A kishug

2.~Laura

-Nyugi anya, nem lesz bajunk. Páran lemegyünk fürdeni a Balatonra, de estére már itthon is vagyunk.-hallottam meg Zozo hangját a konyhából. Leugrottam az utolsó két lépcsőfokról és én is a konyhába mentem. Anya minket vizslatott.

-Nem aggódom, tudsz figyelni a testvéreidre.-jelentette ki anya lazán egy vállrántás kíséretében.-Az miatt aggódóm, hogy ennyit akarsz vezetni. Nem akartok inkább egy éjszakára valami szállásra menni?-pakolt tovább a konyhapult mögött.

-Majd meglátjuk.-hajolt le Zozo Csumpi mellé.

-Rendben. Óvatosan vezess. Ne engedd, hogy Patrik és Laura veszekedjenek.-nyomott puszit mindhármunk fejére.

-Mi sosem veszekszünk.-karolta át a nyakam Patrik.

-A mi hármasunk a tökéletes testvéri kapcsolat.-jelentettem ki magabiztosan.
Persze tudtam, hogy nem így van. Patrik és Zozo mindig jó testvérek voltak, és nagyon megterhelte őket lelkileg, amikor Pécsre adtam le a jelenzkezésemet nyolcadikban, és nem Gyulára. Talán akkor távolodtunk el ennyire egymástól.

-Sziasztok.-tolt ki minket nevetve anya a konyhából. Zozo elbúcsúzott a kis mopsztól és utánnunk rohant. Beültünk a ház elött parkoló piros Alfába és útnak indultunk. Zozo vezetett, mellette pedig Patrik ült. Én hátra szorultam, de nem igazáb bántott a dolog.

-Kiket is veszünk fel most?-kérdeztem kilesve az ablakon.

-Csepit és Imit.-mondta Zozo úgy, mintha tudnom kéne. A visszapillantóba nézve megláthatta értetlen arcomat, mert újra megszólalt.-Majd bemutatom őket. Aki pedig nem jött, mert találkozója van az Hámori.-magyarázta.

-Értem.-mondtam továbbra is az utcákat vizslatva.

-Mi van Anettel?-szólalt meg Patrik. Amióta ismeri bele van zúgva a lányba, de ezt persze sosem mondaná meg nekem.

-Vele buliztam tegnap. Illetve vele is.-javítottam ki magam.
Nincsenek emlékeim a tegnap estéről, amik vannak, azok is ködösek. Patrik hátrafordulva szólásra nyitotta a száját, de hirtelen megált az autó, mire mindketten az ablakot pásztáztuk, hátha meglátunk valakit. Zozo kipattant a kocsiból, beszélt valakivel pár szót, felnyitotta a csomagtartót, majd vissza csukta. Mellettem nyitódott az ajtó, és egy kedves arcú gyerek dugta be a fejét. Nagyon fiatalnak látszódott.

-Hali.-köszönt és be is ült mellém. Középre húzódtam, és egy kedves mosoly kíséretében vissza köszöntem.

-Góg Imre. De csak Imi.-nyújtott kezet.

-Kempf Laura. De csak Laura.-csúsztattam bele a kezemet az övébe.

-Szóval, ha az Anettel buliztál, akkor nem lehet, hogy ő is Siófokon van a kocsival?-fordult hátra Patrik, Zozo pedig újra elindult.

-Nem tudom. Ráírok.-kerestem elő a telefonom.

Szederke🍇🤙🏼:
Anett élsz még?
Hahooo
Ha felkeltél feltétlen hívj
Remélem élsz
Nélküled könnyű lenne az életem😢❤

-Írtam neki.-tettem el a telefont. A kocsiban néma csend uralkodott. Imi a telefonját nyomkodta, Zozo az utat kémlelte, Patrik pedig próbált nem velem kiabálni, ahogy ismerem.

-Ügyes vagy.-mondta végül az öcsém gúnyosan. Figyelmen kívül hagytam gúnytól csöpögő hangját, és Imi felé fordultam. Egyből eltette a telefont, és engem figyelt.

-És mond csak Imi, hány éves is vagy?-kérdeztem tapintatlanúl.

-Tizenkilenc. És te?-vonta fel a szemöldökét.