A kishug

13.~Laura

Egy meztelen felsőtest simult az arcomhoz mikor ébredezni kezdtem. Először azt hittem Csepel az, hisz tegnap este vele aludtam el, így eszembe se jutott kinyitni a szemem.

Hallgattam az ütemes szívdobogást, de mégsem volt benne az az érzés, mint ami eddig, mikor hozzám ért. Kezeivel a derekamat ölelte, én felsőtestemmel a mellkasán feküdtem, lábaim pedig az ágy vége felé mutattak. Az egyik keze hirtelen a derekamról a popsimra siklott, mire szemeim kipattantak és nem Csepel szuszogo arcával találtam szembe magam.

Imi pihent mellettem, csupasz felsőtestel, és reménykedtem, hogy csak felső nincs rajta. Egyből elengedtem a fiút és hátrébb csúsztam az ágyon. Észlelte a hiányom és mozgolódva keresett, majd kinyitotta a szemét.

-Jóreggelt.-mosolygott rám perverzen.

-Melletted keltem, ez már csak szörnyű lehet.-jelentettem ki.

-Pedig lehet, hogy jó esténk volt.-huzogatta a szemöldökét.

-Nem volt, ne reménykedj.-vágtam rá egyből..

-Pedig reggel jó dolgokat éreztem.-mutatta fel a kezét ami az elöbb még a hátsómon pihent. Vágtam egy fintort es kinyitottam a szám.

-Zozo!-üvöltöttem. Pillanatokkal késöbb Csepel és Zozo egyszerre vetődtek be a szobába.

-Mi a baj?-kérdezte, majd meglátta mellettem Imit és hirtelen elkomorodott.-Te meg mit keresel a hugom mellett?-kérte számon a fiút.

-Itt ébredtem. De nyugi, egy kis tapin kívül semmi más nem történt.-nyugtatta Imi a bátyámat.

-Jobb is, mert nem neked szánom a hugom.-mosolygott nyugodtan Zozo.

-Nem is zavar, hogy két percel ezelött még tapizott?-kérdeztem értetlenűl.

-Egy kis jó mindenkinek jár.-vont vállat lazán.

-Neked is jár valami.-jelentettem ki, majd felpattantam és felé indultam.

-Huzzál már.-kapta el a csuklómat lendület közben. Erősen sípcsontor rugtam, mire elengedve a csuklóm a fájó lábához kapott.-Normális vagy?-kérdezte egy lábon ugrálva.

-Eddig se voltam.-feleltem és az ajtó mellé álltam.-Imi, ha van rajtad ruha, akkor távozz. Ha nincs, akkor öljetek meg.-néztem utolsó mondatomnál Csepelre, aki nevetve figyelte az eseményeket.

Imi lassan állt fel, és miután megbizonyosodott róla, hogy vsn rajta ruha, egy kacsintás kíséretében kivonult a szobából. Várakozóan néztem a másik két jómadárra, akik lassan Imi után sunnyogtak. Bezártam az ajtót és a tükrös szekrény felé fordultam. Ahogy elhúztam az ajtót minden rám borult, hisz tegnap csak behánytam oda mindent. Kikerestem az egyetlen rövidnadrágot amit hoztam, és felvettem hozzá egy sima fekete spagettipántos trikót. A hajamat gyorsan befontam kettőbe, és elkezdtem össze pakolni. A ruháimat a táskámba hajtogattam, bevetettem az ágyat, és a cipőmet is magamra kaptam.

Kinyitva az ajtót lerohantam a konyhába. Anett fáradtan feküdt el a pulton, Zozo takarított, és ez szinte csodának számított. A kanapéra tekintettem, ahol Kitti aludta az igazak álmát, félig rajta pedig Patrik horkolt. Ahogy álltam a lépcső alján, hirtelen egy kéz simult a derekamra, mire ijedten kaptam hátra a fejem.

-Fuj már.-fintorogtam és arrébb léptem.

-Nem tetszett?-kérdezte a fiatal fiú lebiggyesztett ajakkal.

-Nem. Minjárt megyek és megfürdök hipóban.-jelentettem ki és Anett felé indultam.

-Jó volt az éjszakád?-kérdezte vékony ajkait kaján vigyorra húzva.