COMING HOME - ✓

- 14 ❁

─── ❁ ────────────

Talán elég egy pillanat ahhoz,
hogy minden romokba dőljön...

──────────── ❁ ───

Jeno nap mint nap igyekszik találkozni valahogyan a fiúval, aki becsempészte magát a szívébe - s egyre biztosabb abban, hogy ténylegesen el is rabolta. Hiányolja Jaemin társaságát; a felszabadult és önfeledt nevetéseket, a kötetlen beszélgetéseket, széles mosolyokat, hatalmas szívdobbanásokat, lassú sétákat, hosszúra nyújtott öleléseket, félve lopott puszikat, érzelmekkel teli csókokat. Nem érti, mégis mi történt, hol romlott el minden, ám bármit megadna azért, hogy a szőke hajú életének ismét a legjobb részeként szolgáljon. Így olyan, mintha a körülötte éledezni látszó világon ismételten az üresség pusztító szele süvített volna végig, s tán' megint nem hagyott maga mögött semmit sem.

Pontosítva kicsit; ez most nincs teljesen így. Jeno szívében nem honol üresség, ugyanis teljesen kitölti a reménytelennek érzett szerelem - ám ez már cseppet sem mámoros, hanem sokkal inkább keserűnek érződő, amely marja belülről. Szinte égeti, s ebben a legrosszabb az, hogy tehetetlen - úgy érzi, tolerálnia kell, hogy a másik fiú jól láthatóan kerüli és nem igényli a társaságát, mégsem tud érzéseinek parancsolni, hogy hagyják abba ezt a gyötrődést. Nem képes nem szeretni, s mivel egy szempillantás alatt zuhant ebbe a lehetetlen helyzetbe, amely olyan, mint egy végtelen gödör, nem leli a kiutat. Azt látja egyedüli lehetőségnek, hogy beszél szívtolvajával, ám ettől egyelőre retteg, no meg lehetősége sem igen akad - mégis reméli, hogy a pozitív változás hamarjában bekövetkezik.

S ezelőtt sosem hitt ebben, sosem várt a csodára, de mióta Jaemin megjelent szinte a semmiből, képtelen oly' negatívan szemlélni mindent - talán éppen ettől retteg; ha elveszítené a fiút végérvényesen, akkor minden csak sokkal rosszabbá és rosszabbá válna szemeiben.

Újabb reggelre virrad, s a fekete hajú kialvatlanul ébred; ezúttal nem ment a házhoz, mint anno, hanem ablakán bámult kifele, s vizslatta az égen pacákként tündöklő, számtalan csillagot. Egészen hajnalodott már, mikor hajlandó volt nyugovóra térni, ennek köszönhetően pedig a legelső útja a konyhába vezet, ahol főz magának egy feketét, s azt kortyolgatja, hátha valamelyest éberebbé válik. Szerencséjére könnyedén elkerüli szüleit, így nem kerül sor vitára - legalább ennyivel kevesebb stressz egy reggel során. A konyhából szobájába megy átöltözni és összeszedni holmijait, onnan pedig útja a fürdőbe vezet, ahol teendőit hamar elvégzi.

Ma is - mint minden egyes reggelen - vár egy kicsit Jaemin otthonának közelében, ám eddig egyszer sem volt szerencséje; nem volt alkalma találkozni a szőkével.
Mégis ezen a reggelen meglátja a fiút kilépni a kapun, s abban a minutumban szíve hatalmasat dobban bordái közt.
Szemeit le sem veszi róla, hanem minduntalan mustrálja továbbra is tökéletes külsejét - egyetlen egy hibát sem vél rajt felfedezni. Alsó ajkát fogai közé csippenti, majd nem tétlenkedik tovább, hanem szapora léptekkel iramodik meg, s egészen addig nem is lassít, míg nem ér a szívének legkedvesebb illető mellé.

Jaemin oldalra pillant, szemei pedig rögvest hatalmasra kerekednek - remélte, el tudja kerülni Jeno-t, ha eddig is sikerült, na meg nem gondolta volna a történtek után, hogy a fekete hajúnak jelent annyit, hogy keresse. A kisebb csakis arra tud gondolni, hogy a másik könnyedén itthagyná, s ez olyan mértékű fájdalmat okoz, amit nem tud egyszerűen semmissé tenni; ezért akar megszabadulni minden emléktől, ami Jeno-hoz köti és elkerülni őt - egyikkel sem jár sikerrel.

Szótlanul sétálnak egy darabig viszonylag szorosan egymás mellett, hiszen valójában fogalmuk sincs, mégis hogy kezdhetnének egy beszélgetésbe - Jeno nem tudja, hogyan kérdezzen rá a jelenlegi szituáció miértjére, Jaemin pedig nem érti, a másik mégis mit akar tőle.

ㅡ Tettem valamit, amiért ez lett? ㅡ halkan kérdez rá Jeno, a választól pedig kegyetlenül retteg. Fél, hogy olyat tett, amit nem tehet jóvá.

ㅡ Nem tudom, miről beszélsz ㅡ a fiatalabb próbál igazán érzelemmentes hangon megszólalni, ám így is kissé megremeg.

ㅡ Jaeminie, ne csináld ezt, kérlek! ㅡ gondterhelt sóhaj, miközben közelednek az iskola épületéhez. ㅡ Fontos vagy, és szeretném tudni, mi a gond, miért nem beszélünk annyit, miért kerülsz.

ㅡ Fontos? ㅡ kérdez vissza gúnyosan és egyszerre hitetlenkedve. ㅡ Nekem ezt többet ne mondj. Aki fontos, azt nehéz itthagyni, de neked könnyedén menni fogㅡ viharzik be a szőke az épületbe.