Vonyítók háza

5

Luca az életéért menekült, ugyanis az apja elkezdte üldözni, persze a részeg öregember lassabb volt nála, de ezzel nem is törődött a fiú. Tudta, hogy ha a faluba marad nem fog neki segíteni senki és nem is tud elbújni, ezért a falú melletti erdőbe szaladt. Ott nagyobb eséllyel tud elbújni apja elől és ha mázlija van egy farkas megeszi részeg nemzőjét. Az erdőbe érve számtalanszor elesett és beütötte a fejét és a lábát, de nem állhatott meg, vagy különben az apja elkapja. Luca nem volt hülye... tudta jól, hogy ha tovább ilyen körülmények között fog élni nem sokáig marad az élők sorában. A levegő más volt az erdőben, ezért Luca nehezebben lélegzett. Az erő hamarosan elszállt belőle és a földre került, majd akkor jött a megmentője. Nem sokat látott belőle, ugyanis az apja gondoskodott arról, hogy a szemei bedagadjanak, ezért homályosan látott, a fájdalomtól pedig könnyek szöktek a szemeibe. Megmentője átölelte sajgó testét, majd lágy hangon énekelni kezdett. A szavakat nem tudta felismerni, de érezte hogy az erdő fellélegzik, mintha a világ életre kelne és felé nyúlnának. Nem érzett félelmet, csak hűvös érintést, lágy simogatást és zsibbadtságot. Idővel nem érzett fájdalmat, helyette álmosság tört rá. A dal végére Luca mélyen aludt. Mikor kinyitotta a szemét az erdő peremén volt, hallotta a falu zaját. Mielőtt indult volna anyjához, még egyszer visszanézett a sötét erdőbe. Várt valamire...valakire ami megmentette vagy ami idehozta. De nem látott semmit. A napok teltek. Luca kerülte apját, anyjának segített amiben tudott. Gondolatai az erdőre tértek vissza. Időnként hallott pletykákat a sötét farengetegről. Vérszomjas farkasok őrzik a területet, így vadászat sincs. Az öregek meséltek neki egy riogató történetét. 

-Az erdőben van egy ház....

-A farkasok otthona....

-Él ott egy boszorkány, aki parancsol nekik.

-Gyönyörű külsejével becsalogatja az ártatlan férfiakat, amint becsukódik vendége mögött az ajtó, a gyönyörű nőből csúf boszorka válik és előjönnek a farkasok, akik emberhúsra éheznek. 

A pletyka csak pletyka, amivel a rosszcsont gyerekeket fegyelmezik, de idővel csak nevetni tudnak ezen. Luca bátorságot véve elment az erdőbe. Megakarta hálálni, hogy meggyógyították, ezért a spórolt pénzén egy női zsebkendőt vett. Egyszerű rózsaszín anyag volt, zöld levelekkel. Nem láthatta tisztán gyógyítóját, de a hangjára visszaemlékezve biztos volt benne, hogy egy lány mentette meg. Sokat sétált az erdőben, de olyan volt, mintha egy helybe menne vagy körbe-körbe. Elfáradt és ismét álmos zsibbadtság nyomta a testét.  Feladva a keresést az erdő peremére visszatért és egy fatövébe leült egy kicsit pihenni. Az erdő illata, a madarak dallama és a leveleken átszűrődő napfény elaltatta. Mielőtt mélyen aludt volna ismét hűvös érintést érzett az arcán. Lassú pislogással nyitotta ki szemeit. Egy lány állt előtte. Annabell megijedt. Nem gondolta volna, hogy a fiú ilyen hamar fel fog ébredni. Néhány lépést hátrált Lucatól, aki annyira ledöbbent, hogy elfelejtette letörölni a szájából kicsorgó nyálcsíkot. A fiú zavartan felállt és leporolta ruháját. Gyorsan rendbe szedte magát, miközben felmérte az előtte álló lányt. Ugyan olyan magas volt, mint a fiú. Haja lágy hullámokba omlott a hátára. Ruhája gyönyörű volt. Ilyet csak egy átutazó nemesi hölgyeken látott. Nem kellett sokat töprengenie,hogy a lány gazdag családból származik. Viszont az megdöbbentette, hogy a lányon nincs cipő.

-Hölgyem.

A fiú ügyetlenül meghajolt. Annabell látott rajta,hogy nincs hozzászokva az ilyen viselkedéshez, ez megmosolyogtatta.

-Uram.

Udvariasan pukedlizett, mire hangosan elnevette magát.

-Mi járatban az erdőben fiú?

-Nem vagyok fiú.

-Akkor mi vagy fiú?

A lány közelebb ment a fiúhoz, aki megdöbbent a lány szépségén. Már akkor is szép volt, de most hogy közelebb jött hozzá még szebbnek látta. Mintha az erdő elakarná varázsolni. A szél meglibbentette a lány barna fürtjeit és az orrához csalogatta annak kellemes illatát. 

-A nevem Luca, hölgyem. Csak sétálni akartam.

-Luca. Az erdő veszélyes Luca.  Nem félsz a farkasoktól?

Annabell ízlelgette a nevét. A fiú neve kellemes hangzású volt, tetszett a lánynak.

-Az csak pletyka, amivel a szülők riogatják a rossz gyerekeket. Nem hiszek bennük.

Annabell elnevette magát. Hallotta a farkasoktól, hogy rossz hírű pletykák szólnak róla és őseiről, de sosem osztották meg vele.

-Mégis milyen pletyka, Luca? Sosem hallottam még.

Luca nyelt egyet. 

-Egy gyönyörű lányról szól, aki szépségével gyanútlan férfiakat csábít az erdőbe egészen a házáig. Ott, amint becsukódik az ajtó, az elcsábított férfi csapdába esett. A gyönyörű nőből félelmetes boszorkány válik és a házból előbukkannak az éhes farkasok, majd a nő mosolyára a farkasok elkezdenek falatozni áldozatukból.