A kishug

14.~Laura

Várakozó tekintetem hatására Anett hatalmasat sóhajtott, és miután megbizonyosodott róla, hogy csukva van az ajtó a teraszon lévő székekhez sétált és levetette magát az egyikre.

-Mesélj.-ültem le vele szembe.

-Este egyikünk sem ivott túl sokat, és ugye mi hoztuk haza Patrikot és Imit. És hát hazafelé beszélgettünk mindenféléről, aztán mikor haza értünk a fiúk elmentek aludni, de mi még kiültünk egy-egy sör kíséretében a teraszra beszélgetni. Lelkiztünk, beszélt a BMX-ről, én meg meséltem a kolikról, aztán fáztunk, és bementünk. Aztán megkérdezte, hogy fáradt vagyok-e, és mondtam, hogy igen. Megfogta a kezem, és a saját szobájába vezetett, ahol nem volt ott Patrik. Gyorsan átöltöztünk, és aludtunk. Nem volt semmi.-hadarta gyorsan.

-És legalább átölelt miközben "aludtatok"? Vagy legalább hozzá bújtál?-rajzoltam a levegőbe macskakörmöket.

-Igen.-felelte kipirult arccal.

-Uff, neked tetszik a bátyám, és a bátyámnak tetszik a legjobb barátnőm. Ez tudod mit jelent?-kérdeztem izgatottan. Félelem csillant kék szemeiben ahogy rám emelte őket.

-Hogy már nem vagyok a legjobb barátnőd?-kérdezte rettegéssel a hangjában.

-Azt, hogy végre rokonok leszünk.-örvendeztem, mire a lány megkönnyebbülve sóhajtott fel.

-Azt hittem utálni fogsz.-törte meg az örömöm.

-Te hülye vagy?-kérdeztem felháborodva.-A legjobb barátnőm vagy, számomra mindennél fontosabb a boldogságod. Ha Zozo megbánt, nem marad életben.-jelentettem ki, és mint egy jól lakott ovodás hátra dőltem.

-És ha én bántom meg?-kérdezte félve.

-Te? Anett a koliban egy pókot nem voltál képes lecsapni, mert "mi van ha a családja várja haza"?-mélyítettem el a hangom.

-De most gondolj bele, mi van, ha anuykája aggódik miatta, és azt hiszi haza ér a kis pókfia ebédre, de te megölöd, ezért nem ehet a pókfiú, és az anyukája otthon sír.-mesélte teljes beleéléssel Anett.

-Baszki te őrült vagy.-nevettem a fejemet csóválva.

-Inkább mesélj te, mi volt este?-kérdezte a szemöldökét huzogatva.

-Semmi. Haza jöttünk, Kitti kidőlt a kanapén, Csepi meg én felmentünk a szobánkba, beszélgettünk egy kicsit, aztán én bealudtam és Imi mellett keltem.-hadartam gyorsan.

-Miről beszélgettetek?-kérdezte sejtelmesen.

-Kiöntöttem egy kicsit a lelkem. Ennyi.-rántottam vállat lazán.

-Le ne cserélj te lány.-nevetett mellettem a legjobb barátnőm.

-Téged nem lehet.-jelentettem ki nevetve.

-Na pakoljunk.-tápaszkodott fel, én pedig lassan követtem a mozdulatait.

Fáradtan nyúltam az asztal közepe felé és össze szedtem a tegnap este folyamán szétszórt UNO kártyákat, egymásba helyeztem a tegnap este itthagyott abszintes poharakat és a konyha felé indultam. Zozo sürgött-forgott a konyhában és kimondottan égett szag terjengett a helyiségben.

-Mi ez a szag?-kérdeztem a pultra helyezve a poharakat.

-Ez aroma, nem szag. Szagod neked van.-mordult rám Zozo, mire az egyik széken ülő Csepel halkan kuncogni kezdett.

-Hát ez az aroma csiklandozza az orrszőrömeg, szóval valamit elcsesztél.-bukkant fel Patrik nevetve. Belőlem is nevetés szakadt fel, majd kissé lenyugodva araszoltam vissza a teraszra, ahol Anett az asztalra pakolta az összes kinthagyott alkoholos üveget.