A kishug

18.~Laura

Utálom a szobám. Ez az egy gondolat motoszkált a fejemben miközben feltornáztam magam az ágyamba. A telefonom után kaptam, hogy megnézzem mennyi az idő, és szomorúan sóhajtottam fel, mikor megláttam, hogy meg csak fél hét. A szobám akár reggel fél hétkor is képes volt szinte ragyogni, ha nem húztam le teljesen a redőnyt. Ha akár egy minimális fény bejutott a szobába, megvilágította a világos falakat, és az egész helyiségben olyan fényességet varázsolt, hogy lehetetlenseg volt aludni. Hasra fordultam és a fejemet a párnámba vájtam. Nyögtem egyet a fáradságtól, ami még mindig ostromolt, majd lassan kimásztam az ágyamból. Egy sima fekete póló volt rajtam, melynek közepén a "MOSLÉK" felirat virított. Imádtam ezt a pólót, de már ősrégi volt. Az alján egy kisebb szakadás futott végig, és a felirat is megrepedezett már. Nyolc kolis évet tudhat maga mögött ez a póló. Szőkésbarna hajam, mely a hátam közepét csiklandozta egy laza kontyba fogtam a fejem tetején. A szekrényemen lévő tükörre vezettem a tekintetem, és megláttam magam. Sosem voltam magas, épp hogy karcoltam a százhatvan centit. Zozoval ugyan olyan piszkosszőke a hajam, de Patrikkal semmilyen külső hasonlóság nincs köztünk. Anyától örökölt zöld szemeim alatt lila táskák húzódtak, ezek árulkodtak a fáradságomról. Nem volt kocka hasam, de azért elég jól tartottam magam. Elszakítottam a tükörről a tekintetem, és kiléptem a folyosóra. Egyből a fürdőbe vettem az irányt, ahol senki nem volt. Gyorsan megmostam az arcom és a fogam, majd vissza sunnyogtam a szobámba. A szekrényemhez léptem, és kivettem egy sima szürke rövid pamutnadrágot, és egy sima sportmelltartót. A hajamat gyorsan kifésületem és egy copfba rögzítettem a fejemre. Magamhoz vettem a telefonom és a fülhallgatóm és a konyhába vettem az irányt. Anya már ott sürgött-forgott.

-Jó reggelt.-nyomott puszit a homlokomra, mint mikor kicsi voltam.

-Mész dolgozni?-kérdeztem megtámaszkodva a pultnál és figyeltem ahogy pakolászik.

-Igen, és majd csak négy körül jövök haza.-mondta szomorkásan. Anya egy fodrász szalont üzemeltet bent a belvárosban.

-Mi szerinted mikor megyünk apával?-kérdezte a papa házára gondolva.

-Ma szabin van, ha jól ismerem kilencig alszik, akárcsak a fiúk, szóval gondolom majd tíz körül.-forgolódott tovább. Az előtér felé sietett, én pedig követtem. Levetettem magam a lépcsőre és magamra kaptam a sportcipőm.

-Akkor addig elmegyek futni.-kötöttem be az egyik cipőm.

-Vigyázz magadra.-mondta ahogy ő is a cipőjét húzta.

-Meglesz. Te is. Ne vágd le senki fülét, és óvatosan vezess.-mosolyogtam rá, majd követtem az udvarrda.

-Figyelek.-mosolygott vissza, majd a kocsija felé indult. Hirtelen Csumpi tapadt a lábamra, és nyalni kezdte azt.

-Mi van kicsi?-gügyögtem hozzá és a fültövét vakargattam. Miután megkapta a szeretetcsomagját a kapu felé indultam. Senki nem mozgott a vékony utcába, de ez igazából csak megnyugtatott. A fülhalgatóm a fülembe csúsztattam, zenét indítottam, majd egy órás futásra indultam. Egy óra és tíz perc múlva fáradtan támaszkodtam a térdemen és próbáltam nem kiköpni a tüdőmet. A futástól kipirult arccal és lihegve estem be a kapun. Most nem Csumpi, hanem Zizi futott felém.

-Te is szeretnéd, hogy szeressenek?-vakargattam lihegve a fültövét.

-Megjöttél?-jelent meg kómás fejjel Patrik.

-Nem, ez egy kivetített kép rólam.-mutattam végig magamon ahogy kikaptam a fülemből a fülhallgatóm.

-Mennyit futottál?-kérdezte bele szürcsölve a kezébem tartott csészébe.

-Több mint egy órát.-fújtam ki a levegőt.

-És mennyire vagy fáradt?-kérdezte miközben felé sétáltam.