I see u ~Yoonmin [BEFEJEZETT]

Veszélyzóna

JM: Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Olyan gyorsan történt minden, fel sem tudtam fogni. Továbbra is csak lehorgasztott fejjel álltam Yoongi előtt az ujjaimat tördelve. Valahogy egy hang sem volt képes kijönni a torkomon, megakadt bennem a szó és a szemeim ismét könnyekkel kezdtek el megtelni.

-Nekem teljesen úgy tűnt... mintha... Mintha más történt volna... - szipogtam elkeseredetten.

YG: -Hát... Nem igen... Jimin, én sosem csalnálak meg téged. Tényleg pont belőlem nézed azt, hogy kedvemre váltogatom a partnereimet? Könyörgöm, 22 éves koromig olyan szűz voltam, mint az atom, jóformán emberekhez sem szóltam. Miért pont most lenne ez másképp?? - daráltam el ezt a szöveget, majd egy nagyot sóhajtottam. -Ne sírj, kérlek. Tessék - adtam oda neki egy tiszta zsebkendőt a zsebemből.

JM: Kicsit bátortalanul vettem el kezéből a zsebkendőt. Megtörölgettem könnyes szemeimet és kifújtam orrom. Ránéztem. Hogy lehettem megint ilyen ostoba?

-Sajnálom... Túlságosan hamar vontam le a következtetéseket, egy idióta vagyok... - sütöttem le ismét tekintetemet.

Egy rongynak éreztem magam akkor...

-Yoongi, meg tudsz nekem bocsájtani? Nem akarlak elveszíteni - léptem hozzá közelebb, fejemet mellkasába döntve.

YG: -Chim, én... - fogtam derekára. -Nem mondom, hogy nem fáj, amit láttam, mert nagyon fáj. De bízom benne, hogy az előbbi nem miattad történt és csak szar pillanatban érkeztem - sóhajtottam. -Mindenesetre, most örülnék, ha hazajönnél velem.

JM: -Igen... Jobb lesz, ha most megyünk - mondtam neki, majd kezeimmel félénken az övé után nyúltam. Kezemmel körbe fogtam mutatóujját és lehajtott fejjel elindultunk a hazavezető irányba. Otthon nagyjából minden úgy fogadott, ahogy elhagytam a házat. Vagyis a vendégek már elmentek, egyedül Jihyun aludt árván a kanapén.

YG: -Remélem azért nem haragszol rá. Hisz csak megbotlott - mondtam, majd halkan elkezdtem feltakarítani a kupleráj nagy részét.

Nem tudom mikor lettem ilyen együttérző, valószínűleg csak a fáradtság beszélt belőlem. Fogtam egy nagyobb szemeteszsákot és elkezdtem megtömni a szemétrevaló cuccokkal.

JM: Egy ideig egyhelyben ácsorogtam a nappali közepén és szánakozva bámultam testvéremre. Hülyeség volt részemről az egész, talán az alkohol is befolyásolhatta a gondolkodásomat. Elhessegettem mindenféle rossz gondolatot és inkább segítettem a takarításban.

-Nem haragszom rá, inkább csak magamra - motyogtam, miközben elkezdtem mosogatni.

Közben kibámultam az éjszakai utcára, merengésbe kezdtem. Eszembe jutott a legelső buli, ahonnan elindult az egész kálvária és ahogy eljutottunk idáig. Megfordult a fejemben, hogy mi lett volna, ha...? Ha nem történik az, ami köztem és Jungkook között este. Hogy folytatódott volna tovább a kapcsolatunk? Apropó Jungkook... Nyugtalanított a viselkedése, ami az imént történt... Valahogy nem volt rá jellemző. Gondterhelten ráncoltam össze homlokomat.

YG: -Min töröd a fejed? - léptem mögé és karoltam át lágyan hátulról.

Tudtam, hogy ha aggasztotta valami, mindig így viselkedett. Bár... Lehet csak fáradt volt. Meghát én sem szívesen takarítok partik után, de hát ez van. Láttam rajta, hogy az utcát nézi. Kicsit messzebb, a túloldalon látni lehetett valamennyire a park egy szegletét. Azt a helyet is csak fel kéne gyújtani szobrostul, mindenestül... Láttam Jiminen, hogy túlontúl sok emléke köti oda...

JM: -Tudod... Kicsit aggódom Jungkook miatt - sóhajtottam, majd megtörölgettem kezeimet és megráztam a fejem. Szembe fordultam Yoongival. -Mindegy is, inkább felejtsük el, csak a fáradtság beszél belőlem - mosolyodtam el halványan.