Minden egy fogadással kezdődött, ami végett Jeon Jungkook megidézett egy démont. Az ördög a fiú lelkét akarja, ám ez nem éppen úgy sül el, mint amire Jimin számított. Jungkook leigázza a démont, a saját kis játékszerévé teszi, miközben a lény nem tu...
Reggel egy hatalmas mosollyal kelek fel. Jimin még mindig itt van mellettem, és úgy szuszog, mint egy édes kisgyerek. Pedig néha igazi kisördög tud lenni... főleg, amikor démon alakban van. Akkor igazán érdekes dolgokat tudok meg róla. Megsimogatom arcát. Bőre selymes, szinte az én kezemet kényezteti az, amit megérintek. Meglepetten kapom tekintetem kezemre, ami bizsereg attól, hogy hozzáértem. Ez aztán a heves reakció. Nem csodálom, hogy alig bírtam elengedni ajkait a múltkori alkalommal. Most újra meg akarom csókolni... nem lesz ez így jó... megint vágyakozom dús párnácskái után, de ezelőtt is borzalmas következménye lett annak, amit tettem, mert nem gondolkodtam előre. De már démon vagyok, nem igaz? Mi bajom lehet abból, hogy megcsókolok egy másik démont? Nagyon remélem, hogy semmi... Lassan megforgatom tengelye körül. Pillái lecsukva pihennek, ajkai enyhén el vannak nyílva egymástól, amiket hirtelen megnyal, nekem pedig azonnal odavonzza tekintetem ez a mozdulata. Elképzelem, ahogy az én nyelvemmel nyalom meg azokat a dús párnácskákat és nem magának csinálja. Ettől a gondolattól az én szám is kiszárad, ezért végignyalok rajtuk, majd közelebb vonom magamhoz Jimint. Derekánál fogva átkarolom, majd felsimítok hátán keresztül tarkójáig, és ott megragadom kezemmel. Gyengéd érintésembe beleremeg kicsit teste, de még mindig alszik. Jó mélyen tud szunyókálni, az is biztos. Közel hajolok hozzá, már konkrétan ajkaira lihegek, és ahogy megint megérintem sajátom nyelvemmel, az övéhez is hozzáérek egy kicsikét. Ettől teljesen elvesztem az eszem, ami eddig visszatartott a csóktól. Rátapadok ajkaira, mint egy pióca, amitől szinte azonnal kipattannak szemei, és engem les azokkal. Gyengéden kezdem el csókolni, majd arcára téve két kezem, kissé összenyomom azt, így elnyílnak egymástól édes párnácskái. Azonnal szájüregébe vezetem nyelvemet, majd lehunyt szemekkel kezdem el mozgatni azt. Beleszusszantok a csókba, ahogy ő is lassan mozgásba lendül. Teljesen átadom magam a felemlő érzésnek, amit minden egyes pillanatban megkapok tőle. Egyszerűen imádok mindent, amit tesz velem. Hatalmas hatással vannak tettei testemre, hisz már pár gyengéd érintésétől feláll a szőr a hátamon, és még bele is borzongok azokba. De ahogy nézem, ezzel ő sincs nagyon másként, hisz úgy remeg a karjaim között, mint a nyárfalevél. Mondhatjuk úgy is, hogy egymásnak lettünk teremtve. Hiszen rengeteg dologban hasonlítunk, mégha ez külső szemmel nem is annyia látható. Az a lényeg, hogy mi igen is nagyon jól tudjuk magunkat érezni egymás társaságában. Főleg szexuális értelemben. Minden alkalommal, amikor kényeztet, nem bírom visszafogni az erőszakos oldalam. Eddig ezt senki nem tudta ilyen hevesen kihozni belőlem. Ahogy egyre mélyebben csókolózunk, úgy durvul be egyre jobban a helyzet. Pár perc után már konkrétan marcongolom ajkait, amikből kiserken fekete vére. Egy pillanatra elválok tőle, amíg lenyalom a sötét nedűt onnan. Enyhén savas ízű, de egészen más, mint az embereké. Kesernyés, de mégis édes... keserédes, ezt szokták erre mondani? Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy melyikre hasonlít inkább a kettő közül. És meglepően nagyon jó íz kombináció ez a kettő egyben. Újra megharapom, így még több érkezik számba a keserédes folyadékból. Az összeset lenyelem, majd megint éhesen tapadok ajkaira. Szegény azt sem tudja mi van, csak próbálja felfogni a dolgokat, meg aztán tartani ezt a gyors tempót, amit diktálok ajkaimmal, de nem igazán megy neki, ezért lemarad tőlem pár fokkal, de ettől csak azt gondolom, hogy milyen aranyos, ahogy próbálkozik. Végül megkímélem őt, és lassan elválok tőle. Fogaim közé csípem alsó ajkam, mikor végigmérem. Az én nagy pólóm van rajta, ami még rám is nagy, hiszen a legtöbb ruhám oversized, amit hordok. Sokkal jobban érzem valamiért azokban magam. Talán amiatt, mert akkor nem fog minden ember megfordulni utánam az utcán. Utálom, hogy a legtöbb lány rajtam legelteti a szemét, amikor néhanapján felveszek egy-egy alak kiemelőbb izompólót.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Emiatt nem is nagyon hordok már olyan ruhákat. Csak tesiórán szoktam rövidnadrágban és trikóban lenni, na meg akkor, amikor edzek. Pontosabban akkor póló nélkül, de akkor már teljesen kizárom a külvilágot. Általában az edzés elveszi a gondolataim, és el tudok következtetni a sok szarságtól, ami nap mint nap ér engem és a világot. Lassan felülök az ágyba, ő pedig követ engem, és szorosan mellettem maradva ölel magához, hogy még véletlenül se engedjem el egy pillanatra sem, amit természetesen nem teszek. Be fogom ma mutatni anyáéknak, szóval nem tudom mi lesz velünk. Remélem Jimin be tudja majd magát lopni a szüleim szívébe. Hisz rám is akkora hatással van a közelsége, akkor vajon másra is? Nem tudom, de lehetséges. Ezt a fiút nem lehet nem szeretni, esetlegesen utálni. Szinte csak jó tulajdonságai vannak, ha azt nem nézzük, hogy egy démon. Vajon emberként milyen személy lenne? Bunkó vagy aranyos? Szexi vagy visszafogott? Bevállalós vagy félénk? Annyira kíváncsi vagyok rá! Mindennel kapcsolatban, aminek hozzá köze van. Érdekel, hogy miket szeretne, hogy hogyan szeretné a dolgokat. Elgyengít ez a fiú, de nem bánom. Igazán jó hatással van rám, a gondolataimra és a testemre. - Jó reggelt, Gazdám. — mosolyog rám.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Még a mosolya is megőrjít, olyan kibaszottul édes! Semmihez nem foghatóan vágyakozom érte minden egyes pillanatban, és minden tettével egyre közelebb zár magához, amíg a végén le nem láncol, és nem hagy élni egyedül. Mert megfulladok, nélküle egyszerűen nem kapok levegőt. Olyan, mint amikor az űrben vagy, a semmiben. Tudod, hogy fogy a levegőd, mindjárt meghalsz, de azért is ott maradsz, amennyi ideig csak lehet, hogy kiélvezd a látványt. Ugyanilyen nekem Jimin... - Neked is, Minmin. — nyomok egy utolsó gyengéd puszit ajkaira. Ujjával ajkára simít, amitől elmosolyodom. Végül felém pillantva zavarba jön. — Szeretnélek ma bemutatni a szüleimnek, nem lenne baj, igaz? - Dehogy lenne, örülnék, ha megismerhetném őket. — vigyorog továbbra is. Ő lesz egy nap a halálom, ez már egyszer biztos. Jimin, miattad visz majd el a kaszás...
Egy hét után visszatértem egy kissé érzelmesebb résszel. Milyen lett? Hanyagoljam az ilyesfajta részeket és inkább legyenek olyanok, mint eddig? Köszönöm, hogy elolvastad! 💜
