I see u ~Yoonmin [BEFEJEZETT]

Egy csésze kávé

JM: Nagyjából fél órával később hazaértem. Térdemre támaszkodva fújtam ki magam, rendesen kimelegedtem a futástól. Elsöpörtem kivörösödött arcomból immár csapzott, szőke fürtjeimet és ledobtam magamról izzadtságtól átivódott pólómat. Hiába is, éreztem, hogy az adrenalin szétfeszít belülről, felszabadult az örömöm, egészen új embernek kezdtem hatni a saját szemszögemből. Ettől a perctől kezdtem azt gondolni, hogy már pedig minden rendben lesz, a sorsra bízom életem.

YG: Idegesen téptem össze a levelet, majd dobtam be a cafatokat a szemetesbe. 

-Tudod ki a faszommal szórakozzál – dünnyögtem dühösen. Komolyan akkora csicska, hogy még arra sem képes, hogy felvállalja a nyomorult kilétét... De érdekel is engem ez. Majd csak megunja a játszadozást. Mély levegőt vettem, majd elmentem, hogy végre vegyek egy forró fürdőt. Elegem van ebből a napból egy életre... Holnap ráadásul be kell mennem előadásra is.

JM: Elmentem lemosni magamról a piszkot és a mocskot. A mocsok alatt nem csak azt értem, hogy megizzadtam a futásban és rám tapadt az útnak pora, hanem a múltamra gondoltam és az elengedésre. Ahogy folyattam magamra a meleg vizet, már akkor tudtam, hogy innen egy új Jimin fog kilépni. Túl fogok élni bármit, még talán Jungkookot is. Fürdés után ettem egy madárnak elegendő rizst, majd egy pohárka bor társaságában befejeztem a félbe hagyott filmet és végül ágyba bújtam. Furcsa érzés volt ennyi idő eltelte után ismételten egyedül feküdni ebben a nagy ágyban. Muszáj volt nagyobb ágyat vennünk, mert a kisebbről állandóan letúrtam Kookot. Hiányérzetem támadt, hogy senki nem ölel át éjszaka. Mindig úgy aludtunk el, hogy Jungkook átkarolt, én pedig szorosan hozzá bújva, karját ölelgetve aludtam el. Most pedig az ő párnáját szorongattam mélyen beszívva annak illatát. Semmi baj Jimin, hallottam hangját fejemben. Új nap, új Jimin, új nap, új Jimin – mantráztam magamban. Ezzel a gondolattal és a Kook illatú párnával zuhantam álomba.

YG: Reggel kómásan keltem az ébresztőmre és nagyon komolyan meg kellett erőltetnem magam, hogy ne hajítsam ki az ablakon. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd felöltöztem. Szerencsére még volt kerek 3 órám az előadásig, ami kilenckor kezdődött. Bepakoltam táskámba mindent, amire szükségem lehet, majd kiléptem az ajtón és a szokásos kávézóba mentem, ami az egyetem közvetlen szomszédságában volt. Rendeltem egy kávét, majd elő véve kottásfüzetemet kezdtem el a múltkori dallamokat lekottázni.

JM: Hajnalban felriadtam, rémálmok gyötörtek. Hosszú ideig bámultam a plafont, ennek nem így kellene történnie. Amikor már egészen kivilágosodott, felkeltem. Járnom kellett egyet. Arra gondoltam benézhetnék a városba, hátha találok valamit, ami leköti a figyelmem. Mikor beértem nem tudtam egészen pontosan, hogy mit is szeretnék kezdeni magammal. Úgy tudtam van itt egy kávézóféleség, amiről még Tae mesélt. Állítólag jó hely. Egy próbát megért, végül is nem volt mit veszíteni. Maximum rájuk hívom a Közegészségügyi Hivatalt. Ahogy beléptem, frissen őrölt, pörkölt kávé illata cirógatta meg orromat. Leültem egy szimpatikusnak tűnő asztalhoz, amit a terasz előtt helyeztek el, így kilátást nyertem az üvegen keresztül a nyüzsgő városra. Rendeltem egy capuccinot és valami péksütit, ami finomnak tűnt a pultból. Miközben majszoltam a kis reggelimet és bámultam bentről a rohanó embereket, egy ismerős sziluettet pillantottam meg visszatükröződni az ablak sarkából.

YG: Mikor már majdnem kész voltam a kottával, kihozta nekem a pincérnő a kért rendelésem, de azt úgy, hogy a melleit konkrétan a pofámba tolta. Fasza, most elfelejtettem mit akartam, te ribanc – fintorodtam el magamban. Ez az egész teljesen kizökkentett.

-Kíván még valamit, uram? – pislogott rám, miközben átdobta vállán hosszú haját.

-Igen, magánszférát – mondtam unottan, majd újra a füzetem felé hajoltam.