I see u ~Yoonmin [BEFEJEZETT]

Már megint te?

YG: Legközelebb már csak arra eszméltem fel, hogy az asztalomra hajolva fekszek és folyatom a nyálam a papírokra. Kurva jó... Kómásan felemeltem a fejem, majd megdörzsöltem arcomat és lecammogtam a konyhába valami ehetőért. Kitártam a hűtőszekrényt és összeraktam magamnak valami szendvicsfélét, majd levágódtam a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Ennyi faszságot egy készülékbe...

JM: Reggel eszembe jutottak a tegnap este történtek. Szívettépő érzés volt Jungkookra gondolnom. Kifejezetten rosszul éreztem magam, mardosott a bűntudat és tudni akartam, hogy mindenki épségben túlélte-e az éjszakát. Felhívtam Taehyungot, hogy legyen szíves megadni Yoongi címét. A saját szememmel kellett megbizonyosodnom arról, hogy minden rendben van és Kook nem csinált esetleg valami őrültséget. Fogtam egy kis kaját, mintha vendégségbe mennék. Amint odaértem a megadott címre, gyomorgörccsel csengettem be.

YG: Éppen a reggeli utáni sziesztámat tartottam az ágyban, mivel csak délután kellett bemennem előadásra, amikor valaki csengetett. Ha megint Kook az, én fejébe húzom a szintetizátoromat. Ja nem, ahhoz túl drága volt. Lassan leszédelegtem a bejárati ajtó elé, majd álmos fejjel nyitottam ajtót. Már eskü félálomban voltam... Amint megláttam ki az, kedvem lett volna felugrani a plafonra. Mit keres ez itt??? Egyáltalán honnan tudta meg, hogy itt lakom?

-Te meg mit akarsz? – morogtam kedvetlenül, miközben lassan végig futtattam szemem rajta. Minek hozott magával kaját?

JM: Amikor Yoongi ajtót nyitott és láttam, hogy nincs szétverve a feje, nem hiányzik egy foga sem, tud járni és egy testrésze sem hiányzott, megkönnyebbülten felsóhajtottam.

-Hál' Istennek – motyogtam.

Majd hamar észbe kaptam és azt sem tudtam, hogy tulajdonképpen mit is akarok én itt és még csak ki sem találtam mit fogok mondani, szóval végül csak annyit nyögtem ki:

-Beszélnünk kell, hoztam egy kis kaját is... gondoltam így barátságosabb lenne.

YG: - Velem? Ugyan miről? – vontam fel kíváncsian szemöldököm.-Ha nem tűnt volna még fel szöszi, minket folyamatosan figyelnek. Nekem nincs kedvem ehhez a cécóhoz, szóval te is jobban tennéd, ha szépen hazamennél.

Te jó ég, még sosem beszéltem ennyit egyszerre. Rendesen leizzadtam.

JM: - Sajnálom, hogy megzavartalak, többet nem fordul elő. Egyszerűen csak aggódtam. Tegnap este Jungkook váratlan látogatást tett nálam és azt mondta, hogy ki fog csinálni téged, de nem értettem miért. Nem akartam, hogy egy teljesen ártatlan embernek baja essen miattam, de ahogy látom minden rendben van. Ezt azért itt hagyom – nyomtam kezébe az ételt és faképnél hagytam.

YG: Fogalmam sincs miért, de életemben először bűntudatot éreztem a bunkóságom miatt. Végül is nem mondott semmi rosszat és nem bántott.

-Hé, Jimin – siettem utána, majd megérintettem vállát, amin még én is elcsodálkoztam. Még soha nem tettem ilyet.

JM: Dermedten álltam meg, miután megéreztem valaki érintését magamon. Kicsit ingerült voltam az alváshiánytól. Megfordultam és Yoongival találtam szembe magam.

-Igen, az én vagyok – mondtam unottan, miközben mélyen sötétbarna szemeibe néztem. -Mit szeretnél? – kérdeztem tőle közömbösen.

YG: - Ha gondolod... Beszélhetünk – válaszoltam szégyenlősen, bár nem értettem miért mondtam ezt. Nem tudtam mit is mondhatnánk mi egymásnak. Tulajdonképpen azt sem értettem, mi közünk van egymáshoz. Alapjában véve semmi nem volt, de valami mégis volt.