Minden egy fogadással kezdődött, ami végett Jeon Jungkook megidézett egy démont. Az ördög a fiú lelkét akarja, ám ez nem éppen úgy sül el, mint amire Jimin számított. Jungkook leigázza a démont, a saját kis játékszerévé teszi, miközben a lény nem tu...
A külső világ hirtelen teljes sötétségbe burkolózik. Már tényleg csak Jimint látom, ahogy fekete könnyei csak úgy szánkáznak le arcán. Nem tudom, hogy ez mi okból lehet, de nem akarok elválni tőle. Egész nap ezt a kellemesen bódító érzést akarom magaménak tudni, úgy érzem, muszáj tovább csókolnám, mintha valami ténylegesen húzna hozzá, és nem hagyná, hogy abbahagyjam, egészen addig, amíg ő nem teszi ezt. Vajon ennek lesznek következményei? Hisz ez csak egy ártatlan csók, amire már mindketten minden bizonnyal vágytunk. És itt van, végre érezzük egymás ajkait, ami valami pompás és felemelő érzést nyújt. Összehangban vagyunk, mintha egyszerűen egymásnak lennénk teremtve. Azonban... Mintha valami elszakítana tőle... elengedem ajkait, és egyre távolabb kerülök a sötétségben. A fejem elkezd zúgni, így odakapom kezeim. Az egész testemben egy erős, égető érzés terjed szét, mire szemeim bekönnyesednek, és torkom szakadtából kezdek üvölteni fájdalmamban. A saját fájdalmas sikolyom az egyetlen dolog, amit hallok. Ez a borzalmas érzés pedig a mellkasomból árad, egész testemet beburkolva. Lekapom magamról a pólómat, majd felsőtestemre nézek. Egy óriási fekete pont van a hasam felett nem sokkal. Megpróbálok hozzáérni, de az ujjamat is megégetem, így azonnal elkapom kezemet. A földre bukva kezdem el kis körmeimmel kaparni a padlót. Olyan érzésem van, mintha belülről akarnának széttépni, szépen lassan, mintha meg akarnának kínozni, direkt tönkretéve engem. A fájdalom később sem hagy alább, sőt mintha egyre tovább terjedne testemben, még a kis lábujjamban is érzek némi fájdalmat. Most már kétségbeesetten fetrengek, mint egy szerencsétlen. A bűnös csókért most fizetek meg, egész testemben. Ez is jelzi, hogy mennyire nem szabadott volna olyan dolgot tennem. De annyira nagyon jó volt! Nem bírtam tovább azok az ajkak nélkül. Hogy most hányszor meg fogom bánni azt a lopott csókot a démonomtól. Vajon Ádám és Éva is ilyen kínokat élt át a tiltott gyümölcs után? Kurvára remélem, mert ezt nem lehet kibírni! Borzasztóan fáj, néha mintha azt érezném, hogy a végtagjaimat egyesével tépik le. Hallom a vérem kopogását a koromfekete helyiségben. Átnézek magamon, hogy mégis hol vérzek. A combom mintha fel lenne vágva, és ott erősödik az a fájó érzés, mire megint automatikusan odakapnám kezem, de nem teszem, mert megint megéget az a szar. Nagy szemekkel nézem a kis karikát, ami lassan megjelenik combomon. Ez az az idéző kör, amit én rajzoltam fel Jiminért. Ez miatta van? Meg fogom tépni a kis kurvát, ha miatta érzek ekkora kínzó fájdalmat. Nem lesz kegyelem abban, amit vele fogok tenni. A hátamon is megérzem a fájdalmat, és a véremet lefolyni. Kicsit más ez a fájdalom, olyan, mintha egy késsel kétszer megvágtak volna, majd ezt meg is ismételik többször. A testem remegve próbálja befogadni a sok fájdalmat, a hangom már teljesen elment, annyira ordítoztam. A saját nyálamat nem bírom lenyelni, így az kifolyik lassan számon, egyenesen a feketeségre érkezve. A vérem, az izzadságom, a könnyeim, a nyálam és a taknyom összefolyik arcomon, így gyengén odanyúlva elkezdem letörölgetni magamat. Alig van erő karjaimban, pedig elég izmos vagyok, de valami elszívta az összes létező energiámat. Nem értem, mi a büdös franc történik velem, de nagyon remélem, hogy lassan vége lesz ennek a borzalomnak, amit jelenleg átélek. Ahogy letörlöm könnyeim, látom, hogy az is fekete, akárcsak Jiminé. Meglepetten figyelem a sötét cseppet, majd megnyalom. Savas ízű, nem finom, így azonnal kiköpöm. Kicsit hasonlít talán a vér ízére. A hátamon lévő késsel való karcolás abbamarad, és valami nehezet érzek meg a helyén. Nem bírom megtartani testem, így ráesek arra a dologra, ami lehúzott. Most a halántékomra csúszik át az az érzés, ami megint egy gyenge nyöszörgést hoz ki belőlem, alig hallhatóan. A következő fájdalom, amit magaménak tudhatok, most a körmeim. Egyesével tépkedik le őket, megint csak megsokszorozva ezt a dolgot. Vajon ezt valaki teszi velem? Vagy egyszerűen csak egy csók ennyi mindent ki tud hozni egy emberből? Legközelebb hatmilliószor átgondolom, hogy megéri-e megcsókolni egy démont. Soha többé nem akarom ezt átélni, hiszen így is, szinte már a lelkem teljesen elhagyta a testem. Óvatosan mellkasomra teszem a kezem, egyenesen szívem helyére. Csak pár pillanatig tudom ott tartani az égető érzés miatt, de még így is tisztán érzem, hogy a szívem nem dobog. Kikerekedett szemekkel veszem el onnan tenyerem, majd kezemet kezdem el méregetni. A körmeim helyén karmok találhatóak, amik sokkal hosszabbak, mint alapból kéne legyenek, ami nem kicsit ijeszt meg. Ezek is szintén fekete színben pompáznak, így még ijesztőbb hatást keltve. Ugyan, nem vagyok egy ijedős fajta, de ez nem kicsit félelmetes. Még erősebb fájdalmat érzek meg szétterjedni egész testemben. Hátam ívbe feszül az elviselhetetlen érzésre. Hogyhogy nem ájultam el? Hiszen elvileg, ha az emberi test ekkora fájdalmakat él át, akkor egy idő után leáll minden és inkább kikapcsolunk. Miért nem tud ez megtörténni? Olyan kibaszottul fáj! Legyen már vége! Magamban sipítozok segítségért. Ilyenkor hol van Jimin? Miért nem tud segíteni? Úgy érzem, hogy kinyírnak szépen lassan, de nem érdemlem ezt! Nem kéne meghalnom még! Hisz annyi dolgom lett volna az életben. Szépen akartam elhervadni, mint egy virág. Vagy, mint a gyertya a sötét szobámban, lassan elfogyni, fájdalommentesen. De nem... én kínok közötti halált érdemlek. Ez vajon a szadizmusért a visszajáró? Ez egy jelzés lenne, hogy nem kellett volna úgy gondolnom Jiminre, mint a ribancomra? De mi van akkor, ha élveztem? Nem bántam meg, még akkor sem, ha ténylegesen ez lenne a visszaszámlálás. Azonban hirtelen abbamarad a hatalmas fájdalom, mire magzatpózba húzom magam, szépen lassan. Újra magamhoz érek, de már nem éget. Megnézem karmaim, amik még mindig ugyanolyan feketék. Alig bírok mozogni, a lábaim teljesen felmondták a szolgálatot. Lassan felülök, majd körbenézek, de ez a hely még mindig sötét és semmi nincs benne. Meglátom Jimint, amint karbatett kezekkel néz le rám. A könnyektől csillogó szemeimet arcára vezetem, amin egy elégedett félmosoly foglal helyet. Nem értem, miért néz így, de hirtelen beüt a felismerés, hogy miatta éreztem ennyi fájdalmat, annak ellenére, hogy én kezdeményeztem az egészet, és magamra kéne haragudnom, de én őt hibáztatom. Ha nem megy bele, mert gondolom nyilván tudta, hogy mit fogok érezni, akkor talán nem élek át soha ekkora fájdalmakat. Hirtelen erőre kapok, mire felállok. Sokkal magasabbnak érzem magam most, Jimin így két fejjel alacsonyabb nálam. Mi történt a testemmel? Mintha nem is én lennék... mindegy, nincs idő ezen gondolkodni. Megfogtam Jimin nyakát, majd felemeltem a padlóról, így fulladozni kezdett, és kezemre teszi az ő kis vékony tenyerét, azt gondolva, hogy majd le tudja fejteni magáról. De a bicepszem is sokkal nagyobb lett, mint azelőtt volt, így annyit tud tenni, hogy a szaros szárnyaival elkezd repülni, hogy legalább csak a szorításom érezze és ne fájjon még az is neki, hogy a lábával kapálozik, de nem éri el a földet. - Miattad volt ez, igaz? — kérdezem mély hangon, majd még erősebben kezdem el szorítani nyakát. Mindent a vörös árnyalataiban látok, ami csak feljebb tornázza indulataim. —Válaszolj. — mélyesztem bele karmaim nyakába. - A-A cs-csókhtólh... — alig bírja kimondani ezt a két szót, mivel még durvábban szorítom nyakát. - Mi történt velem? — karmolok végig a testrészén, mire fájdalmasan felnyög. Ilyen hangokat akarok még hallani tőle. A fájdalmas sikolyait. — Hmmm? — nézek véres ujjaimra. Fekete még a vére is. - N-Nézdh mhegh... — csettint egyet, mire megjelenik egy tükör a sötétségben. Felsóhajtva elengedem Jimint, majd odamegyek, megnézem magam, nem sok reményt fűzve az egészhez. Viszont... kicsit sem erre számítottam, az teljesen biztos. Mi a retkes kurva élet történt velem?
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
