Body and Soul /JiKook ff. 18+/

😈 Twelve 😈

- Én... —  méregetem magam a tükörben. Ez nem lehet! Teljességgel lehetetlen! Hogy a fenébe szúrhattam el ezt ennyire? Komolyan... démon lettem? De másmilyen vagyok, mint Jimin. Nekem a szárnyaim vörösek, hosszú karmaim vannak, viszont nincs démoni farkam. De szarvam van. — Démon vagyok? — rökönyödök meg.
- Wow... — méreget engem Jimin. — De még milyen démon! — harapja be ajkait, majd felsóhajt. — Emberként is kibaszott szexi voltál... — jön közelebb hozzám, egészen annyira, hogy mellkasunk összeér. — Pont az olyan démonokra bukom, mint te. De élőben soha nem láttam hozzád hasonlót! — simít végig mellkasomon, áhítattal nézve rám. Szemei úgy csillognak, mint ezer meg ezer csillag az égen. Még így is gyönyörűek azok a teljesen fekete szemek.

- Annyira azért nem lehetek ritka. — fordulok vissza a tükör felé. — Amúgy meg miről beszélsz? — ráncolom szemöldököm. Most egy vagyok a sok másik démon közül. Igaz, kicsit mások a tulajdonságaim, mint Jiminnek, de ez nem fontos.
- Nem meséltem még, de a démonoknak vannak különböző fajtáik. A legtöbbnek csak szárnya van. Attól függ egy démon erőssége, hogy mennyi démoni testrésze van. Lehet karma, farka, szarva és szárnya. Neked ebből a három legerősebb megvan, a farok már csak a repüléshez szükséges. A démonok világában egészen nemesi helyet tudnál elfoglalni az erőddel. — gondolkodik el. Kikeredett szemekkel hallgattam végig mondandóját. Szóval... erős vagyok? Jiminnél is erősebb? Hiszen neki is ugyanilyen testrészei vannak... de mégis más színű. Ő fekete. Vajon a színek mit jeleznek? Alig bírom kigondolni, már válaszol is: — Én nemes démon vagyok. De, igen. Ennek ellenére is erősebb vagy. Ezt jelzik a színek. A legtöbb démon fekete, mint én. — tárja ki szárnyait.

— Nálunk vannak gyengébbek, ők kék színűek. A nálunk egy fokkal erősebbek zöld tollakat kapnak, őket leverik a narancsok, végül pedig a vörösek, mint amilyen te is vagy. A piros démonoknak is vannak árnyalataik, egészen a halvány rózsaszíntől a mélyvörösig. Mint látod, te ilyen vagy. Nagyon ritka vagy, ezért vigyáznod kell magadra. Sok ember vadászik ránk, emiatt nem is szoktunk annyira feljönni a Földre. Viszont a te idézésed nagyon erősen vonzott magához. Most már értem miért. Jungkook, mindig is démon voltál. — néz rám, én pedig azt sem tudom mit mondjak. Túl sok információt hadart le egyszerre, nem volt időm sem közbeszólni. Lassan fogom fel a dolgokat, mit is ne mondjak...
- Oké... — veszek egy mély levegőt, miközben próbálom felfogni az előbb hallotakat. — Szóval... mélyvörös démon voltam egész életemben. Ezt akarod beadni neked? — nevetek fel hitetlenül, mire azonnal hevesen bólogatni kezd. — Ez meg milyen baromság? Hogy lehettem volna én démon? Hmmm? — mászok az arcába, mire rendesen elpirosodik, és mellkasomra teszi a kezét, hogy kicsit eltoljon magától. Kis zavarba jövős Jiminie.
- Nem lehet csak így átváltozni... a csók viszont kiváltotta belőled a démoni mivoltadat. Eddig ezt elnyomtad magadban. Nem is voltál szadista, egészen eddig, nem igaz? — kérdezi vigyorogva, mire elgondolkodom. Tényleg nem voltam. Sőt, egyszer alulra is kerültem, amire most visszagondolni egészen visszataszító. Most, hogy így rávetített erre... tényleg nem voltam ennyire domináns és erőszakos a felbukkanása előtt. Egészen más személyiségem voltam. Én az aranyos srác szerepét töltöttem be, akit minden lány akart, viszont egyikhez sem szóltam hozzá, mert belül féltem tőlük. Ennek ellenére most teljesen megváltoztam. A szöges ellentéte vagyok az előző énemnek. Úgy érzem, mintha kicsit elromlottam volna, ami nem igaz. Egyszerűen ez az igazi én. Egy olyan lény vagyok, voltam, leszek, aki szereti nézni, ha más szenved és ha érzi, hogy ő van előnyben. Eddig sem szerettem, sőt rühelltem veszíteni, de most ez csak jobban erősödött.
- De... teljesen igazad van. Borzalmas személy lettem. — nézek fel szemeibe, egy nagy sóhaj kíséretében. Ha jobban belegondolok, mindenki boldogabb lenne, ha nem lennék egy szadista vadállat. — Vissza akarom kapni a régi énem. — nyüszítek fel.
- Sajnálom, az nem lehetséges. Ez egy veled született dolog, nem változtathatsz rajta. — ül le a sötétségbe, mire felé fordulok.
- Hol vagyunk? — ülök le vele szembe. Olyan üres ez az egész hely. Konkrétan a tükrön és rajtunk kívül nincs itt semmi. Csak a feketeség.
- A fejedben... — mondja olyan hangon, mint ahogy a hipnotizőrök szoktak beszélni. Felhúzott szemöldökkel nézek rá. Most hipnotizálni akar, vagy mi? Szerintem nem fog működni. — Ez csak egy álom... — mozgatja arcom előtt kezét, mire összeráncolom szemöldököm. Most mi a faszomat akar pontosan?
Még ezt csinálja pár percig, majd elneveti magát. Ez mi a franc volt? Megpróbálta, hátha sikerül neki, aztán rájött, hogy ez nem ilyen egyszerű? Nem bírok kiigazodni Jiminen és a gyönyörű mosolyán, amit most is megvillant.

Az az ajakgörbület fog egyszer a sírba vinni... olyan tökéletes.
- Ez itt a démonok egyik elvonuló helye. Itt mindenki azt csinál, amit akar. Konkrétan ez csak fejben dől el. Amit ide képzelsz... — hunyja le szemeit, majd pár pillanat múlva megjelenik a kezében egy pulcsi. — Az megjelenik. — mutatja fel a ruhadarabot. Meglepődötten nézek rá, majd elvigyorodva lehunyom szemeim, és egy pálcára gondolok. Szépen el tudnám vele verni Jimint.
Alig egy másodpercet kell várnom, már előttem is terem az eszköz, amivel a levegőbe ütök egyet. Susogó hangot ad ki, ahogy a végén lévő kis madzag visszahajlik a levegőben. Ez biztos fáj, ha megcsapnak vele teljes erőből.
- Te aztán tényleg nagyon durván szereted. — nézi a kezemben lévő eszközt. — De nincs több időnk, már így is keresnek minket. — sóhajt fel, majd koncentrálni kezd, halántékára téve jobb kis kezecskéjét. — Fogd meg a kezem. — teszem, amit kér, ekkor pedig kezd eltűnni a hatalmas sötétség, újra kezdem hallani a hangos zenét, és a sikítozó tömeget, ami megnyugvással tölti el egész testem.

Sajnálom, hogy eddig nem volt rész... több, mint egy hete, ez nem vall rám
Nyaraltam, ezért nem volt sok kedvem az írással foglalkozni. Megint el fogok menni itthonról, szóval nem tudom mikor lesz rész legközelebb.
Köszönöm, hogy elolvastad! 💜

(2020.07.21.)