I see u ~Yoonmin [BEFEJEZETT]

Elment

JM: Yoongi valami fontos dolgot ott felejtett az előző házban, ami persze nem várhatott volna holnapig, így ismét elindultunk a régi címre. Nem akartam egyedül hagyni, meg ő sem engem, meg amúgy is magától értetődő, hogy segítek a páromnak, így én is vele tartottam. Kint eléggé zorddá vált az időjárás. Beborult felettünk az ég és a viharnak már nagyon lógott a lába a levegőben, így sietősre vettük a tempót kéz a kézben. Amikor odaértünk, bátortalanul megtorpantam a ház előtt és kicsit közelebb húzódtam Yoongihoz. Az utcára néző redőny fel volt húzva, amikor direkt lehúztunk minden redőnyt. Yoongi lágyan megsimogatott nyugtatásképpen. Összeszedve minden bátorságomat beléptünk a házba. Ő felrohant az emeletre, én pedig ujjaimat tördelve toporogtam türelmetlenül az előszobában... Egyszer csak nyöszörgő hangokra kaptam fel a fejem. Összerezzentem és elnéztem a lépcső felé, hogy Yoongi jön-e már. Úgy tűnt még egy ideig biztosan elszöszmötöl odafent, szóval félve indultam meg a pince irányába. Hirtelen a hideg is kirázott, egyenesen futkosott a hátamon. Óvatosan benyitottam és legnagyobb meglepetésemre egy halálra rémült Taehyunggal találtam szembe magam, aki összekuporodva zokogott. Azonnal lerohantam hozzá, miután sikerült villanyt kapcsolnom. Lekuporodtam hozzá és szorosan átöleltem.

-Shhhh, nincs semmi baj Tae – próbáltam hátát simogatva megnyugtatni. -Hogy kerültél te ide? – simítottam gyengéden fejére.

Nagyon rémültnek látszott...

TH: Amikor megláttam Jimint, hatalmas kő esett le a szívemről. Már csak halkan szipogtam karjai között és szusszantam egy nagyot. Sikerült valamelyest lenyugodnom, azonban valamilyen szinten még mindig az események hatása alatt voltam. 

-É-én csak... Bocsánatot jöttem kérni. Azt hittem itthon van Yoongs... De aztán nem volt itt senki és... Mégis volt itt valaki, vagy valami. De már örülök, hogy itt vagy, Minie – bújtam hozzá.

Olyan megnyugtató volt az ölelése. Mint egy anyukáé.

JM: -Jobban vagy? – tekintettem le Taere, aki lassan abbahagyta a reszketést is. Megijesztett a látványa, mi rémiszthette így meg szegényt? 

-Elfelejtettünk szólni, hogy Yoongi a mai naptól hozzám fog költözni. Nem történt semmi probléma, most már minden rendben lesz – simogattam továbbra is hátát, majd végül felsegítettem a földről.-Biztos csak képzelődtél Tae – mondtam neki, azonban kissé jómagam is nyugtalan voltam, nyomasztó volt az egész hely úgy, ahogy volt.-Inkább keressük meg Yoongit és menjünk haza. Csinálok neked kakaót, mit szólsz hozzá? – mosolyogtam rá biztatón.

YG: Gyorsan összeszedtem mindent, ami kellett, majd lementem a nappaliba, hogy ott is körül nézzek még utoljára. Hát azt hittem kitépődik mindjárt a lelkem és átszalad a másvilágra... A zongorám. Össze volt... Karcolva... Mindenhol. Lassan végig simítottam kezeimmel a sérült fekete felületen. Cirmi már hetek óta nincs itthon, ő nem lehetett... Ezek inkább olyanok voltak, mint egy vadállat karmai. Biztos az a nyomorék kis leselkedő geci tehet erről is... Nem bírtam tovább a látványt, Jimin keresésére indultam, aki persze ígérete ellenére felszívódott. Nem hiszem el, hogy csináltathatom meg a másfélmilliós hangszeremet újra... Mivel nem találtam sehol, így kisebb gyomorgörccsel indultam el az alagsorba. Mert már csak az maradt hátra... Nekem padlásom ugyan nincsen. Azt hiszem. 

-Jimin! Itt vagy? – siettem le a lépcsőkön, ahol legnagyobb meglepetésemre Taehyunngal együtt találtam meg páromat. Hát ez a majom mindenhol ott van?

-Hát te? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

Hogy juthatott be egyáltalán a házamba? Ő lett volna, aki felhúzta az utcára néző ablaknál a redőnyt...? Minden bizonnyal.