Body and Soul /JiKook ff. 18+/

😈 Ten 😈

Jimin remegve áll fel a padlóról, majd bennem kell megkapaszkodnia, hogy ne essen össze. És ezt mind egyetlen szopás idézte elő. Vajon mi lesz, ha megbaszom? Elájul utána? Esetleg elszáll a lelke (ha egyáltalán van neki olyanja, a démon léte miatt)?
- A-Azt hiszem vesztettem. — remeg meg egy pillanatra Taehyun hangja, ahogy Jimint nézi. Ennyitől rendesen elintéztem szegényt. Kár, hogy egy hétig nem kúrhatom meg a formás fenekét. Hiányoznak azok az élvezetek, amiket egy-egy anális szex okozhat. De megéri Jiminre várni. Minden percet megér az, hogy majd pár nap múlva lefeküdhetek vele, úgy igazán. Meg szeretném kínozni a csodálatos testét, ezer meg ezer sebet hagyva puha, édeskés bőrén. Érezni akarom a vérének savas ízét a számban. Szinte már fájdalmasan nagyon vágyom rá.
Összekulcsolom ujjainkat Jiminnel, mire ő aranyos rám mosolyog. Természetesen viszonzom mosolyát, majd inkább felkapom vállamra, hogy ott tudjam tartani, míg felhúzom a nadrágomat. Szegény nagyon fáradt, le kell majd otthon fektetnem aludni.
Karjaimba kapva viszem ki a tömeghez, ami már kissé feloszlott, de most újabb hangoskodásnak nézünk elébe. Taehyung összejön egy fiúval! Itt a nagy nap! Erre várt szerintem mindenki. Bár, lehet, csak én vagyok ilyen elmebeteg, hogy ilyeneket várok.
Tae kissé bicegve jön utánunk, takargatva a mervedését, ami miattunk alakult ki Jiminnel. Majd Hohyun szépen kielégíti. Nem kell itt helyben kivernie, rá tudja fogni, hogy felizgult a "saját pasijától". Vagyis pontosabban csak most lesz majd a barátja, de ez csak részletkérdés.
Lassan merészkedünk oda a sráchoz, aki nyugodtan üldögél, és a barátaival beszélget. Tae gyorsan elénk áll, majd leguggol a fiú elé, aki a kanapén foglal helyet, így jelenleg magasabban van Taehyungnál. Barátom elsőre mélyen Hohyun szemeibe néz, majd lassan elmosolyodik, és egy puszit nyom ajkaira, ami kicsit meglep. Nem gondoltam volna, hogy testi kontaktust is fogunk még látni. Pontosabban ilyen gyengéd gesztusokat. Azt hittem, Taehyung nem az az érzelmes fajta. De lehet csak önmagamból indultam ki. Igaz a mondás, miszerint "mindenki magából indul ki".
Taehyung megfogja Hohyun kezét, majd belekezd abba, amibe eddig is kellett volna, csak kicsit húzta az időt, hátha megússza, de nincs bennem ennyi könyörület.
- Min Hohyun... lennél a barátom? — mosolyodik el halványan, miközben a fiú reakcióját lesi. Aki hát... kicsit lesokkol, majd szemei megtelnek örömteli könnyekkel, amiket próbál visszatartani, de vadul mosolyogva, sajnos -vagy nem sajnos- kicsusszannak nagyon csillogó szemeiből azok a rakoncátlan cseppek. Ráugrik Taehyungra, majd ölelgetni és puszilgatni kezdi egész arcát, ajkait természetesen nem kihagyva. Sőt, nagyobb figyelmet szentel azoknak a testrészeinek. — Ez egy igen? — kuncog fel halkan Tae, egész boldogan. Azt hittem, nem akar magának senkit. Eddig az a magányos farkas volt. Tévedtem, emberi dolog.
- Határozottan! — csókolja meg végül szenvedélyesen. Tökéletes összehangban vannak, és már megint idegyűlt a tömeg, akik most elolvadva figyelik a jelenetet. Én is meg akarom csókolni Jimint! Nagyon!
Lassan Jimin felé fordulok, majd átkarolom derekánál fogva. Szemébe nézek, próbálva megfejteni a jelenleg benne dúló érzelmeket. De tekintete olyan sötét, kissé üresnek hatnak hatalmas, fekete, gomb szemei, amik olyan áthatóan vizslatnak engem. Úgy érzem magam, mint aki menten megbolondul érte. Tekintetem ajkaira vezetem, amik mintha a szokottnál is dúsabbak és vörösebbek lennének. Elképzelem, hogy milyen hozzájuk tapasztani a sajátomat, és arra jutok, hogy biztos elveszíteném a maradék csepp józan eszemet, ami még maradt.
Közelebb húzom Jimint magamhoz, tovább bámulva azokat a tökéletességeket. Milyen ez már, hogy megujjazhatom, ő leszophat, de nem csókolhatom meg. Mintha valami természetfeletti erő akadályozná meg az ajkaihoz való hozzáérést. Át akarom törni a gátat, amit az agyam szab nekem. Be akarom minden egyes helyét mocskolni, és ez alól szája sem kivétel, természetesen. Lassan végighúzom nyelvemet felső, majd alsó ajkamon, végül pedig az utóbbiba csípek fogammal, amit Jimin nagy szemekkel néz. Szinte érzem, hogy ugyanannyira akarja azt a csókocskát, mint én, de látszik rajta is, hogy visszafogja ezt a vágyát. Oh, pedig milyen jó lenne! Milyen mennyei! Egy démon csókja, amely elveszi az eszemet... szemeimet egy pillanatra lehunyom, de így csak erősödik az a mérhetetlen kötődés, ami hozzá húz. Mintha össze lennénk kötve egy kötéllel, de nem nyúlhatnánk egymáshoz. A semmiben lebegve nem érnénk el a másikat, pedig arra vágynánk a legjobban. És amikor sikerül... akkor mindketten tudnánk, hogy hatalmas bűnbe estünk, de nem bánnánk meg. Csak többet és többet akarnánk belőle, egészen addig, amíg el nem jön a büntetésünk, amiért olyat tettünk, amit egy démonnak és egy embernek nem szabadna.
Óvatosan kinyitom szemeim. Észre sem vettem, hogy milyen közel kerültem hozzá, azt pedig pláne nem, hogy a vágyam mekkora mértékűre növekedett mindössze másodpercek alatt. Szinte érzem a szívemet a torkomban doboni, a pulzusom és a vérnyomásom olyan gyorsan emelkedik, mint még soha. Végül... összeszorított szemekkel ajkaira hajolok.
És ez a pillanat most olyan, mintha az egész világ egy nagy fordulatot venne körülöttem. Semmi és senki nem érdekel, ami/aki itt van, csakis az az egyetlen fiú, akit most a karjaim között tartva kezdek lassan, szenvedélyesen csókolni. Azonnal viszonozza tettem, mire ezer meg ezer érzés lep el engem. Többek közt: idegesség, boldogság, enyhe félelem a jövőtől, de amit a legjobban érzek mindezek közül: A hatalmas megkönnyebbülés, hogy nem lökött el magától.
Nem csalódok, az ajkai íze milliószor jobb, mint akármi más itt a Földön. Édeskés és lágy az egész, ami közel sem vall rám. Sokkal jobb ez a csók, mint amit elképzelni tudtam volna. Az adrenalin szintem is megemelkedik. Ilyen csodás dologban még nem volt részem, soha. De remélem, hogy lesz még.
Teljesen hozzápasszírozom magam, és nem is akarom elengedni. Egész nap vele akarok csókolózni, több ideig akarom ezt érezni, amit most is. Az édes kis bűnbe esés érzete... tényleg olyan mesés, mint aminek mondják. Tudom, hogy olyan dolgot követtem el, amit nem kéne, de mégis megtettem. Hisz minek vannak a szabályok, ha senki nem szegi meg őket?
A kis izgulásom csak növekedik, amikor felsőmbe kapaszkodik, és kicsit megremeg lába. Látom, hogy kifolyik egy fekete könnycsepp szeméből, amit hirtelen nem tudok hova tenni, csak tovább mozgatom ajkaim. Egyre több és több könnyet enged el, és még közelebb férkőzik hozzám. Egyik kezével beletúr hollófekete, kicsit hosszú tincseimbe, majd megrántja azt. Szétnyitja nekem ajkait, én pedig nyelvemet azonnal átdugom szájába, hogy ott újabb élvezetekre találjak. Megintcsak nem kell csalódnom: amikor átkerül nyelvem szájába, egyszerűen elveszek a mennyei érzésben. Mosolyogva mozgatom ajkaimat, kiélvezve ennek az egésznek az összes finom pillanatát. Csak ő és én.
Te és Én...

Próbálkoztam...
Köszönöm, hogy elolvastad! 💜

(2020.07.09.)