I see u ~Yoonmin [BEFEJEZETT]

A csók

YG: Nem értettem mi történik éppen Jiminnel. Csak annyit láttam, hogy valamit elolvas a telefonján, majd elkezd fulladozni. Azonnal felpattantam hozzá és megütögettem a hátát.

-Hé, hé! – néztem rá aggódva. -Óvatosan...

Nem tudom mitől borulhatott ki ennyire. Láttam rajta, hogy könnybe lábadnak a szemei, amikor elkezdte olvasni azt a bizonyos valamit. Azért remélem nincs különösebb baj...

JM: Keserves sírás uralkodott el rajtam és Yoongi felé toltam a telefonom, azzal a szándékkal, hogy olvassa el mi áll benne, majd az asztalra borulva potyogtattam tovább könnyeimet.

YG: Elolvastam, mire egy pillanatra még lélegezni is elfelejtettem. Hát ezért volt ennyire kiakadva Kook... Ő... Meg akarta kérni Jimin kezét... Ha... Ha ezt tudtam volna... De nem mondta senkinek... Lesápadva tettem vissza a telefont az asztalra, majd Jiminre néztem. Fogalmam sem volt milyen érzés lehet ez most neki... Én nem voltam és nem leszek soha ilyen helyzetben. Mindenesetre finoman hátára helyeztem kezem, majd lassan végig simítottam azon, miközben leguggoltam elé, de nem tudtam mit is mondhatnék. Még mindig én voltam a legbénább vigasztaló a világon.

JM: Annyira rosszul éreztem magam. Kegyetlen voltam Jungkookkal... Az egész miatt akkora bűntudatom támadt, hogy nem bírtam rendesen lélegezni... Szörnyű ember vagyok. Szégyelltem magam...

YG: -Figyelj Jimin... Nekem ugyan nincs sok közöm ehhez, de... Erről nem te tehetsz. Nincs mi miatt magadat okolnod – sóhajtottam. -És kérlek, ne sírj, mert... Nagyon rossz téged így látnom – mondtam ki az őszintét, majd nyeltem egyet.

Valamit nagyon megváltoztatott benned ez a fiú Min Yoongi...

JM: Felpillantottam, próbáltam abba hagyni a sírást. Hüppögve töröltem le pár könnycseppet arcomról. Igaza volt, nem törhetek össze. De mégis fájt, hol ronthattuk így el? A sors akarta így... Nem tudtunk már nem megtörténné tenni a múltat, ez eleve megvolt rendelve.

-Te nagyon jó ember vagy Yoongi – borultam nyakába szipogva.

YG: Gyengéden visszaöleltem, majd lassan elváltam tőle.

-Most már próbálj megnyugodni – mondtam, majd kivittem a tányérokat a mosogatóhoz.

Csak tudnám ki a faszom szórakozik velünk... Csupán egyszer kapjam el, de akkor garantáltan kitekerem a belét...

Ekkor valami furcsa csillanást véltem felfedezni kintről, így jobban kinéztem az ablakon. Az utca túloldalán a szemben lévő ház sövénye mögött egy idiótát vétem felfedezni távcsővel a kezében.

Ezt nem hiszem el...

Azonnal letettem kezemből mindent, megtöröltem kezeimet, majd fogtam magam és kiviharzottam a házból, egyenesen a sövényhez. Most megbaszkodlak Kim Taehyung... Az idiótája persze észre sem vette, hogy ott állok a háta mögött, csak magában motyogott valamit.

-Most hova mehetett a hyung...? Óvszerért? Vagy a legújabb epres síkosítóért?

Ez tényleg nem komplett. Megköszörültem torkom, mire ijedten ugrott egyet, de hamar rendezte vonásait és ártatlanul vigyorgott fel rám.

-Ó, hát itt vagy... Hogy ityeg?

-Elmondjam hogy ityeg?? – rántottam fel a földről. -Úgy, hogy kurvára ne szórakozzál velem! Te küldted azt a képet Jiminnek?! Ha igen, akkor gratulálok, már negyedórája folyamatosan bőg!

Értetlenül nézett rám.

-Ne kiabálj – mondta.

JM: Értetlenül néztem utána, eléggé dühösnek tűnt. Megragadtam mankóimat, majd felkeltem. Lassan bicegtem ki az ajtóhoz, kilépve az utcára. A napfény megvakított, úgy éreztem magam, mint aki egy kriptából mászott elő... A túloldalon csak annyit láttam, hogy Yoongi felbőszülten rángatja Taehyungot. Megint perpatvaroznak, mint valami rossz cigányasszonyok.