Róka

Ma este két pej lóval megyünk haza

Amikor hazaértünk a SESZ-ből, Marco egészen az ajtóig kísért. Megálltunk egymással szemben, megsimította egyik ujjával az orcámat, majd az ajkamhoz hajolt, hogy megcsókoljon. Már majdnem összeért a szánk, amikor egy nagyot tüsszentettem, és véletlenül lefejeltem a fiút.

– Au! – kapott az orrához, amiből azonnal ömleni kezdett a vér.

– Jesszus! – kiáltottam fel ijedten, majd a házba húztam őt, és leültettem a nappaliba. Emlékeztem, hogy valamikor beejtettem egy tampont a kanapé két párnája közé, úgyhogy annak a keresésére indultam, miközben folyamatosan bocsánatot kértem Marcotól.

– Megvan! – kiáltottam fel diadalittasan, majd kicsomagoltam, és a fiú orrába dugtam.

– Köszi – mosolygott rám kedvesen.

Úgy tíz perc múlva elállt a vérzés, ő pedig felállt, hogy távozzon.

– Még egyszer nagyon bocsi – küldtem felé egy halvány, bűnbánó mosolyt. Ő felnevetett, majd az állam alá nyúlt, és felelemelte a fejem, hogy aztán megcsókoljon.

– Szólj, ha a BDSM dolgokat bírod, máshogy is kivitelezhetjük – kacsintott, mire teljesen elvörösödtem, és azon kezdtem agyalni, vajon komolyan mondta-e. Kedvesen felém intett, mielőtt hazament volna.

Másnap reggel Katalin által készített, igencsak szomorú tükörtojásunkat falatoztuk. Amióta mostohám rájött, hogy nem terhes, egészen leverten mászkál a lakásban, és a jógaórákról is sóhajtozva jön haza, mikor előtte mindig nagy vigyorral az arcán lépett be a konyhába, hogy elkészítse az 'edzés utáni turmixot'.

Apa – élvezve a szabadságát – egy alsógatyában ült a bárszéken és a laptopján nézett valamiféle dokumentumsorozatot. Ezt a nyugodt alkalmat választottam rá, hogy felvessem a Marcoval tervezett balatoni nyaralásunkat.

– Apa! – kanalaztam be még egy adag müzlit a számba, miközben felé fordultam. Ő csak hümmögött, jelezve, mondjam csak. – Marco elhívott a hétvégére a Balatonra, elmehetek?

Apa azonnal összeráncolta a szemöldökét, és megállította a videót.

– Micsoda?

– Marco elhívott... – kezdtem, de azonnal félbeszakított.

– Nem kislányom, ez nem így megy. Ezt hogy gondoltad? – nézett rám értetlenül, mintha tényleg valami őrültséget kérdeztem volna, hangja szigorral telt meg. Most rajtam volt a sor, hogy összeráncoljam a homlokom a zavartságtól, kicsit meg is illetődöttem éles hangnemét hallva. – Alig ismered két hete azt a fiút! És különben is, a hétvégén Kristóf esküvője lesz, elfelejtetted?

– Basszus! – káromkodtam el magam, majd a tál tejre kezdtem fókuszálni.

– Szóval verd ki a fejedből, mert már rég megígértem anyámnak, hogy ott leszünk.

Felsóhajtottam, majd beletörődve a vereségbe, lehorgasztott fejjel elfogyasztottam a reggelim többi részét, végül sértődötten távoztam a konyhából. Ugyan tudtam, hogy apának teljesen igaza volt, mégis fájt a szívem a nyaralás miatt. Az iskolába menet írtam Marconak, hogy a hétvége lefújva, és sok-sok bocsánatkérő gifet küldtem mellé. Mire a buszmegállóba értem, Samu és Blanka már ott volt, és elég polgárpukkasztóan falták egymást a megálló oldalának dőlve. Köhintettem párat, mire elszakadtak egymástól, és szájukat törölgetve zavartan elnevették magukat.

Samu aznap egy lazább szettbe öltözött: melegítőnadrág, sportcipő és pulóver. Nem vitte túlzásba, ám vele ellentétben Blanka, nem meglepő módon, úgy nézett ki, akárcsak egy modell. Mindig csinosan öltözött, ami akkor sem volt másképp. Egy pasztellrózsaszín alapon, fehér kockás kétrészesben feszített, szőke haját pedig két fonatba rendezte. Sokkal divatosabban nézett ki, mint én bármikor. Aznap is egy átlagos fekete farmert viseltem, abba beletűrve egy mintás póló. Nem voltam eredeti, sem csinos.