Body and Soul /JiKook ff. 18+/

😈 Nineteen 😈

Éreztetek már olyat, hogy nem akartok létezni? Olyat, hogy csak meg akartok szűnni, mintha semmik sem lettetek volna. Szerintem mindenki érzett már ilyet, ezzel nem vagyok egyedül. Teljes mértékben meg vagyok alázva, tehetetlen vagyok. Csak nézek Jiminre, nagy, aranyos szemekkel, hátha megkegyelmez legalább egy kicsit is rajtam. De ördögi mosolyából semmi jóra nem következtetek. Biztosan vannak tervei velem... nem is akármilyenek. Olyan borzalmas dolgokat fog adni nekem, mint amiket én tettem vele. Megszoptattam egy ember előtt! Hogy lehettem ilyen idióta? Ezek után örülhetek, ha nem dug meg annyira, hogy elájuljak. Mondjuk azt is megtettem már vele... és meg tudom mondani, hogy nem lesz könyörületes hozzám.
- Ügyes vagy, Jungkookie. Most megyünk szépen a birtokomra, körbenézhetsz, viszont utána ajánlom, hogy az ágyamban legyél, meztelenül... azt sem bánnám, ha egy vibrátor lenne a seggedben. — gondolkodik el látványosan, én pedig meghökkenek domináns aurájától. Olyan furcsa dolgok derülnek ki róla. Nemrég még azt hittem, hogy a világ legaranyosabb és legártatlanabb fiújával van dolgom. De előbújt belőle az igazi, démoni oldala. Ami az én végzetemet is jelenti.
Bólintok egyet, és állnék fel térdelő pozíciómból, viszont Jimin megakadályoz ebben. Megmarkolja erősen a vállamat, amire szemeim elkerekednek, és egy hatalmasat üvöltök a fájdalomra. Éget, de közben mégis lehűt, ez pedig rohadtul szar érzés.
- Szavakban válaszolsz, megértetted?! — vág pofon, mire fejem oldalra bicsaklik.
- Igen, értettem. — erre a hajamba markol, amit már felettébb nem értek, de felszisszenek erre is hangosan, ahogy megtépkedi hajhagymáimat rendesen.
- Igen, értettem, mi?! — szóval ez a problémája... tényleg úgy viselkedik, mint én.
- Igen, értettem, Gazdám, sajnálom azt, ahogy viselkedtem önnel. — borulok le lába előtt, ettől pedig csak rontok amúgy is legyengült önbecsülésemen. De az az érzésem van, hogy ha esetleg behódolok neki minél hamarabb... akkor talán megun egy idő után, és eldob, mint egy használt rongyot. Igen, az határozottan jó lenne, ha békén hagyna.
- Ohh, Jungkookie, Kicsi Ribancom, nem ismersz még te engem. Ha kell, egész életem végéig játszadozom veled, nem foglak megunni. — megint a fejemben turkál. Pedig már azt hittem, hogy kezdi nem hallani a gondolataimat. — Most pedig állj fel, ne a mocsokban üljél. Ja, otthon majd fürödj is le, nem szeretnék elkapni tőled valami undorító alvilági bacit. — fintorodik el.
- Rendben, Gazdám. — hogy nyomatékosítsam mondandóm, még direkt bólintok is a biztonság kedvéért. Felkászálódom a padlóról, majd ki is megyünk Jimin puccos kocsijához.

***

Jelenleg már Jiminéknél vagyunk. A kocsi utat kibírtam, bár elég furcsán működött az a járgány. Nem is igazán nevezném autónak, mert kicsit sem hasonlított semmi benne egy földi autóra, de leginkább akkor is ahhoz tudom hasonlítani.
A vízben ülök, a lehető legkisebbre összehúzva magamat. Próbálom a lelkemet nyugtatgatni, hogy nem lesz semmi baj, Jimin csak nem lesz olyan borzasztóan durva, hisz vajból van a szíve. Legalábbis eddig határozottan ezt hittem, most viszont nagyon megváltozott a véleményem róla. Már nem is tudom, mit gondoljak pontosan. Jó vagy rossz? Egyértelműen az utóbbi... kedves vagy érzelemmentes? Szintén a második. Annyira nem értem, hogyan lehettem ilyen hülye, de nincs időm ezen őrlődni. Van az a mondás, hogy "nincs időnk azon gondolkozni, hogy mi lett volna, ha..." és egyetértek ebben. Nem kell a múlton feleslegesen rágódni, nem tudsz időt utazni, hogy a régi énednek megmond, hogy "csá, mizu, tesa? Ja, igen, ne idézz démont, ha nem akarsz pár napon belül durván megdugva lenni". Az utolsó három szó csak tipp, sőt szinte biztos, hogy ez fog velem történni, és már fel is készültem. Azt hiszem...
Egy kicsit játszok még a habokkal, majd ráveszem magamat arra, hogy kimásszak. A végtagjaim el vannak gémberedve, annyit ültem a vízben. Mikor sikeresen elhagyom a kádat, leengedem a vizet, utána pedig a hajamat kezdem el szárítani. Végig a tükörképemmel szemezek. Hirtelen nézek le magamra, és látom világítani a pecsétet, ami azt jelenti, hogy Jimin a közelben van. Erre azonnal megszeppenek, és úgy teszek, mintha eddig is a hajammal foglalkoztam magammal. Mikor nyílik az ajtó, próbálom nem kimutatni, hogy mennyire félek tőle. Úgy érzem, hogy a szívem mindjárt kiugrik a helyéről. Ez az érzés akkor tetéződik, amikor Jimin hátulról átkarol, és magához szorít. Fejét vállam felett pihenteti, és ami nagyon meglep, hogy... magasabb nálam. Mi a franc? Megnő itt az Alvilágban, vagy mi a fene? Eddig észre sem vettem, hogy mennyivel nagyobbnak és izmosabbnak tűnik a Pokolban, mint fent a Földön. Azonnal hevesen veszem a levegőt, és takarni sem tudnám, hogy mennyire tetszik és nem tetszik ez a helyzet egyszerre. Mert valahol belül élvezem, hogy eltűnök a karjai között. A tükörben nézem tökéletesen ívelt arcát, és szürke haját, ami sokkal ijesztőbbé teszi, mint az eddigi hajszíne.