Minden egy fogadással kezdődött, ami végett Jeon Jungkook megidézett egy démont. Az ördög a fiú lelkét akarja, ám ez nem éppen úgy sül el, mint amire Jimin számított. Jungkook leigázza a démont, a saját kis játékszerévé teszi, miközben a lény nem tu...
Megmukkani sem bírok, annyira megijeszt Jimin ilyesfajta viselkedése. Nem tetszik, ahogy néz rám. Olyan gonoszan vigyorog, hogy érzem: Van valami hátsó szándék benne. Ezt pedig a szavai is alátámasztják, amik most csak még nagyobb rémületet okoznak nekem. Soha nem akartam ilyesmit érezni, de közelgett az a rész, hogy majdnem elsírtam magam félelmemben. Nem tetszett. Határozottan gyűlöltem, hogy Jimin uralkodni akar felettem, és megy is neki. Mert hogy én hozzászólni sem merek, az is biztos. Alsó ajkamba harapok, és a ketrec egyik sarkába húzódom, picire gömbölyödve. Így legalább senki sem tud hátba támadni, hiszen mögöttem már fal pihen. A térdembe temetem fejemet, de hirtelen eszembe jut, hogy esetleg ha használnám az erőmet, akkor ki tudnék szabadulni. Bár, ahogy nézem, nem mennék sokra, tekintve, hogy rengeteg fegyveres őr áll az ajtóban, vagy hat darab. Annyival egyszerre nem bírnék el, főleg azért, mert azt sem tudom, hogyan kell használni a démoni képességem, ők meg nyilván erre voltak kiképezve. - Most már nem érzed annyira nyeregben magadat, Kicsi Jungkookie? — kérdi Jimin gúnyosan elmosolyodva. Nem ilyennek ismertem meg őt... azt hittem, ő egy vaj szívű fiú. De hát a démonokban még akkor sem lehet megbízni, ha te is az vagy. - Mit akarsz tőlem? — kérdezem nagyon halkan. Alig merek felnézni rá. Félek tőle. Kibaszottul félek. - Én? Semmit. Apám árverésre akar küldeni, hogy valami random faszi megvegyen. — forgatja meg azokat a gyönyörű, fekete szemeit, amik csak úgy csillognak. — De nem fogom hagyni neki. Az enyém vagy, Jeon. — ledominálóan méreget engem, ami nem tetszik, de nem tudok mit tenni ellene. Fáj, hogy semmit sem tudok kezdeni. — Én foglak megvenni. Te leszel az én kiskutyám. Szóval gyere szépen ide. — mutat maga elé, mire remegő végtagokkal, de odasétálok hozzá négykézláb. Tényleg a kutyája leszek, ha ennyire megijeszt. — Vissza fogod tőlem kapni azt, amit el kellett szenvednem tőled, te szadista állat. A tetteidnek következményei vannak. Ha az én tulajdonom leszel, nem leszek kegyes hozzád, remélem tudod. Viszont most még sajnos nem tehetek veled semmit. — fog rá tincseimre, és felrántja fejem. Megszeppenten nézek fel rá, akárcsak egy kisgyerek.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
— Jajj, Jungkookie, ne nézz így, ez nem ment meg az egész életre szóló szopástól. — paskolja meg arcomat. — És ezt most szó szerint értem. Fordul a kocka. Te leszel az én ribancom. — lassan elenged, mire fellégezem, viszont a szavai nem nyugtatnak meg kicsit sem. Ennyire felidegesítettem volna? Nem akarom, hogy úgy bánjon velem, mint ahogy én tettem azt vele. De lehet megérdemlem a sorsom, hiszen nem érdemelte semmivel sem azt a sok elfenekelést, amit én adtam neki. Viszont közben élvezte... szóval lehet, hogy nem lesz annyira borzalmas. Jó, kit akarok áltatni? Baromira félek, és vélhetően nem vagyok eléggé felkészülve a közeljövőben történőkre.
***
Ma van az úgynevezett "árverés" napja. Jimin készített fel, egy szál bokszert adott rám. Ő hozta be nekem a kaját is ezekben a napokban. A szervezetem kicsit legyengült, hisz nem igazán ettem meg a kosztot, amit hozott. Borzalmasan nézett ki, meg sem mertem kóstolni. Amúgy sem halok bele, szóval olyan mindegy. Nem beszélt senki sem hozzám rajta kívül, de én hozzá sem szóltam. Nagyon megrémült voltam, mint egy gyámolatlan nyúl... beleestem az ő csapdájába. Hogy ezt én miért nem láttam előre?! Ha csak egy kicsit jobban vigyáztam volna magamra... túlságosan beleéltem magamat abba, hogy van egy démonom. Csak arra nem gondoltam, hogy ő nem egy Incubus. Ezáltal könnyen kihasználta a szexuális vágyaimat. Két őr kinyitja a ketrecet, de nem próbálok meg szökni. Egyszer megpróbáltam, utána egy nyakörvet kaptam a nyakamra, amit megráztak, nekem pedig baromira fájt. Most is rám raknak egy pórázt, akárcsak a kutyákra, ami rohadtul megalázó, de muszáj elviselnem. Rendesen betörtek ez a pár nap alatt. Ilyen ez a Pokol. Kivisznek egy sokkal világosabb helyre, számba egy szájpecek kerül. Komolyan kezdem azt hinni, hogy tényleg kutyává fognak varázsolni mindjárt. Egy ennél is fényesebb, színesebb helyen találom magam, egészen pontosan egy verem közepén. Csak egy alsót viselek, ezzel kimutatva kicsit megfogyatkozott, de izmos valómat. Legalább nem teljesen meztelenül küldtek ide. Az még borzalmasabb élmény lenne számomra. Körben -gondolom- mindenfelé démonok ülnek, az összes személy azonnal rám néz. Jimin van egyenesen előttem, fent a díszes trón... mellett. A trónban egy idős férfi ül, akinek odasúg valamit Jimin, egy hatalmas és gonosz vigyor kíséretében. Már meg sem ijedek tőle. Kétszínű, hidegvérű, beteg elme ő. - Egy vörös démon, igazi ritkaság! — erre azonnal mindenki felfigyel. — Emelett minden démoni testrésze meglátható, a farkán kívül. Az átváltoztatás és a vetkőztetést egy kis bonuszért bevállaljuk nála! — természetesen szórják is a papírt alám azonnal. Gondolom felkeltettem az érdeklődésüket. Hirtelen leöntenek valamivel, ami marni kezdi a bőrömet. Legszívesebben felordítanák a fájdalomtól, olyan, mintha lassan nyúznák le a bőrömet, közben a húsomat rágnák. Könnyeim azonnal ellepik arcomat a hatalmas fájdalomra. Ez rosszabb, mint mikor elsőre átváltoztam. Gondolom azért, mert akkor magamtól kellett, most meg rákényszerítenek konkrétan erre. Lassan megy végbe ez az egész, a pecsét is ég a combomon. Elviselhetetlenül fáj, és alig várom, hogy vége legyen, ami szerencsére el is érkezik, számomra hosszú óráknak tűnően. Szárnyaimat kitárom, majd abba temetem egész testemet, ezzel eltakarva magamat. Azonnal elkapják a két hatalmas testrészemet, és lefeszítik azt, hogy ne tudjam takarni magamat. Az alsómat is leráncigálják rólam, erre megpróbálom a szarvammal megvédeni magamat, de csak rosszabb lesz. Büntetésként a pecsétre szórnak még egy kicsit az előző porból. Remegve sikítok fel, és semmivel sem próbálkozom többet. Csak nagyobb fájdalom lenne. Lehunyom vörösen izzó szempáromat, hogy lenyugtassam kicsit testemet, ami apránként, de sikerül. - És, mehet is a licit! — ordítja el magát a csávó, aki az előbb is beszélt. Erre számokat mondogat mindenki, nagyobbnál nagyobbakat, de nem igazán tudom a pénznemet. Ekkor hirtelen a trónban ülő férfi a pálcáját megfogva csendesíti el a többieket. - Tíz milliárd zuh¹! — mondja hangosan, rekedt hangja betelíti az egész helyiséget. Mindenki megszeppen a teremben, a licit pedig abbamarad. Ennél nagyobbat nem hiszem, hogy tudnának mondani... na, nem mintha értenék ehhez. - Mr. Park! Őfelsége! — térdelnek le azonnal a mellettem állók, mire leinti őket a "Felség". — Biztosan ezt a démont akarja? Elég neveletlen kutyának. — vallja be. Persze ezt előbb nem mondta volna... ezen megforgatom szemeimet. - A fiamnak lesz. Majd ő megneveli. — int az embereinek, akik egy hatalmas táskában oda viszik a pénzt a két embernek. Engem elengednek, pontosabban bilincsbe verve löknek meg még egy kicsit, hogy eltérdeljek Jimin előtt, aki időközben lejött a magasan lévő helyről. - Én megmondtam, Jungkookie. — borzolja meg tincseimet. — Enyém vagy. Felajánlottad nekem a testedet. Nem ellenkezhetsz velem, megértetted?! — tép tincseimbe, mire bólogatni kezdek. — Most pedig... hívj Gazdámnak! — szedi ki számból a szájpecket, mire elsőre köhögni kezdek. — Hadd halljam! — markolja meg megint hajamat, mire felszisszenek. - G-Gazdám...
Ésmegintnagyonrégenvoltrészsry And... BottomKookieishotaf change my mind (xddd) Köszönöm, hogy elolvastad! 💜
