I see u ~Yoonmin [BEFEJEZETT]

Az a bizonyos buli...

JM: - Úgy gondolom, buli után... - nyalt végig ajkain Jungkook- Mivel már elég kanos vagyok napok óta – magyarázta, miközben derekamra simított – tudod te... - vigyorodott el, mialatt a fenekem markolgatta.

Épp Taehyung születésnapi bulijába tartottunk, és már ránk sötétedett.

- Esetleg megkaphatod, amire vágysz, ha jófiú leszel és nem iszod le magad ismételten csatak részegre... – forgattam meg szemeimet.

- Hmm... nem ígérek semmit. Chim, ne legyél már ilyen, bulizni megyünk. Lazíts egy kicsit – simogatta vigyorogva hátamat.

- Olyan laza vagyok, hogy menten szét esem – jegyeztem meg enyhén szarkasztikusan.

-Csak nehogy megint összeverekedj egy ruhafogassal – kacsintottam rá.

- Mindjárt a farkam fog megverekedni az isteni popsiddal, mert ha így folytatod, amint odaértünk, berántalak az első szobába és onnantól nincs ám menekvés – suttogott kajánul fülembe...

 Nagyot nyeltem, amint fülembe súgta vágyait, azonban nem az izgalomtól, hanem a gondolattól, hogy mennyire nincs kedvem ehhez. Se most, se máskor... vagyis már egy jó ideje nincs. Persze, mint egy jó pár megadtam neki, amit akart, amikor éppen kedve szottyant hozzá. Régóta nem úgy tekintek ezekre a légyottokra, mint a szerelem testi beteljesüléseire, sokkal inkább kötelezettségként és teherként éltem meg őket. Kétségek közt lebegek, mert már hosszú idő óta nem érzem ugyanazt a tüzet, mint ahogy eddig, viszont még éreztem valamit Kook iránt, hiszen ő életem szerelme, csak éppen már nem olyan, mint egykor...

-Hmmmmm – duruzsoltam vissza, mintha én is ugyanúgy vágynék rá, akár csak ő.
Jobb lesz, ha indulunk, különben megint csak arra érünk oda, hogy mindenki ájultan fekszik a saját hányásában – mondtam egy mosoly kíséretében.  

-Rendben – csókolt apró kezeimre, majd összekulcsolva azokat vette gyorsabbra a tempót. 

5 perc séta után már oda is értünk Taehyung házához, ahol a bulit tartották. A zene már javában dübörgött. Természetesen maga a házigazda, vagyis Tae nyitott ajtót nekünk, akinek fülig ért a szája, mikor megpillantott bennünket. 

-Nahh, csakhogy megjött az álompárosunk is. Gyertek beljebb srácok. Van kaja, pia, nők, bár az nem hiszem, hogy nagyon érdekel titeket – mondta tarkóját simogatva, miközben beljebb terelt minket a házba, és becsapta az ajtót. 

Ahogy átléptük az ajtó küszöbét, el szállt belőlem minden kétely, ami az előbb megfordult bennem. Körbe néztem, mindent vidám és jókedvűen beszélgető emberek leptek el. Seokjin már a nőket untatta az egoista dumáival, Tae, Hoseok és Namjoon természetesen elkezdték felemészteni a felhalmozott alkoholt. Kellemes zene szólt, még nem vadult be annyira a buli, lehet csak ránk vártak. Mindenki láthatóan jól érezte magát, leszámítva egy srácot, aki unott, savanyú arccal ült a nappaliban. Ki más lenne, ha nem Min Yoongi. Mindegy is, ez az én estém, érzem a zsigereimben. Ez egy jó lehetőség lehet arra, hogy esetleg újra összemelegedhessek Kookal.

-Figyelj, Chim... - simított derekamra. Mindjárt jövök, addig foglald el magad – mondta, ezzel ott is hagyva engem.

YG: Nem hiszem el, hogy képes voltam eljönni, hogy vigyázzak egy rakat semmirekellő balfaszra. Természetesen csak azért vagyok itt, hogy ne igyák holtrészegre magukat, vagy, hogy ne gyújtsák magukra a házat, akárcsak múltkor... Mivel én nem nagyon szoktam inni. Van jobb dolgom is annál, hogy hülyítsem magam az alkohollal. Persze, ezeknek a barmoknak aztán beszélhetek. Unottan ültem akanapén, amikor bejött a Jikook páros, ahogy a lányok szokták emlegetni. Én csak elfintorodtam, hiszen tudtam, hogy a nyáladzáson kívül nagyon nem szoktak mást csinálni. Na igen, a szerelem...az nagyon nem az én asztalom.