COMING HOME - ✓

- 11 ❁

─── ❁ ────────────

Sokszor nincs szükség
másra, csak egy cseppnyi
nyugalomra...

──────────── ❁ ───

Talán egy pillanat erejéig köszönnek az édesanyának, aki értetlenül néz először, viszont azután megértően bólint, majd hagyja, hogy nyugodtan menjenek Jaemin szobájába. Egyetlen egy szót sem szólnak, míg a helyiségbe nem érnek, ám ott sem éppen beszédesek; a szőkés tincseket birtokló fiú egyből magához öleli Jeno-t, aki már teljesen meg is nyugszik így, hogy ölelő karok közt találja magát - no meg persze egy olyan illető öleli, akiért szíve nagyobbat dobban.

Tudja, hogy szüleinek ezúttal sincsen igazuk, hiába idegesítik fel újra és újra - de érzi, hogy immáron Jaemin itt van neki, aki megnyugtatja; elhiteti, hogy a világ nem olyan rossz. Megmutatja az élet szebbik felét, s ezért nem lehet elég hálás - akkor lépett életébe, mikor tán' legnagyobb szüksége volt rá.

ㅡ Szüleid? ㅡ csupán csak enyit kérdez a kisebb, ám az öleléset nem gyengíti egy pillanatig sem, így könnyedén érzékeli, hogy Jeno bólint egyet feleletképpen, mire tudja, most nem igazán kellene kérdezősködnie. ㅡ Minden rendben van, Jeno ㅡ húzódik el éppen annyira, hogy zavarát leküzdve nyomhasson egy apró puszit a nála valamivel magasabb fiú arcára. ㅡ Remélem, tudod, hogy itt alszol ㅡ mosolyog rá, hogy egy kicsit jobb kedvre derítse, azonban az igazság az, hogy már így is sikerrel járt; Jeno boldog Jaemin mellett.

ㅡ Köszönöm! ㅡ pihenteti kezeit a kisebb derekán, majd ajkaira nyom egy ártalmatlan puszit, ahogyan mélyen szemeibe néz.

ㅡ Nincs mit köszönnöd ㅡ mosolyogva simul jobban a fekete hajú mellkasához, majd még néhány percig élvezik egymás közelségét, ám Jaemin mégis kicsikét elhúzódik, hogy újabb szemkontaktust alakíthassanak ki. ㅡ Szerintem tudok adni ruhát, a múltkori pulóvered is nálam maradt például, aztán zuhanyozz le nyugodtan, rendben? ㅡ kérdezi a szőke, s Jeno akkor veszi észre, hogy ő már bő, pizsamának használatos ruháiban áll előtte.

ㅡ Rendben ㅡ ajándékoz Jaemin arcának mindkét oldalára puszit, majd hagyja, hogy keressen neki ruhát, s a fürdőbe kísérje, ahol biztosít számára törölközőt is.

Mikor magára marad, próbál sietni a zuhanyzással, ugyanis nem akarja megváratni a kisebbet, na meg persze szeretné, hogy ismét kettesben lehessenek. Jaemin mindeközben pedig édesanyjával vált néhány szót, aki természetesen továbbra is megértő, s nem bánja egyáltalán, ha Jeno náluk éjszakázik - ő valamelyest örül, hogy fia boldog a költözés után is; tudja, hogy a válás eléggé megérintette, és a változásokat sem egyszerűen kezeli, azonban a sötét hajú fiú jelenléte nagyban megkönnyít mindent, csupán csak a csalódástól félti.

Jaemin alig pár perccel Jeno előtt ér vissza a szobába, s egyikőjük sem éppen rest; az ágyon elhelyezkedve vesznek el egy sokadik ölelésben - talán ez az, amit a legjobban szeretnek, hiszen ilyenkor teljesen összesimulnak, s elvesznek a saját kis világukban, ahol végtelen nyugodtság honol.

ㅡ Nem vagy álmos? ㅡ kérdezi Jaemin kissé nyammogva, ahogyan közelebb bújik, s ezzel azonos időben fonja a fekete hajú is szorosabban karjait a másik köré.

ㅡ Hát, aludhatunk ㅡ bólint egy aprót, s a szőke tincsek közé ad puszit. ㅡ Szerintem az ébresztőm hamarabb szól majd, mint a tiéd, meg haza is megyek tanítás előtt gyorsan, de te aludj majd tovább nyugodtan ㅡ kezdi simogatni szép lassan a hátát, hogy hamar álomba ringathassa.

ㅡ Felkelek veled ㅡ felel Jaemin egyből. ㅡ És szívesen elkísérlek, de csak ha nem baj ㅡ teszi hozzá egészen bizonytalanul, mire Jeno szíve nagyot dobban.

ㅡ Egyáltalán nem baj.

ㅡ Akkor jó ㅡ emeli fel kicsit a fejét Jaemin, hogy Jeno-ra nézhessen, aki hagy a másik ajkain egy hosszúra nyúlt puszit, s csak utána helyezkednek el kényelmesen, természetesen összebújva és ölelkezve. ㅡ Jó éjszakát, Jeno! ㅡ hunyja le éjsötét pilláit.

ㅡ Neked is, Nana! ㅡ mosolyogva húzza feljebb a takarót magukon, majd tovább öleli a karjai közt éppen álomra térő fiút. Ő még ugyan annyira nem álmos, mégis ahogyan az egyenletes szuszogást hallgatja, nem sok perc múltán ő is átlépi az álmok birodalmának kapuját.