I see u ~Yoonmin [BEFEJEZETT]

Macskafogó

JM: Amíg ázott a ruha, visszamentem a hálóba. Az ajtóban egy pillanatra megállva néztem Yoongira, ahogyan ült és békésen belemerült a saját kis világába.

-Nem vagy éhes? – kérdeztem rá végül, ahogy ez egy jó házigazdához illik.

YG: -Nem – mondtam, de a gyomrom ebben a pillanatban kordult meg. Kurva belek, hogy nem bírnak kussban maradni... Feltápászkodtam a székből, majd Jiminre néztem.

-Merre van a pólóm?

JM: -A gyomrod szerintem teljesen másképp gondolja, mint a szád, de te tudod – rántottam meg vállamat. A pólód jelenleg mosásban van, ha elkészült átviszem.

YG: -Rendben – mondtam, majd ásítottam egyet.-Egész jó volt, amit főztél – említettem meg szégyenlősen.-Majd, ha elmostam, visszahozom neked a tálat – zártam rövidre és kiindultam a szobából. Tényleg nagyon álmos voltam. Normál esetben ilyenkor aludni szoktam, a napokban sikerült teljesen felborítanom a bioritmusomat... Továbbá mardosott a szomjúság is, így gondoltam megkockáztatok egy kérést Jiminnek.-Egy pohár vizet azért még meginnék – céloztam a szomjúságomra, mialatt hátra fordultam felé. Utána húzok haza, de valójában semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy 15 percig még gyalogoljak a tűző napon étlen-szomjan.

JM: Elégedetten elmosolyodtam. Ez egy igazi kimondott bók lett volna? Tényleg megdicsérte a főztöm? Pirulva fogadtam az elismerést.

-Igen, persze, máris adok egy pohár vizet. Menjünk le a konyhába – javasoltam immár derűsen. Elővettem egy üvegpoharat és csordultig töltöttem azt vízzel, majd a kanapén elhelyezkedő Yoongi kezébe adtam azt.

YG: -Kösz – dörmögtem bajszom alatt, majd ásítottam még egyet és elkezdtem lassan kortyolgatni a vizet. Megváltás volt, porzott már mind a két vesém. Miután a pohár felét kiittam, letettem azt a kanapé előtti kisasztalra és hátra dőltem. Tulajdonképpen egész kényelmesnek bizonyult ez a kanapé. Puha, szinte szabályosan besüppedt alattam. Egy pillanatra lehunytam pilláimat és jólesőn felsóhajtottam. Még össze kellett szednem magam...

JM: A konyhából kipillantva lestem, ahogy Yoongi lassan kortyolgatja a vizet. Mire megissza az egészet, lemegy a nap, szóval addig felmentem megnézni a pólóját. Boldogan állapítottam meg, hogy a folt teljesen eltűnt belőle, mintha ott sem lett volna és a fehérítő is ragyogó fehérré tette. Mire megszárad, szebb lesz, mint új korában – gondoltam, közben visszaindultam a konyhába. Ahogy leértem a lépcső aljába, érdekes hangok ütötték meg fülemet. Percekig kerestem a zaj forrását, mire rájöttem, hogy az magából Yoongiból eredt. A kanapén fejét hátra döntve halkan hortyogott. Ezt mi lelte? – kérdeztem magamtól. Felébreszteni nem akartam, annyira békésen szuszókált. Majd csak felébred egyszer. Már este felé járt az idő, de ő még mindig húzta a lóbőrt, ezúttal már elterülve az kanapén. Rosszabb, mint Csipkerózsika – somolyogtam az alvó fiúra, miközben ráterítettem egy takarót. Jómagam is egészen kimerültem, szóval felbandukoltam a szobámba és nyugovóra tértem. Kora reggel álmosan dörzsöltem meg szemeimet. Levonultam a konyhába egy pohár vízért és akkor láttam, hogy Yoongi még mindig alszik ugyanabban a pózban, ahogy elaludt. Ekkor elkezdett korogni a gyomrom, mivel tegnap este kimaradt a vacsora, így nekiálltam gofrit sütni.

YG: Valami finom illatra ébredtem, így szimatolva a levegőben ültem fel, de aztán hamar rájöttem hol is vagyok. Baszd meg, Min Yoongi, nem lehetsz ekkora balfasz... Idegesen rúgtam le magamról a takarót, majd felpattantam és rögtön az előszobába siettem. Mi van, ha történt valami Cirmivel, amíg én nem voltam otthon???

JM: Ahogy hallottam, ballábbal ébredt a vendégem. Kimentem megnézni nem kapott-e szívrohamot, hogy nem tudja hol van esetleg.

-Jó reggelt, hogy aludtál? Remélem nem volt számodra túlságosan kényelmetlen a kanapé. Sütöttem gofrit, ha netán éhes lennél – csiviteltem jó hangulatúan.