A kishug

16.~Laura

-Óvatosan vezess haza.-kérte Anett kezében a kiskacsával, miközben tekintetével a mozdulataimat követte. Most raktam ki őket itthon. Úgy volt, hogy Mr. Philipet elvisszük a nagymamámhoz, de Anett addig ellenkezett, hogy végül itt maradt vele.

-Csak öt percnyire lakok, csak nem most halok meg.-nevettem ahogy beültem a kormány mögé.

Mosolyogva intettem a lánynak, majd elfordítottam a kulcsot és a saját házunk felé kezdtem hajtani. Az első ötletem az volt, hogy a nagyszüleim lakására megyek. Apa és anya mindig is Gyulaiak voltak. Az apai nagyanyám négy éve hunyt el, a nagyapa pedig három évvel utánna hunyt el, alig egy éve. Az anyai nagyszüleim még élnek, és kimondottan egészségesek, hál' istennek. Mikor nem éreztem jól magam otthon, kimondottan sokat jártam a papához, és mikor elhunyt rám hagyta a házát, ami igazából nekem jól esett, a tesvéreimet viszont kissé megviselte lelkileg. A házat anyáék tartották rendben, nekem még nem volt szívem bemenni oda, tudva, hogy többet nem talájozhatok a papával, ahogy a nappaliban ülve vár rám. A telefonom már mióta letettem eszeveszetten csipog néha, de nem szenteltem neki nagyobb figyelmet. Fáradtan állítottam le a ház elött az autóm motorját és egy sóhaj kíséretében előre rántottam a táskám a hátsó ülésről. Minden magamhoz kapva indultam meg az udvar felé. Ahogy kinyitottam a kaput egy dagadt kutya ugrott a lábamnak és farkát csóválva csorgatta rám a nyálát.

-Szia Csumpika. Szióka!-vakargattam meg a kutyát. Vakkantott egyet, majd leugrott a lábamról és a ház felé futott, mintha azt akarná, hogy kövessem.

-Na végre, legalább az egyik gyermekem haza keveredett.-lépdelt felém anya. Az évek alapos munkát végeztek rajta. Ráncok szelték át a homlokát, haja már festett volt, hogy ne látszódjon hogy őszül, de a mosolya a régi volt.

-Zozoék még nem értek haza?-kérdeztem aggódva, hisz ők korábban indultak mint én.

-Tíz perce hívott Patrik, hogy most dobják ki a fiúkat.-vont meleg ölelésbe.

-Már azt hittem baj van.-fújtam ki a bentartott levegőt.

-Dehogy. Gyere, amíg megjönnek a fiúk mesélj, mi volt.-húzott a ház felé anya. A nappaliba vezetett, ahol letelepedett a kanapéra, én pedig mellette foglaltam helyet.

-De ne akadj ki.-kértem egy humcut mosollyal az arcomon.

-Majd meglátjuk.-mosolyodott el ő is.

-Elmentünk le Siófokra, mert véletlen bevitték a siófoki rendőrségre a kocsim.-mondtak anyának az igazat. Meglepődve méregette az arcom, és várta a teljes történetet. Elmeséltem neki az egész történetet. Hogy hallottam a fiúkat és apát veszekedni, hogy nagyon sokat ittunk, hogy azért mentem le Siófokra, mert be akartam olvasni a Ricsinek, akiről anya már ódákat hallott. Elmeséltem, hogy kocsmában vígasztalódtam, aztán loptam egy kacsát, aztán haza vonatoztam, mert beszélni akartam a fiúkkal. Aztán elmeséltem, hogy milyen jól éreztem magam, hogy Anett és Zozo között csak úgy izzott a levegő, hogy beszéltünk végre normálisan Patrikkal, hogy Ricsi a buliban erőszakosan megcsókolt, és hogy utánna hogy sírtam végig az éjszakát Csepel vállán. Aztán hogy Imi mellett ébredtem, és hogy milyen jó volt az egész önmagában.

-Az a rész, ahol loptal egy kacsát nem tetszett, de a többivel ki tudok békülni. Örülök, hogy jól érezted magad, de ilyem többet ne magyon forduljon elő. Felőlem bulizhatsz, és ihatsz, de a lopás az több a soknál.-magyarázta anya normál hangerőn. Lesütött szemmel motyogam a válaszom.

-Tudom, és nagyon szégyellem magam miatta.-motyogtam kelletlenül. Hirtelen csapódott az ajtó, és egy ingerült Zozo baktatott be az ajtón.

-Megfolytom Patrikot. Megfolytom.-emelte fel a hangját ingerülten. Anya villám sebességgel termett a legidősebb fia mellett és gondterhelten vizslatta az arcát.