A kishug

8.~Laura

Újra a piros Alfában helyezkedtünk el egymás testének simúlva. Zozo vezetett, mellette Imi ült büszkén. Hátul Csepel ült változatlanul középen, én az öcsém ölében, ami valjuk be, elég megalázó volt, a bal oldalon pedig Anett ült Kitti ölében. Két kilométerrel késöbb leparkoltunk a TESCO parkolóban, és nagyot sóhajtva kászálódtunk ki az autóból.

-Valaki tol ilyen kocsiba?-mutogattam ugrálva egy száz forintos kocsi felé.

-Hány éves vagy, kettő?-kérdezte Patrik, mire a középső ujjam lendítettem a levegőbe.

-Engem is!-visítottak fel egyszerre a lány testvérek.

Mind a hárman nevetve indultunk meg egy-egy kocsiért. Először Anett húzott ki egy rozoga állapotban lévőt, és félenken tolta a testvéreim felé.

-Te kivek akarsz menni?-kérdezte kedvesen Kitti, miközben magának próbált egy kocsit kivenni.

-Nekem mindegy, csak ne Patrikkal. Akkor veszekednénk.-húztam el a szám. A lány egy erős mozdulattal kirántotta a kocsit, én pedig ijedten rezzentem összem. Nem verekednék vele, az biztos.

-Akkor elviszep Patrikot, meg a kisfiút.-kacsintott rám, és hatalmas lendülettel megindult a fiúk felé.

Anett lesütött szemmel mormogott valamit Zozonak, aki hatalmas vigyorral az arcán figyelte a lányt. Vissza fordultam a járgányom felé, becsúsztattam a százast, és kirántottam a másik kocsi fogságából.

-Neked én maradtam.-jelentette ki Csepi ahogy oda értem.

-Remélem jó sofőr vagy.-mosolyogtam rá, és barátnőm példáját követve bevágtam magam a kocsiba.

-Mi elmegyünk piát venni.-jelentette ki Patrik. Biccentett Iminek, aki az épület felé kezdte tolni a lányt, Patrik meg nevetve ment utánnuk.

-Mi veszünk nasit, ti meg intézzetek reggelit holnapra, meg mára vacsit.-jelentette ki Zozo, és eltolta a barátnőmet.

-Mehetünk?-köszörülte meg a torkát Csepel.

-Igen.-bólintottam magabiztosan.

Lassan gurulva indultunk mag az épület felé. Kaptunk pár szánakozó nézést az idősebbektől, de mi ezzel nem igazán törődtünk. Törökülésbe helyezkedtem a kocsiba és Csepel felé fordítottam a tekintetem.

-Mióta ismeritek egymást Anettel?-kérdezte mosolyogva. Néha mögém nézett, hogy irányítani tudja a járművet.

-Középiskolában ismerkedtünk meg. A koliban egy szobába kerültünk négyen, és ő volt az egyik. Aztán kiderült, hogy ugyan abban a városban lakunk, és elválaszthatatlan barátok lettünk.-meséltem nosztalgiázva.

-Nagyon jó barátoknak tüntök.-mosolygott rám kedvesen. Ahogy beértünk a fotocellás ajtón egyből megcsapott a hűvös légkör. Felsóhajtottam, mire az engem toló fiú kuncogott egyet.-És Kitti?-kérdezte jót szórakozva rajtam.

-Kitti és Anett testvérek. Ő nem velünk járt egy suliba, de megismertem mikor Anetthez mentem, és jóba lettünk. Mi vagyunk a három elválaszthatatlan barát. Talán néha úgy tekintek Kittire, mintha a nővérem lenne. Anettel olyan jó a kapcsolatuk. Minden meg tudnak beszélni veszekedés nélkül.-mondtam lehangoltan.

-A testvéreid szeretnek téged.-cikázott a sorok között. Bólintottam, hisz tudtam, higy igaza van.

-Tudom.-mondtam keserűen.-Neked vannak testvéreid?-kérdeztem rá emelve a tekintetem.

-Van egy nővérem.-bólintott.-Elég jó a kapcsolatunk.-magyarázta röviden.

-Ennek örülök.-mosolyogtam rá őszintén. Magabiztosan tolt előre a sorok között a fiú. Szőkésbarna haja össze vissza meredt az ég felé.