I see u ~Yoonmin [BEFEJEZETT]

Felismerés

JM: Egy héttel később a balesetem óta egész jól beleszoktunk a helyzetbe. Yoongi állandóan sürgött-forgott körülöttem, úgy vigyázott rám, mint egy hímes tojásra. Még éjszakánként is felkelt hozzám, ha esetleg komoly fájdalmaim támadtak volna. Kissé unalmasan teltek az ágyban töltött napok, minden nap ugyanaz történt, minden ugyanolyan volt és monoton, de ennek ellenére gyorsan teltek el Yoongi társaságában. Némelyik nap eltelt anélkül, hogy alig szóltunk egymáshoz, valamelyiket meg végig beszéltük. Kiderült, hogy rengeteg mély gondolata van a világról, az életről. Vannak céljai, lenni akar valaki. Azt hiszem egy olyan oldalát ismerhettem meg, amit még nem mutatott meg senkinek. A hétvégére már a főzésbe is kezdett belejönni.

Hétfőn hazaértünk kontrollról, ahol egy percig sem hagyott magamra. Kaptam már mankót is, így valamivel könnyebben tudtam közlekedni, mint eddig, azonban továbbra is folytatnom kellett az ágyi fogságot. Azonban a mai nap más volt, mint a többi, ugyanis Taehyung látogatott meg minket...

YG: Ez az egy hét... Úgy érzem valamit megváltoztatott bennem. Mármint, sehogy nem érzem normálisnak magam. Mintha össze lennék zavarodva saját magammal kapcsolatban. Ezalatt az egy hét alatt úgy érzem, mintha Jimin közelebb került volna hozzám. Kiöntöttem neki az érzéseim és a gondolataim, ha nyomasztott valami, ő pedig olyat tett, amit eddig senki más: meghallgatott. Ez pedig valahol legbelül nagyon jól esett. Ma valamikor délután felé becsengettek a házunkba. Én éppen az ágyon feküdtem hason írva a dalszövegeimet, Jimin meg nézte a tv-t.

-Megnézem ki az... - sóhajtottam és amikor leérve kinyitottam az ajtót, egyenesen szembesültem életem legnagyobb rémálmával, amit csak el lehet képzelni: Kim Taehyunggal.

-Yoooooongs – ugrott a nyakamba vigyorogva. -Hogy ityeg?

-Szállj már le rólam te diplomás barom!! – hámoztam le nagy nehezen magamról. -Mi a faszt keresel egyáltalán itt?

Ekkor megköszörülte a torkát, majd felvett egy kerek, átlátszó szemüveget.

-Ami azt illeti, ma Taepidó hét van és ilyenkor köteles nagyvizitet tartani – mondta halál komolyan, mire én csak megforgattam szemem. -Hogy haladnak a dolgok az élettársaddal?

-Hogy kivel? Nekem nincs senkim, hülyegyerek... Nem is lesz...

-Mi az, hogy nem lesz? Már van! Ott fekszik a szobában, gondolom a közös ágyatokban – mondta, mire elvörösödve ütöttem vállon.

-Hülye fasz...

Ezután Taehyung felnézett a lépcső irányába, majd elkiáltotta magát:

-Hyuuuung! Yoongs zavarba jött tőled!

Ijedten odaszaladtam, hogy befogjam a száját, de már késő volt...

-Faszságokról ömlengsz össze-vissza – löktem egyet rajta dühösen, majd becsaptam az ajtót és kimentem a konyhába inni.

JM: A tv miatt sajnos nem értettem tökéletesen mit kiabált fel Taehyung, ezért lehalkítottam, aztán vártam, hogy végre feljöjjön. Szökdécselve belibbent az ajtón, amit aztán behajtott. Örültem, hogy itt van, sziporkázott, mint mindig, ami jobb kedvre derített. Helyet foglalt mellettem az ágyon és csak annyit kérdezett:

-Hogy vagy Minie? Remélem jól bánik veled Yoongs...

-Jó, hogy itt vagy Tae – kezdtem bele mosolyogva. -Ami azt illeti napról napra egyre jobban érzem magam és ez leginkább Yoongi hyungnak köszönhető – válaszoltam boldogan. -Szeretek vele lenni, jó társaságot nyújt számomra és szerintem Cirmi is kedvel engem – mondtam, majd lenéztem az ölembe, ahol Cirmi feküdt összegömbölyödve és természetesen hangosan dorombolt.