A kishug

3.~Laura

Fáradt és ingerült vagyok, mint mostanában minig. Mióta lediplomáztam haza költöztem a koliból. Nincs bajom az itthonléttel, ha egyedül vagyok itthon. Ha viszont egy légtérbe kerülök Patrikkal, az öcsémmel, egyből egymásnak esünk. Egy sima fekete farmerbe és egy hozzá illő fekete pólóban baktattam le a lépcsőn. A család a nappaliban tartózkodott. Hallottam, hogy beszélgetnek, de lehet inkább veszekedésnek mondanám.

-A nővérednek most igenis nehéz. Több mint hét évig nem itt élte Gyulán az életét, most pedig egyik napról a másikra visza kell csöppennie a családi életbe.-mondta szigorúan apa. Mindig is lányt akart, és ezt a fiúk is érezték. Velem mindig engedékenyebb volt.

-És ha holnap nem jön haza? Azt mondja, elmegy bulizni, de nem jön haza?-kérdezte feldúltan Patrik.

-Miért nem tudsz leállni? Apa megmondta, hét évig szinte itthon sem élt. Hiába a testvérünk, nem igazán tudjuk, mi volt vele eddig. Nem tudod, miken ment keresztül. Sok minden kell feldolgoznia.-kelt a védelmemre Zozo.

-Aggódom érte. Néha te is megtehetnéd.-vágott grimaszt Patrik.

-Te nem aggódsz érte, téged zavar, hogy elhagyott téged pár éve.-vágta hozzá Zozo. Megelégeltem a vitát, kicsit trappoltam a lépcsőn, mintha most jöttem volna le, és a nappaliba mentem. A családom teljesen a velük szemben lévő tévére összpontosított, mintha az elöbb nem miattam vitáztak volna.

-Sziasztok.-köszöntem mosolyogva.

-Mi ez a jókedv?-vigyorodott el apa is.

-Most sikerült felfognom, hogy tényleg lediplomáztam.-ráztam a fejemet mosolyogva.

-És mi nagyon büszkék vagyunk rád.-állt fel anya. Hozzám sétált, egy puszit nyomott a homlokomra, majd a konyhába sétált.

-Apa, elmehetek Anetthez? Megünnepeljük a diplomát.-kacsintottam reménykedve.

-Huszonkét éves vagy, nem kéne engedéjt kérned.-morogta apa, majd beleeggyezően bólintott.

-Itthon lakom a szüleimmel, tehát kell engedély. Nem tudom mikor jövök.-öleltem meg a legidősebb férfit a szobában. Apa össze borzolta a hajam, én pedig felkacagtam. Megöleltem Zozot, majd Patrikhoz léptem.

-Valamelyik nap nem megyünk el valahova? Teso-program.-kérdeztem ölelés közben.

-Én is a tesótok vagyok!-kérte ki magának Zoli.

-Téged örökbe fogadtak.-nevetett Patrik, majd rám nézett.-Hétvége?-kérdezte hatalmas szemekkel. Mosolyogva bólintottam, majd kiléptem a nyári levegőre. Beültem a piros Chevrolettembe, és Anették lakása felé hajtottam.

-Szia!-kiáltotta ahogy meglátta leparkolni az autót.

-Csá!-köszöntem vissza, és megöleltem.

-Nem gáz, hogy ketten bulizunk?-tanakodott hangosan és kibújt az ölelésemből.

-Mi mindog gázak vagyunk.-rántottam vállat és az udvarra mentünk. Egy kisebb kiülő volt az udvar végében, ahova mi le is telepedtünk.

-Mi nyomja a szíved?-nyomott a kezembe egy üveg sört. Két sört ittunk meg, még elmeséltem neki a kisebb vitát amit még otthon hallottam.

-Patrik csak félt, Zozo mindig lazán kezelt, apukádnak te vagy a titkolt kedvence, anyukád pedig szokás szerint nem foglalt állást. De szeretnek.-töltött egy pohár bort a poharamba.

-Ez igy nem jó, sörre nem iszunk bort.-néztem rá aggódva.

-Ma az én szabájaimat követjük. Sör, bor, pálinka. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Aztán jöhet egy kis pezsgő levezetőnek. És egy kis vodka a végére.-nevetett és belekortyolt a poharába lévő vörösborba. Végig beszélgettük az estét, aztán mikor már kellőképp lealapoztunk a pálinkához előkerült egy flaska whisky.