Vonyítók háza

2

Annabell nem törődve a farkasokkal kisietett a könyvtárból, majd a házból. Érzékelte a hívatlant és vele együtt a birtokon vadászó farkasokat is. Leszaladt a lépcsőn és a vendége irányába futott. Mögötte öt kis farkaskölyök majd egy nagyobb szürke farkas szaladt utánuk. Tudtak volna gyorsabban menni, de szándékosan lemaradtak, hogy vigyázhassanak a lányra. Az út során valamennyi farkas csatlakozott hozzájuk, hogy védelmezzék a birtok úrnőjét. A birtok az erdő közepén volt, távol a falutól és a várostól, ezért is volt olyan meglepő hogy vendégük van. Egy füvesebb részén találtak rá. Egy fiú volt, annyit futott, hogy a földre rogyott. Hason fekve mászott előre a füvet markolászva. Szemei puffadtak voltak a sírástól és a veréstől. A bőre elszíneződött. Szája felrepedt és vérzett. A lány ott állt előtte, míg a farkasok a bokorba bújtak meg.

-Kérlek... kérlek ne.

-Ki bántott fiú?

De a sebesült gyermek nem szólt. Annabell leguggolt a fiúhoz, aki bűzlött az alkoholtól. Most, hogy így közelebbről látta, elszörnyedt a fiú sötét hajában lévő üvegszilánkok és száraz vér láttán. Szaggatottan lélegzett és markolászta a füvet. Erős fajdalmai voltak. A lány érezte ezt, ezért az ölébe vonta a fiú fejét és óvatosan simogatta véres haját. Ősi dalt énekelt. Az erdőben szunnyadó mágiát hívta segítségül, hogy a fiú meggyógyulton. A dal végére teljesen meggyógyult és békésen aludt. Annabell fáradt volt. Ez a hatalmas erő egyenesen belé áradt, majd azt átalakította és tovább adta. Nagymamája naplója által tudja, hogy ő egy csatorna a mágia és a külvilág felé. A fiú teljes meggyógyítása annyira fárasztó volt, hogy hanyatt esett. Néhány farkas sírva sietett ki a bokorból, hogy hozzámenjenek.

-Elfáradtam.

Fáradt mosolyt erőltetett az arcára, mire az egyik farkas korholón rámorgott. Annabell teste zsibbadt volt, szemei lecsukódtak. Mikor felébredt az ágyában találta magát. Tíz felnőtt farkassal volt a szobájában és öt kölyök az ágyában. Mikor felült Rosa jött be a nyitott ajtón egy tálcányi ebéddel.

-Tünés!

Az éhesszájú kölykökre förmedt, majd Annabell lábára rakta az ebédet.

-Egyél te meg! Nem is értem, hogy miért kellett hősködnöd.

-Csak meggyógyítottam.

-És ha fegyver van nála?! Értsd már meg végre, hogy az emberek veszélyesek és könnyen megölhetnek. Te tudod a legjobban, hogy milyen veszélyesek az emberek. Minden nap olvasód elődeid életrajzát, akiket az emberek öltek meg.

Annabell tudta, nagyon jól tudta. Mamája naplójában minden le volt írva, hogy végezték ki a hozzáhasonló mágiahasználót. A boszorkáktól félnek az emberek, ahogy más természetfeletti lényektől...persze jogosan. Hiszen vannak olyan boszorkák, akik rosszra használják a mágiát, de vannak akik jóra, pont mint a felmenői. A mágia veszélyes dolog, könnyen elveheti az ember ítélőképességét és józan eszét. Még sosem vesztette el az irányítást, erről az ősei gondoskodtak. A birtok területén és ebbe beletartozik a hatalmas ház is, egy erőfal védi őt magától és az ártó szándékúaktól. Az erdő és a ház az ő parancsainak engedelmeskedik, ahogy a farkasok is. A vérfarkasok, vagy más néven váltok csak a birtok ura engedélyével tartózkodhat a birtokon. Nem árthatnak neki, bármilyen ártó szándék megnyilvánulása esetén a ház és az erdő támad. A farkasok esküt tesznek az úrnőjüknek, miszerint szolgálják cserébe otthont és biztonságot ígérnek nekik. A birtokon harminc váltó él, persze régebben többen voltak, de idővel új falkát alapítottak farkas alakban vagy emberben. A birtokhoz való kötődés fájdalmas és következményekkel jár. Véráldozatot követel ha valaki a falkához akar tartozni, de sokkal nagyobb fajdalommal jár, ha valaki ki akar válni.