I see u ~Yoonmin [BEFEJEZETT]

A dal

JM: Reggel nagy robajra ébredtem. Rögtön felültem az ágyban és egy kis ideig gondolkodnom kellett, hogy mi is történt. Végül realizálódott bennem, hogy Jihyun áll a szobám közepén. Álmosan megdörzsöltem szemeimet és rá néztem:

-Jihyun.... Te mégis mit keresel itt? Nem számítottam rád – motyogtam még kótyagosan.

 -Mégis mit keresnék szerinted? – nézett rám idegesen.  -Több, mint egy napja nem veszed fel a telefont, azt hittem már valami baj történt veled – mondta, majd újra Yoongira pillantott. -De ahogy elnézem, éppen megzavartam valamit... - forgatta meg szemét.

 -Igen, az alvásomat – jegyeztem meg gúnyosan. -Amúgy történt is baj, éppen elég. Taehyung ugyanis volt olyan kedves, hogy bezárt minket és megfeledkezett rólunk a többiekkel egyetemben. Legalábbis remélem nem direkt felejtettek itt egy egész napra – vakargattam meg fejem. -Egyébként örülök, hogy neked eszedbe jutottam. Ha most nem jöttél volna, lehet már csak a csontvázunkat találtad volna itt később – vigyorogtam rá. -Már az is megfordult a fejemben, hogy kivetem magam az ablakon...

YG: -Hülye vagy bátyó – mosolyodott el Jihyun, majd felém intett. -De mit keres itt ő? Együtt vagytok, vagy mi van?

Erre csak elfintorodtam, majd összefontam karjaimat magam előtt. Én meg a szöszi? Hahh, jó vicc...

JM: -Hogy mi ketten? Jajj nem, nincs köztünk semmi – mentegetőztem elpirulva. -Tae egyszerűen jópofa ötletnek tartott összezárni minket. Mi pedig eltöltöttünk egy romantikus napot, igaz hyung? – mosolyogtam a fiúra.

YG: -Ja...Kurva romantikus volt... - horkantottam fel, majd elindultam kifelé a szobából.Sürgősen meg kellett néznem mi van Cirmivel... Magammal vittem a lapokat is, hogyotthon befejezzem azt a dalt. Fájt bevallani, hogy sokkalta jobb lett, mint a sajátom, amivel napok óta szenvedtem...

JM: -Szia Yoongi, örülök, hogy itt voltál, gyere máskor is – integettem neki.

Titokban azért örültem annak, hogy itt volt. A végére már egész kellemesnek bizonyult a társasága.

-Már igazán éhes vagyok, menjünk enni – fordultam testvérem felé. -Na és mesélj, veled mi újság? Hogy megy a suli? – érdeklődtem a konyha felé igyekezve.

Jihyun csak sóhajtott.

-Semmi, a suli jól megy, viszont összevesztem Surannal – mondta, majd leült az asztalhoz savanyú arccal.

YG: Szinte rohantam hazafelé és reméltem, hogy Cirmit még életben találom, nem pedig nekifagyva a kerítésnek, vagy valami. Lihegve kinyitottam az ajtót, mire a macskám nyávogva, nagy szemekkel szaladt elém. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, majd adtam neki enni és inni, még az almát is kicseréltem. Végre itthon... Egy frissítő fürdő után leültem zongorámhoz és elővettem a tegnapi kottát. Ez egy szomorú, melankolikus dallam... Lejátszottam párszor és elkezdtem hozzá írni a szöveget. Valami volt a fejemben. Nem, inkább valami folyton járt a fejemben. Mire végeztem a dalszöveggel, kikerekedett szemekkel állapítottam meg, hogy nem másról szólt, mint a tegnapi napomról, az estéről, amit Jimin szobájában töltöttem bezárva. Pontosabban... Jiminről szólt, a gondolataimról, hogy mik jártak a fejemben amikor vele voltam, amikor táncolni láttam őt. Hogy lehet az, hogy ő az első személy, aki egy dalomban szerepel...?

JM: -Semmi baj Jihyun, minden rendbe fog jönni köztetek – borzoltam meg haját, aztán elgondolkodtam.

Én is azzal áltattam magam, hogy majd képesek leszünk helyre hozni a kapcsolatunkat Kookkal, aztán ennek az lett a vége, hogy Yoongival csókolóztam teljesen részegen. Egy valamit nem értettem azonban... Ő miért hagyta, hogy mindez megtörténjen? Mindegy is, el kell felejtenem -hessegettem el a gondolatokat fejemből. Jobb dolgom is akadt...Még egy ideig beszélgettünk Jihyunnal, aztán miután elment, utam Taheyunghoz vezetett. Azt hiszem akad hozzá egy-két keresetlen szavam.