A kishug

4.~Laura

-Az indexet nehéz lenne használni?-kiáltotta Zozo, mire a szemeim kipattantak.

-Normáslis vagy? Van aki aludna.-morogtam bosszúsan.

-Igen, van aki aludna.-motyogta a vállamról Imi, majd vissza csukta barna szemeit.

-Mindjárt ott vagyunk a rendőrségen.-tájékoztatott Patrik sóhajtva.

-Szuper. Gyorsan felveszem a kocsit, és húzhatunk fürdeni.-vidultam fel egy pillanat alatt. A mellettem ülő Imi elemelte fejét a vállamról, és nagyot nyújtózva kinézett az ablakon.

-Meg persze felszeded a barátnődet.-fordult hátra Patrik.

-Persze.-bólintottam lazán, és csendben vártam az érkezést. A kocsi hangszórójából valami angol rap üvöltött, Zozo ütemre rázta a fejét, Patrik az orra alatt motyogta a szöveget. A bal oldalamon ülő Csepel néha a telefonjára függesztette tekintetét, vagy Imivel próbált beszélgetni, aki velem egyetemben most kelt.

-Iszonyú hőség van.-jelentettem ki és magamat kezdtem legyezni.

-Hosszú fekete farmerban vagy, mire számítottál?-nevetett Imi gyengéden.

-Hogy nem lesz ilyen meleg.-dünnyögtem sértetten.

-Megjöttünk.-jelentette ki Zozo, ahogy leparkolt a rendőrség elött. Egyből balra fordultam, és türelmetlenűl vártam, hogy Csepel kiszáljon. Amint kijutottam az autó poshadt légköréből, szomorúan állapítottam meg, hogy a szabad levegőn még melegebb van.

-Bejössz velem?-emeltem Zozora hatalmas szemeimet. Halkan kuncogott rajtam, majd bólintott egyet. Egymás mellett sétáltunk be az épületbe. Egy negyvenes éveiben járó nő ült egy pult mögött, és egy üveg választotta el tőlünk.

-Jó napot! Kempf Laura vagyok, és a mai nap folyamán kaptam egy telefonhívást, hogy itt találom az autóm.-hajoltam a pult fölé.

-El szeretném kérni a személyigazolványát, a jogosítványát és a lakcímkártyáját. Amíg én egyeztetem az adatokat önök töltsék ki ezeket a papírokat. Ha minden jól megy, vissza kapja a kulcsot, és elviheti az autót. A bírságot pedig az elkövetkezendő három héten fizetheti ki.-tett le elém két nyomtatványt. Én a pultra helyeztem az irataimat, majd elvéve a papírokat és egy tollat odébb sétáltam.

-Szerencsételn vagy.-jelentette ki a bátyám. Elvette tőlem az egyik papírt, és elkezdte kitölteni. Követtem a példáját és elkezdtem a személyes adataimat leírni. Pár perc, és egy sietősen távozó idős férfivel később vissza léptem a pulthoz és a nőt kezdtem vizslatni. A kezét nyújtotta, hogy tegyem bele a papírokat.

-Az adatok eggyeznek a rendszerben lévőkkel.-jelentette ki, és a kulcsot lehelyezte elém.-Legközelebb kevesebb alkoholt.-rázta meg a kezét fenyegetően, majd az ajtó felé biccentett.-A rendőri parkolóban találják az autót. Ha felmutatja ezt-nyomott a kezembe egy igazoló kártyát-kiengedi az autóval.-hesegetett el mindket. Illedelmesen elköszöntünk a hölgytől és kifelé indultunk.

-Nem menekülök a problémáim elöl.-jelemtettem ki Zozo mellett sétálva. Kinyitotta nekem az ajtót amin egy "Autók" címszóval ellátott tábla lógott, és kisétáltunk a szabadba.

-Dehogynem.-nevetett fel halkan.-Elmentél koliba, és azóta semmit nem mondasz nekünk semmit. Iszol és úgy csinálsz, mintha élnéd az életed, de igazából gyászolsz. Menekülsz a gyász elöl, és nem hiszed el, hogy felemészt.-rám emelte barna tekintetét. Zozo mindig őszinte volt velem, akkor is, ha tudta nem biztos, hogy fel tudom dolgozni amit mond.

-Nem gyászolok.-makacskodtam, de nem néztem a szemébe. A Chevrolettet kerestem, és ki is szúrtam. Ahogy megindultam a bátyám elkapta a csuklóm és maga felé fordított.