Róka

Sárkányt Eregető Szarvas

Az elkövetkező időben a gondolataim zöme Marco körül forgott, és az istenért sem akarták egy pillanatra is elfelejteni a fiút. A véletlenül nálam maradt pulóvere napok óta szemezgetett velem, hogy ha egy pillanatra is, de vegyem magamra, és szívjam be az illatát. Ám uralkodtam magamon, túl furcsa lett volna, hiszen nem is ismerem őt. Fogalmam sem volt, fogunk-e valamikor újra találkozni, viszont így legalább volt egy ürügyem, hogyha később újra el kellett volna mennem a polgármester házába.

A hét közepén egy újabb SMS-t kaptam Marcitól, amiben arra volt kíváncsi hogyan sikerült a múltkori akcióm. A Kisfaludynál töltött est után teljesen megfeledkeztem neki beszámolni a történtekről, túlságosan lekötött a tanulás, és persze egyéb dolgok.

Visszaírtam, hogy fél sikert értem el. Tovább faggatózott, ezért inkább azt javasoltam neki, hogy találkozzunk, ahol majd részletesen beszámolok neki mindenről. Belement, és így történt, hogy szombat délután ismét abban a koszos lakáson kötöttem ki. Marci kávét öntött magunknak, majd lehuppant mellém a nem valami kényelmes díványra. Belekortyoltam az italba, majd mesélni kezdtem. A történet végére Róka hümmögött egy sort, aztán kérdésekkel kezdett bombázni, de leginkább az őr érdekelte. Arról persze nem számoltam be, hogy Marco szinte szerenádot adott nekem, miután beszívtunk. Nem gondoltam volna, hogy értékelné.

– És csak egy őr volt?

– Én csak eggyel találkoztam. De aztán ki tudja – vontam meg a vállam. Nem igazán értettem miért érdekli ez őt ennyire, reméltem, hogy nem tervezett betörni a házba.

– És sikerült összebarátkoznod a fiával?

– Mondhatni – válaszoltam lesütött szemmel, és csak remélni tudtam, hogy nem pirultam el. Ám Marci éles szeme ezt nem hagyta figyelmen kívül, kérő tekintettel bámult, hitetlenkedve megrázta a fejét.

– Csak nem tetszik neked? – vonogatta kíváncsian a szemöldökét.

– Dehogy! Nem is ismerem – tiltakoztam, viszont vöröslő arcom elárult.

– Dehogynem, még el is vörösödtél! – Marci megvillantotta fehér fogait, ahogy elmosolyodott.

Igyekeztem elrejteni zavarom, de úgy tűnt tényleg lebuktam. Magamnak már az est végén beismertem, hogy különös érzéseket váltott ki belőlem a fiú, ám furcsa volt, hogy más is tud róla. Az persze még szokatlanabbnak találtam, hogy pont Virág Marcival osztottam meg.

Fogalmam sem volt, hogy mi az, amit érzek. Még soha nem voltam szerelmes, és egyetlen fiú sem keltette fel különösebben az érdeklődésem, de Marco kisugárzása valahogy különleges volt.

– Azért vigyázz vele, ki tudja, mennyire vonta be Kisfaludy a dolgaiba – figyelmeztetett lágyan, én pedig megforgattam a szemem.

– Azt hittem azt akarod, hogy barátkozzak össze vele – fontam keresztbe a karom mellkasom előtt.

– Pontosan. Azt egy percig sem akartam, hogy sóvárogj utána, mint valami kiskutya.

– Attól még, hogy szimpatikus, nem sóvárgok utána – morogtam.

– Így legyen – sóhajtott Marci. – Ha fülig szerelmes vagy, kevés hasznodat veszem.

Az utolsó mondatát már szinte meg sem hallottam. A telefonom órájára pillantottam, késésben voltam. Blankát megkérte Marci apja, hogy szedje össze a dolgait, ami a fiúnál maradt, a lány pedig képtelen lett volna egyedül végigcsinálni, így megkért, hogy kísérjem el. Először nemet akartam mondani, nem akartam végignézni, ahogy Blanka Marcit gyászolva pakol a holmijai között, miközben a fiú él és virul, és épp egy összeesküvéselméletet próbál bizonyítani. De nem engedte a lelkiismertem, hogy magára hagyjam őt, főleg hogy még mindig gyászolt, így végül igent mondtam.