COMING HOME - ✓

- 17 ❁

─── ❁ ────────────

Mert az őszinteség tényleg
a legegyenesebb út...

──────────── ❁ ───

ㅡ Tudunk beszélni, Jaemin? ㅡ kérdezi meg halkan és igazándiból eléggé félve a fekete hajú, mikor a kisebb leül mellé, ám nem megszokottan közel, hanem látszik, hogy meglehetősen távolságtartó a viszonyulásuk egymáshoz.

ㅡ Nos, itt vagyok, szóval elég valószínű ㅡ bólint egy aprót, hiszen reméli, hogy Jeno tényleg tisztázni akarja a dolgokat. Ugyan dühös, de szereti a másikat, s bizakodik abban, hogy minden lehet a régi.

ㅡTudom, hogy rettentően elszúrtam ㅡnéz mélyen a szemeibe, ahogyan óvatosan közelebb húzódik egy picikét. ㅡ És nem akartam, hogy azt érezd, hogy kihasznállak, hogy nem vagy fontos nekem ㅡ harap alsó ajkába egy pillanatra, ám azután folytatja. ㅡ Én nem szeretnélek itthagyni téged, nekem szükségem van rád.

ㅡ Szükséged? ㅡ hangja akarata ellenére is egy picit megszeppent.

ㅡ Határozottan ㅡ bólint hevesen. ㅡ Nana, annyira megváltoztattál mindent ㅡ nyúl hihetetlen óvatossággal a másik fiú keze után. ㅡ Tudod jól, mi van nálunk, és azt is, hogy ki nem állhatom. Világéletemben el akartam innen tűnni, csak lelépni, és nem térni vissza soha sem. Nem véletlenül jöttem folyton ide, aztán későbbiekben hozzátok, egyszerűen csak nem akartam az állítólagos családommal egy légtérben lenni.

ㅡ És akkor mi változott?

ㅡ Minden ㅡ közli egyszerűen. ㅡ Jöttél te, konkrétan a semmiből, és egy pillanat alatt megváltozott minden, amikor találkoztunk. Lehet, ostobaság, de melletted megszűnt a honvágyam, így pedig minden gondom elenyészővé vált miattad. Nem akarok már máshova menni, nincs szükségem más kontinensre, hanem mint mondtam, nekem te kellesz.

ㅡ Én kellek? ㅡ ismét csak visszakérdez, hiszen nem képes másféle reakcióra; zavara egyre leplezhetetlenebb.

ㅡ Te kellesz ㅡ hajol még közelebb, ahogyan feltűnik neki, hogy a kisebb nem mutat jelet arra, hogy bármi is ellenére lenne. ㅡ Mert végtelenül szerelmes vagyok beléd, és ez felülmúl mindent.

ㅡ Szeretlek, Jeno! ㅡ fátyolos tekintettel mosolyodik el Jaemin, ahogyan szorosabbra fonja ujjaikat. ㅡ És nem akarom, hogy itthagyj ㅡ gördül végig egy könnycsepp puha arcbőrén, ám a fekete hajú készségesen lecsókolja onnan.

ㅡ Nem hagylak itt ㅡ ígéri meg, s halvány mosollyan néz egyetlene szemeibe. ㅡ Veled akarok lenni most és mindörökké. Azt szeretném, hogy párom legyél, és hozzám tartozz.

ㅡ Mióta ismerlek, csakis hozzád tartozok ㅡ ő is felfelé ívelő görbületre húzza ajkait, ahogyan egyre inkább nehezére esik visszafogni könnyeit. No, nem búslakodik, hanem megkönnyebbül, hogy szerelme mellette marad, és viszonozza érzéseit. ㅡEzért örömmel lennék a párod.

ㅡ Soha nem hagylak magadra, megígérem ㅡ puszil ezúttal az arany árnyalatához hasonló színűre festett tincsek rengetegébe. ㅡ Melletted leszek, ne aggódj!

ㅡ Tényleg megígéred? ㅡ gondolkodás nélkül bújik közelebb, így már teljesen Jeno karjai közt köt ki, ám ezt egyikőjük sem bánja egy cseppet sem; örülnek, hogy minden a régi lehet - sőt, jobb is.

ㅡ Megígérem ㅡ hagy egy igencsak apró puszit Jaemin puha, édes ajkain, ám közben a kisebb fiúnak továbbra is sós cseppecskék hagyják el lélektükreit. ㅡ Csak ne sírj, Nana baba! ㅡ egészen halkan kuncog, hogy oldja a hangulatot, majd a könnyáztatta arcot csókolja végig, amit a kisebb lehunyt szemekkel élvez, ám legvégül Jeno az ajkainál köt ki, amiket nem rest gyengéd csókba invitálni.

Az eddigieknél ezerszer érzelmesebb csókban forr össze a két fiatal, miközben karjaikkal egymást ölelik. Tudják, egyszerűen érzik, hogy most már minden rendben lesz, és nem maradt több kérdőjel bennük. Szeretik egymást, s ez a legcsodálatosabb, ami történhetett velük; már minden egyenesbe jön, s úton vannak a közös boldogság felé, melyet együtt érhetnek el.

ㅡ Úgy hiányoztál, Jeno! ㅡ szólal meg a fiatalabb először, amint elszakadnak egymástól, ám nem húzódik sokkal hátrébb.

ㅡ Te is hiányoztál, szerelmem! ㅡ Jeno boldog mosollyal ejti ki a szavakat, amelyek a szőke hajú szívét hevesebb dobogásra késztetik, na meg valamelyest zavarban is érzi magát, ezért arcát Jeno vállába fúrja. ㅡ Nagyon, de nagyon ㅡ kuncog fel, majd közelebb öleli magához párját, aki emiatt jobban felé fordul, s lábait ölébe helyezi, hogy könnyebben bújjon közelebb.

ㅡ Mióta vagy itt egyébként? ㅡ percek múltán kérdezi elég artikulálatlanul, hiszen nem hajlandó távolabb húzódni, ezért Jeno vállába motyog.

ㅡ Nem tudom pontosan, talán nem olyan hosszú ideje.

ㅡ Meg fogsz fázni ㅡ néz fel mégis, hogy szinte szikrákat szóró szemekkel nyomatékosítsa szavait.

ㅡ De a párommal lenni fontosabb ㅡ makacskodik mosolyogva, ám Jaemin csak szemeit forgatja.

ㅡ Azt tudsz máshol is ㅡ kel fel, majd felrángatja a fekete hajút is. ㅡ Gyere át hozzánk!

ㅡ Nem lenne gond? Nem zavarnék? Anyukád mit szólna?

ㅡ Anyukám a legmegértőbb ember a világon ㅡ neveti el magát a kisebb. ㅡ Szóval ne aggódj, örülni fog annak, hogy végre együtt vagyunk.

ㅡ Végre?

ㅡ Igen, végre ㅡ forgatja meg szemeit, miközben kézenfogva indulnak útnak. ㅡ Túl jól ismer engem, és tudja, hogy már legelőször beléd estem ㅡ válik kissé zavarttá a hangja, ám ez széles vigyorra készteti Jeno-t, ezért puszit nyom szerelme elpiruló orcájára.

ㅡ Ezek szerint tényleg nem lesz gond.

ㅡ Nem lesz ㅡ ingatja fejét Jaemin. ㅡ Soha nem lesz ㅡ fordítja fejét jobban párja irányába. ㅡ De tényleg, bármi van, már megoldjuk együtt ㅡ nyom félénk puszit a közel lévő ajkakra, ami miatt Jeno szívdobogása rendesen meglódul.

ㅡ Szóval nem lesz gond, ha megint többet leszek nálatok, mint bárhol máshol? ㅡ kérdez vissza halkan felnevetve.

ㅡ Egyáltalán nem lesz gond ㅡ rázza meg fejét hevesen a szőke, ám a séta közben olyannyira nem figyel, hogy megcsúszik a jégen, s ha szíve elrablója nem kapna dereka után, el is esne. ㅡ Oh, köszönöm! ㅡ motyogja kínosan és ismét zavarban érezve magát, ahogyan Jeno szinte magához rántja.

ㅡ Bármikor elkapom az egyetlenem ㅡ vigyorodik a fekete hajú, ám közben szinte Jaemin arcába hajol, aki egyre inkább elpirul. ㅡ De ennek ára van ám ㅡ kuncog fel, mégis utána szinte azonnal csókolni kezdi szerelme párnácskáit, aki természetesen nyomban viszonozza ajkaik táncát.

ㅡ Na, menjünk haza! ㅡ szólal meg egészen halkan és kissé pihegve Jaemin, mikor ajkaik érzelmes keringője a végéhez ér.

ㅡ Már otthon vagyunk.