Róka

Bolhapiac és gördeszkapálya

– Sziasztok! – huppant le mellénk Samu az ebédlőben zöld tálcájával, rajta a jócskán megpakolt krumplipürével.

Aznap nem viselt szemüveget, és hullámos haját is hagyta a szeme elé hullani. Kicsit furcsa volt így látni. Az utóbbi időben mintha több energiát vitt volna bele a kinézetébe. Már nem jelent meg kócos hajjal, vagy három napig ugyanabban a pólóban. Sokkal igényesebb lett magára, és ez nem csak az új parfümje árulta el. Tegnap megemlítette, hogy elkezdett egy könyvet olvasni. Egy könyvet! Samu, aki még a kötelezőolvasmányokat sem nyitotta ki. Megváltozott, és minden jel arra utalt, hogy ez Blankának köszönhető. A lány említette meg korábban, hogy szeret olvasni, hogy szereti ha egy férfinak erős a parfümje, vagy ha igényes magára. Természetesen nem így sorolta fel, egyszerűen idővel kibökte ezeket. Samu persze megjegyezte ezeket és megváltozott. Hamar észrevettem, hogy néha már kétségbeesetten igyekszik elnyerni a lány figyelmét, de mintha Blanka észre sem venné. Néha el-elpirult, amikor a fiú bókolt neki, de különösebb érdeklődést nem mutatott az irányába.

Őszintén, nem gondoltam volna, hogy Blanka Samu esete lenne. Eddig minden barátnője hangos és figyelemkedvelő volt. Valaki olyan, aki a társaság közepe és szabadidejében inkább bulikba jár, mintsem máshová. Persze egyik ilyen kapcsolata sem volt komoly, vagy tartott tovább mint két hónap. Blanka ezeknek a lányoknak a szöges ellentéte volt. Legtöbbször csendes, és egyáltalán nem nagyképű, mint azt egy külső személő gondolta volna, amikor még Marcival és a régi barátaival lógott.

Egy kicsit aggódtam a barátomért, ám egyelőre nem akartam nagyon beleavatkozni a dolgaikba. Figyeltem, de nem szóltam közbe.

– Hihetetlen a kaja, amit itt adnak – sopánkodott a szőke fiú – Szerintem még a Gulagon is jobb koszt volt. – Piszkálta meg az ebédét a villájával, miközben fintorogva figyelte, ahogy a kicsit zöldes krumpli szétfolyik a tányéron.

– Anyám biosz tanárhoz akar küldeni – folytatta a panaszkodást Blanka.

– Miért? – kérdezte a fiú, és eltolta maga elől az ebédjét, a lány gondterhelten felsóhajtott.

– Félévkor kettes voltam belőle, és anyunak azt mondtam azért, mert nem jól tanít a tanár. Erre ő azt mondja, akkor járjak külön órákra – hangja felháborodottan csengett.

Az osztály választhatott, hogy kémiát, vagy biológiát szeretne tanulni, mi pedig Samuval egyértelműen a kémiát választottuk, hiszen az előző tanár folyton elaludt órákon, és szinte bármit lehetett csinálni. De ez sajnos az igazgató fülébe jutott, és végül eltanácsolták őt, helyére pedig egy lelkesebb fiatal férfit vettek fel. Vele sem volt sok gond, ám komolyan vette a hivatását, és nem érdekelte, hogy az osztály nagy része nem szeretne kémiából érettségizni. Mindent leadott, és számon is kért.

– Felajánlanám, hogy segítek, de nem értek hozzá – mosolygott a lányra bánatosan Samu.

Blanka mintha szólni akart volna, de aztán meggondolta magát, és nekilátott, hogy elfogyassza az otthon elkészített szendvicsét. Én is falatozni kezdtem a pár utcával odébb vett gyümölcssalátám. Általában Katalin főz ránk, de most jóga táborban van, és egy hétig nincs otthon. Sokakat meglep, hogy mostohaanyám egyáltalán tud főzni, de nagyon jó szakács. Én is csak nagyokat pislogtam, amikor beköltözött hozzánk, és délben ínycsiklandó illatok szállingóztak ki a konyhából. Igaz, hogy általában a lehető legegészségesebb ételeket főzni, és esélytelen, hogy egyszer pizzát süssön, de még így is sokkal jobb, mint amikor régen apával gyorskajákon és zacskós levesen éltünk.

– Jaj, anyu elkezdett random politikai cikkeket megosztani – nyögött fel Samu, miközben a telefonját bámulta. – Ha így folytatja, őt is letiltom.