. — Fejezd be, amit elkezdtél. Szopj. Le. — tagolja el nekem mély, morgós hangon.
Mintha nem is én irányítanám a testemet, térdre ereszkedek megint előtte. Ez... azért történik, mert neki adtam a testemet?
- Soha többé nem ellenkezhetsz velem. — direkt nem nézek a szemeibe. Van egy olyan tippem, hogy úgy irányít. Bár, lehet ez csak az én hülyeségen, és csak alapból ilyen. Ismét helyet foglalt az ágy szélén. Már kezd rohadtul fájni a térdem. Lehunyom lélektükreimet, majd kifújok egy nagyobb adag levegőt. Már hajolnék ismét farkához, amikor is hajamba tép, és egy egyszerű mozdulattal tövig ráhúzza fejemet péniszére. Szemeim kikerekednek, könnyek szöknek beléjük, és köhécselni kezdek faszán. Megpróbálom eltolni magamtól térdénél fogva, hiszen kibaszottul kellemetlen, de sokkal erősebb nálam. A combját kezdem el karmolászni fájdalmamban, de ez sem hatja meg. Végig engem néz, ahogy sírva fulladozom, és kicsit sem hatják meg gyenge próbálkozásaim. Mikor megunja, akkor engedi el tincseimet. Nem mertem ráharapni, mert csak még nagyobb fájdalmat okozna. A torkomig ledugta a makkját az előbb, így rohadtul fáj. Amint elenged, azon nyomban elválok tőle, és hangosan köhögni kezdek. Zúg a fejem, forog velem a világ. Nagyon megszédültem az előzőtől. Mintha valaki meg akart volna fojtani, csak talán ez még ezerszer rosszabb érzés. Bár, nem igazán fojtogattak még meg igazán durván.
- S-Sajnálom. Sajnálom, Gazdám. — makogok köhécselve. Tudom, hogy ezt akarja hallani. Ez után kétszer is átgondolom, mit is mondok neki. Én már a kutyája vagyok. A kurvája. A játékszere. Azt tesz velem, amit csak akar. Én pedig nem tehetek ellene szó szerint...
Semmit.
- Látod, Jungkookie? Nem olyan nehéz ez. Kicsit tisztelsz, és máris nem kell fuldokolnod. Tudom, hogy nem a kedvenced. Pedig olyan gyönyörű vagy könnyektől áztatott arccal. Ezt már mondta neked bárki is? — simít arcomra, én pedig kicsit remegni kezdek az érintésétől. Félek tőle. Most csak még jobban. Pedig eddig is szó szerint rettegtem, de most már teljesen biztos vagyok abban, hogy hatalmas erővel rendelkezik. — Tudod mit akarok igazán megtenni? Meg akarlak szégyeníteni a barátaid előtt. Nem akarsz játszani egy kicsit a Földön? — kérdezi incselkedve, gonoszan vigyorogva, én pedig teljesen lesápadok, és ismét forogni kezd velem a világ.
- Csak dugj meg végre! — mondom ki, mielőtt tovább gondolkodhatna ezen. Csak nem akar a Földre vinni, hogy a barátaim előtt leégethessen. Mivel... hát... úgy tűnt, élvezi, amikor megszopattam Taehyung előtt szó szerint. Most így visszagondolva ez volt életem legrosszabb döntése.
- Vicceltem. Ne vegyél mindent teljesen komolyan. — kuncogja el magát, ami egy kicsit jelen esetben megnyugtat. Szóval, nem akar megszégyeníteni a barátaim előtt. Ez most jó vagy rossz jel? — Ha most hagyod, hogy rongyosra használjalak ma, akkor nem kell mással lenned. Amúgy sem akarom azt. Nem érhet hozzád más, még csak rád sem nézhetnek ilyen állapotban. Értetted?! — kérdezi fennhangon, mire bólogatni kezdek, de hamar eszembe jut, hogy ettől csak rosszabb lesz, így meg is szólalok.
- Igen, Gazdám, értettem. Csak a tiéd vagyok. — nézek szemeibe őszintén. Megkönnyebbültem, vagyis egy időre. Olyan típus, mint aminek elképzeltem. Nagyon féltékeny. De azért... ma este most már kibaszottul féltem a seggem, és sokkal kevésbé vágyok arra, hogy magamban érezzem farkát. De csak nem lesz olyan könyörtelen.
Igaz?

Valaki tudja, hogy még létezem? 🥺
Nagyon régen írtam, tudom jól, nem volt valami kedves tőlem ://
És ráadásul még most is húzom tovább a dolgot, borzasztó vagyok-
De a következő részben ígérem már meg fog történni minden, és I guess visszatértem.
Nem mondok előre semmit, hogy mennyi időt kell majd a részekre várni. Egyelőre örülök, hogy egyet megírtam, így is 1800 szó lett ez a rész, amire büszke vagyok (így hajnali egykor összejöttxdd)
Már lassan egy éve volt rész, és szeretnék mindenkitől elnézést kérni, aki várta, hogy jöjjön a folytatás. Nem fogok kifogásokat keresni, de mindenkinek van magán élete, ahogy nekem is.
Mindenestre remélem tetszett a rész c:
Köszönöm, hogy elolvastad! 💜

(2021.08.24)