A kishug

7.~Laura

Egy piros, kissé leharcolt delfines vizibiciklire esett a választásunk. Egy magas, napbarnított bőrű srác kedvesen oda húzta nekünk a stéghez, és megvárta még mind a heten átmászunk rá, kikötötte, és utunkra engedett minket.

-Ki teker?-ült le Anett és Kitti egymás mellé a piros műanyagra.

-Én leszek az egyik.-jelentette ki Zozo, mire Csepel és Imi egyszerre indultak meg a másik hely felé.

-Kisfiú, te elég erős vagy ehez?-kérdezte nevetve Kitti, mire Imi mosolyogva leült mellé. Zozo és Csepel ültej be a pedálok mögé, és a Balaton közepe felé kezdtek minket vinni. Anett, Kitti és én a legvégén ültünk lábainkat a hideg vízbe lógatva nevetgéltünk.

-Te emlékszel mi történt tegnap a kocsmában?-kérdezte végül Kitti rám nézve.

-Nem.-vallottam be.-De érdekelne, hogyha itt kocsmáztam, hogy jutottam haza Gyulára.-mondtam mosolyogva és a beszámolóját vártam.

-Bementünk a kocsmába, és igazság szerint, elég kevesen voltak. Egyből inni kezdtünk, és végig azt magyaráztad, hogy szerinted te sosem voltál szerelmes, csak nagyon tetszettek neked a fiúk, és vonzalmat éreztél irántuk. Anett helyeselt, és valamelyik testvéredről kezdtetek beszélni. Aztán valami szintén ittas srác jelent meg melletted, és azt mondta, hogy neki ugyse a szereteted kell, és érezhetnél iránta vonzalmat. Elhajtottam a srácot, aztán a kocsmáros azt tanácsolta vigyelek el titeket valahova, mert itt ránk fognak szálni a férfiak. Én se voltam már józan, ezért gyalog indultunk meg a nyaraló felé. Anett rúdtáncolt nekünk az egyik villanyoszlopnál, te pedig hangosan kántáltad, hogy "megszórlak ötforintossal, tarsd meg az aprót te mocskos állat".-elképedve hallgattam a történetet. A fiúk is nevetve halgatták a történéseket, néha még sutyorogtak is valamit.

-Tudok rudtáncolni?-kérdezte végül Anett.

-Az alkohol mindenkin segít.-nevettünk fel Kittivel.

-És hogy jutottam haza?-kérdeztem érdeklődve.

-A kis előadás után "hápogást" hallottatok, és kisétáltunk a családi házakhoz. Majdnem két kilómétert sétáltunk, mikor ti megáltatok, és egymásnak bakot tartva bemásztatok egy házba, én meg fel akartam venni videóra, de mire előkerült a telefonom bementetek. Egy kacsával a kezetekbe jöttetek vissza, átmásztatok a kerítésen újra, és azt mondtátok, nem lopott, hanem Anett szülte. Az egyikötöknek eszébe jutott, hogy kell neki egy nyakörv, ezért egy tetováló szalonba mentünk egy lopott nyakörvel, amit te hoztál valahonnan.-mutatott rám. Lesütöttem a szemem. Részegen loptam, betörtem valahova, és a szerelmi életem vesészgettem. Ez nem én vagyok.-A szalonba azt mondták, csak akkot vésik bele a nyakörvbe, hogy Mr. Philip, ha valamelyikünk varrat magának. Végül addig hülyéskedtetek, hogy a srác megcsinálta a nyakörvet és elküldött minket. Te cipelted a kacsát, mert Anett azt mondta a szülés kimerítette. Végül azt mondtad, haza akarsz vonatozni, hogy bocsánatot kérj a testvéreidtől.-fejezte be a történetet Kitti.

-Te komolyan betörtél valahova, és elloptál egy kacsát?-kérdezte Patrik ingerülten.

-Igen.-mondtam ugyan olyan hangnemben.

-Idióta vagy.-jelentette ki.

-Tudom. Most jobb?-álltam fel.

Egymás felé fordulva méregettük egymást. Dühös és csalódott voltam. Az öcsém megindult felém, és egy pillanatig azt hittem megüt. Meglökött, én pedig a nagy lendülettől a vízbe estem. Sokat jártunk a Kempf tóra, mégsem tanultam meg soha normálisan úszni. Ahogy a Balaton hideg vize gyengéden körbe ölelte a testem, egy pillanatig csak reménykedtem, hogy örökre itt maradhatok. Csend volt, hűvös és nyugodt volt a környezet, de hiába élveztem annyira a víz alatt töltött időt, a tüdőm levegőért kiáltott. A talpam az iszapba süllyedt, egy jól irányzott mozdulattal a felszín felé löktem magam. Prüszkölve kapkodtam a levegőt és kapáloztam kezemmel, hogy levegőhöz jussak. Mindenki a vizibicikli szélén állt, és az eddig tükörsima felszínt kémlelték, majd mikor felbukkantam nagyot sóhajtva hátráltak kicsit.

A piros, kopott jármű alig egy méterre volt tőlem, és minden úszástudományom elővéve indultam meg felé. Egy erős kéz nyújtott nekem segítséget, amit egyből meg is ragadtam. Nem érdekelt ki az, egy erős mozdulattal rántottam rajta. Szerencsémre Zozo volt, és kicsit mögöttem hangos csapódással érkezett a vízbe. A többiek nevetve figyelték az eseményeket, én pedig lassan kimásztam.

-Most jobb?-vigyorogtam Patrikra, mikor újra talajt tudhattam a lábam alatt.

-Igen, jobb.-engedte ki a levegőt megfáradva. Kitti egy erős mozdulattal taszított rajta, és a vízbe lökte.

-Nekem is jobb.-nevetett hangosan.

-Milyen ha jobb?-kérdezte Imi, és belökte a lányt, aki magával rántotta a mélybe.

-Ilyen.-prüszkölte a lány mikor a felszínre keveredett.

Zozo mintha egy partra vetett bálna lett volna, a feltornázta magát a műanyag lapra, és hangosan csattanva elterült. Imi fröcskölő csatát indított, én pedig mosolyogva figyeltem őket. Bátyám hirtelen felpattant, átölelte Anettet, és a lánnyal együtt a vízbe vetette magát.

Ketten álltunk Csepellel a műanyag lapon. Ő továbbra is a többieket nézte, én azonban mellé léptem, és megpróbáltam belökni. A fiú megborult, de elkapta a kezem, és vissza húzta magát. Ennek következtében én borultam a víz felé, de a fiú utánnam kapott, egyik kezét a derekamra fonta, a másikkal pedig a csuklómat markolta és vissza rántott.

-Te még nem vagy vizes, ez nem ér.-duzzogtam. Alig harminc centi volt köztünk, és rettentően zavarban voltam.

-Azt mondod?-kérdezte, majd elengedte a derekam. Hiányzott meleg érintése az oldalamról, de ezen időm se volt gondolkodni, ugyanis Csepel hirtelen a csúszda felé húzott.-A királynak megfelelő vízbejutás jár.-közölte és feltrappolt a kis lépcsőn, majd a vízbe csúszott.

Nevetve álltam egyedül a piros vizibiciklim, és úgy éreztem, mi most teljes mértékben össze kovácsolódtunk a kis csapattal.

-Segíts! Van egy ötletem.-jelent meg a létránál Kitti, és a kezét nyújtotta. Egyből rámarkoltam és felhúztam a fedélzetre. Anett rögtön mögötte volt, és őt is felhúztam. Kitti a pedál mögé vetette magát, Anett pedig követte a példáját.

-Sziasztok!-integettem nevetve a négy fiúnak ahogy a part felé indultunk a piros járművel. Imi kapcsolt elsőnek és gyorsan utánnunk kezdett úszni. A többiek össze zavarodva néztek utánnunk, majd ők is úszni kezdtek.

-Ha már elúsztam idáig, segíthetnél.-nyögte Imi ahogy a létrába kapaszkodott.

-Megtehetném.-válaszoltam merészen, miközben gonosz pillantásokat intéztem felé.

-Laura.-nyögte a nevem, mire kezet nyújtottam neki. Belém kapaszkodva felhúzta magát a fedélzetre és Kitti mögé lépett.-Átvegyem valamelyikőtök helyett?-udvariaskodott.

-Anett?-nézett át a csúszda alatt a hugára Kitti.

-Nem kell, nekem jó itt.-jelentette ki a legjobb barátnőm. Nővére felpattant és átadta Iminek a pedálos szerepét. A maradék harom fiú egyre közelebb jártak hozzánk.

-Aki elsőnek ide ér,azt felhúzom!-kiabálta ki Kitti, mire a fiúk egymást próbáltak leelőzni.

Zozo csapott elsőként a piros műanyagra és várakozó pillantásokkal nézett a nálam idősebb lányra. Kitti tartotta a szavát, és felhúzta a fiút, aki lihegve dőlt el a meleg fedélzeten.

-A többieket pedig én húzom ki.-nevettem, majd felemeltem kezem, befeszítettem és a kis szunyogcsípésemre csaptam. Elsőnek Patrik, majd Csepel szorult a segítségemre, én pedig mind a kettőnek megadtam azt.

-Ha leadtuk a vizibiciklit megyünk haza?-kérdezte Anett. A fiúk lihegve nyögtek egy-egy igent, én pedig hevesen bólogattam.

-Jó, boltba is be kell menni, ugyanis Anett nem ment el piát venni.-húzte el a száját Kitti.

-Nagyon jó.-morogta Patrik, és a hasára fordult.

A magas, barnított bőrű fiú kedvesen a stéghez irányított minket, majd tartotta a járműt amíg mi lemásztunk róla. Udvariasan megköszöntük, majd a cuccaink felé igyekeztünk. A strandpapucsomba csúsztattam a lábam és a törölközőmet magamra terítve hunytam le a szemem és fordultam a nap irányába.

-Hol van a bolt?-vetette le magát vizesen Imi a pokrócra.

-Pár kilóméter. Kettő maximum.-tájékoztatta Anett kedvesen.