Minden egy fogadással kezdődött, ami végett Jeon Jungkook megidézett egy démont. Az ördög a fiú lelkét akarja, ám ez nem éppen úgy sül el, mint amire Jimin számított. Jungkook leigázza a démont, a saját kis játékszerévé teszi, miközben a lény nem tu...
Másnap reggel első dolgom, hogy elmenjek fürdeni. Jimin még nyugodtan szunyókál, nekem pedig nem áll szándékomban felkelteni őt, hiszen olyan aranyos, ahogy alszik. Ajkai enyhén nyitva, a párnát öleli magához -mivel kimásztam mellőle, és néha picit nyöszörög, légzése pedig egyenletes. Arca kisimult, akár egy ártatlan porcelán baba, semmi ránc vagy bőrhiba nem ékesíti homlokát esetleg orrát. Tényleg természetfeletti szépség. Egy kis mosollyal ajkaimon indulok el a fürdőbe. El sem hiszem, hogy lassan visszaváltozhatok emberré... tudom, hogy felemlő érzés lesz, ahogy a sok-sok gonoszság távozik belőlem. Még ha szó szerint meg is kell járnom érte a poklot. Meg fogja érni, akármire is kérnek... ugyan, ez a dolog elég instabil, de én hiszek benne, hogy sikerülni fog és minden a lehető legjobban fog menni. Anyáékkal nem futok össze, lehet jobb is így. Teljesen meztelen vagyok, és a különböző testnedvektől ragacsos a testem. A fürdőbe megyek, majd megnyitom a vizet, a lehető legforróbb fokozatra állítva azt. Beállok a zuhany alá, a folyadék pedig végigégeti az egész testemet, de mintha egyszerre hűtené is azt, emiatt pedig jólesően sóhajtok fel, egy nagy mosollyal ajkaimon. A hideg csempének támaszkodok, de azonnal el is kapom onnan kezemet, hisz rohadtul fájt, legalább annyira, mintha megégetett volna. Összevont szemöldökkel nézem kezemet, amin nincs egy arra utaló nyom sem, hogy valami történt volna. Csak megrázom a fejemet, majd tovább fürdők. A kezemre nyomok egy kevés tusfürdőt, majd elkenem azt habosan testemen. A víz azonnal lemossa azt rólam, ezért elzárom a vizet, majd úgy dörzsölöm meg samponos kezemmel hajamat. Miután elég habos, újra megnyitom a vizet, és leöntöm magamról a felesleget. Lassan végzek mindennel, ezért kilépek a zuhanykabinból, majd a törölközőért nyúlva megtörlöm a hajamat. Lusta vagyok megszárítani, így vizes tincseimmel nem foglalkozva megyek vissza Jiminhez. Egy bokszert kiveszek a szekrényből, majd fel is veszem. Ekkor hallom meg Jimin halk nyöszörgését, így odakapom tekintetem. Éppen most kel, emiatt picit még szét van csúszva szegény. Bár, nem meglepő, azok után, hogy tegnap hányszor élvezett el sorozatban. Kuncogva nézek rá, majd kiveszek néhány ruhadarabot, amiket magamra aggatok, és leülök az ágy szélére. Egy hatalmas, sárga pulóvert vettem fel, alá egy fehér felsővel. Alulra egy Adidas melegítőt választottam ki, hisz ezek a ruhadarabok voltak legelől, én pedig annyira most nem törődtem azzal, hogy kiöltözzek.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Bár, határzottan melegem van ebben a szettben, pedig egész este nyitva volt az ablak. Nem értem a saját testemet, kezdek megkergülni. - Minmin, hasadra süt a nap. — simítok homlokára, mire szemei kipattannak, és gyorsan kezdi venni a levegőt. Alsó ajkába harapva rázza meg a fejét, majd nagyokat pislogva fordul felém, enyhén meglepett tekintettel bámulva engem. Megint megcsóválja fejét, figyelmét pedig rám szenteli. Mellkasa még mindig hevesen emelkedik, de próbálja nem kimutatni, hogy az adrenalin valamiért nagyon dolgozik a testében. Összevont szemöldökkel méregetem őt, kissé furcsállva ezt a fajta reakciót tőle, de inkább elengedem a gondolatot. — Még meztelen vagy, fel kéne öltöznöd. — csapom meg combját, mire azonnal feleszmél, és bólint egyet. Kimászik az ágyból, én pedig nem vagyok rest többször végigmérni hátulról. A feneke tiszta piros a tegnapi kis akciómtól, de megéri a látványt. Lassan sétál, többször felszisszenve, hisz kicsit sem voltam vele kegyes. Nem az én hibám, hogy belement ebbe az egészbe, jobban fel kellett volna magát készítenie erre az eshetőségre. Az én ruháimból válogat magának, így egy nagy, zöld kabátra, alá egy fehér pólóra és egy fekete farmerra esik a választása, aminek az alja kicsit lóg rajta, de feltűri a szárát, hogy ne zavarja.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Gazdám. — pillant rám, mire azonnal elkapom tekintetem eddig nézett seggétől, és az arcát kezdem figyelni kérdően. — Akkor mehetünk a Pokolba? — jön közelebb hozzám, majd az ölembe ül, és átkarolja nyakamat. Megnyalja szexin ajkait, mire nem bírom visszafogni magamat, és derekát átkarolva csókolom meg. Halkan beleszusszan a nyálcserébe, mire alsó párnácskáját megharapom, és nyelvemet átdugom szájába. Még közelebb vonom magamhoz, ezzel felsőtestéhez simulva. A kezeivel belemar a pulcsimba hátulról, majd vizes tincseimbe vezeti kezét, és azt is megrántja kicsit. Erre a tettére rekedt hangon morranok bele szájába, és lassan elválok tőle, még egyszer megnyalva mindkét ajkát. - Most már mehetünk. — vigyorodok el szélesen. Kiszáll ölemből, majd kezemet megfogva kezd maga után húzni a nappaliba, egészen pontosan oda, ahova az idéző kört rajzoltam fel még régebben. Elhúzza a szőnyeget, így megpillanthatom ugyanazt a mintát, csak újra átrajzolva, mivel én letöröltem. Felvont szemöldökkel nézek Jiminre, hogy ez most mégis mit akar jelenteni, de megrántom a vállamat. Biztos így kell lemenni. - Állj be a közepére. — szól rám, mire azonnal teszem, amire utasít, és a kör közepére állok. Erről eszembe jutott egy dal¹... mindegy is. Jimin kántálni kezd egy számomra érthető szöveget, de nem tudnám kimondani az általa kiejtett szavakat... értem, hogy mit mondd, de mégsem tudom felidézni, hogy hogyan formálta a betűket. Megszeppenten hallgatom, ahogy a halálról és a különböző elég gonosz, borzalmas dolgokról beszél, miközben a Sátánhoz fohászkodik. Ilyet sem hallottam még, de kezd érdekelni ez az egész... most úgy is lemegyünk, szóval majd több mindent megtudhatok az eredeti szülőhelyemről, vagy mi... Befejezi a kántálást, majd belép a körbe. Egy kisebb robbanás szerű hangot hallok, és teljesen elkábulok. Az utolsó dolog, mit láttam, az Jimin önelégült, hatalmas, démoni mosolya volt, amitől semmi jóra nem számítottam. Hirtelen uralkodott el rajtam a pánik, hogy mi történik velem, de minden elsötétedett előttem, így fel sem tudtam fogni a körülöttem lévő többi történést.
***
Lassan nyitogatom ki pislogóimat, amik mintha ólom nehézségűek lennének. Viszont amint meglátom, hogy hova is kerültem, szemeim elkerekednek, testemben végigszáguldozik az adrenalin, és egy orbitálisat üvöltök. Be vagyok zárva... egy ketrecbe... Lehunyom szemeimet, ám amikor legközelebb kinyitom, Jimint pillantom meg ugyanazzal az idegesítő mosollyal, mint ami beleégett a retinámba, amikor elájultam... vagy nem is tudom mi történt velem. Nagyokat pislogva nézem az előttem lévő démont, aki végigmér, így én is ezt teszem magammal. Teljesen meztelen vagyok, de egyáltalán nem fázok, viszont a szégyenérzettől rendesen elpirulok, amit érzek. Mi történt velem, amíg ki voltam ütve?! - Jó reggelt, Jeon. Vagy inkább... borzalmas reggelt? — sötétedik el tekintete, majd úgy néz engem, mire még jobban megszeppenek. Mit akar tőlem?!
