I see u ~Yoonmin [BEFEJEZETT]

Házi felügyelet

TH: Össze-vissza kapkodtam a fejem, nem tudtam kihez menjek. Aggódtam Jimin miatt, láttam a vért a padlón, ki tudja Kook is életben van-e még... Jungkook egyszer tényleg megöngyilkoltatja majd magát valaki által... Lehajoltam Kookhoz,  még lélegzett, hál' Istennek, szerencsére csak kiüttette magát. Jimin jó erőben lehet, ha így elájult. Mondjuk engem is majdnem kómába vert múltkor. Kook hóna alá nyúltam, hogy fel tudjam segíteni.

-Gyere Kookie, most szépen hazamegyünk – magyaráztam neki, majd Yoongi felé fordultam:

-Vigyázz Jiminre, kérlek.

Tudtam, hogy Jimin igazából jó kezekben lesz, szóval magammal húzva Kookot hagytam el a házat.

Remek munka Taepidó, ha nem is volt elég jó a kivitelezés.

-Téged mivel etettek, hogy ilyen nehéz vagy? – beszélgettem az ájult Kookkal.

YG: Lefektettem Jimint óvatosan az ágyra, majd leápoltam a sebét és lementem, hogy gyorsan feltakarítsam a vért. Szegény nem tehet semmiről és mégis ő járta meg a legjobban. Miután ezzel végeztem vittem fel neki vizet és gyógyszert, ha netán szüksége lenne rá, majd leültem mellé egy székbe és elkezdtem dalszöveget írni. Bár még mindig kissé az események hatása alatt voltam, végre sikerült kiírnom magamból az érzéseimet. Szerintem bátran kijelenthetem, hogy azóta a bizonyos buli óta semmi sem a régi, és ahogy elnézem már nem is lesz az...

JM: Amikor magamhoz tértem, egy ágyban találtam magam. Mi történt? Hol vagyok? Ezek voltak az első kimondatlan kérdéseim... Gyötört a szomjúság, muszáj volt valamit innom. Felültem, de abban a pillanatban éles fájdalom nyilallt a fejembe, ami arra kényszerített, hogy visszadőljek az ágyba.

YG: -Hé! Minden rendben? – kérdeztem meglepetten Jimint, amikor két teljes nap után hirtelen felült az ágyban. Félretettem ölemből a füzetemet, majd a vízért nyúltam, hogy megitassam a fiút. Egy 200 éves hullának éreztem már magam, mivel az elmúlt napokban alig aludtam valamit. Féltem, hogy Jiminnek valami baja lesz és az majd az én lelkemen fog száradni. Közben Cirminek is felhoztam a tálkáit, hogy minél kevesebbszer kelljen lemennem. Év végéig úgy hittem, végig fogom aludni a nyári szünetet, de úgy tűnik ebben nagyot tévedtem.

JM: -Hogy m-mi? kérdeztem zavarodottan.

Perpillanat a nevemet sem tudtam volna megmondani. Nagyokat kortyoltam a vízből. Valami kezdett derengeni, de még nem volt teljesen minden tiszta.

-Hol vagyok? – tettem fel a következő kérdést félig nyitott szemekkel.

YG: -Amm... Nálam. Volt egy kis konfliktusom Kookkal, te pedig valahogy rosszul jöttél ki belőle... - morogtam szégyenlősen, lehajtott fejjel.

Valamiért bűntudatot éreztem.

JM: Nagyon erősen próbáltam felidézni a dolgokat, de a fejem annyira hasogatott, hogy inkább nem terheltem egyelőre ilyesmivel.

-Kook? Mármint Jungkook? Meddig aludtam?

Teljesen elveszítettem még az időérzékemet is.

YG: -Két és fél napig – rántottam meg vállam, miközben összefontam karjaimat magam előtt és kifelé bámultam az ablakon. Megráztam fejem, majd újra az ölembe vettem füzetem.

-Nem vagy éhes? 

JM: -Hogy mennyi ideig? Az nem lehet... - pattantam fel újra, de azonnal megbántam. Elfelejtettem, hogy mennyire is fáj a fejem, rögtön visszahuppantam. Meglepett Yoongi kérdése, azonban nagyon éhes voltam. Meg tudtam volna enni akár egy egész lovat is.