Vonyítók háza

14

Az idő telt. A tavaszt felváltotta a nyár, majd jött az ősz. Az erdőben élők készültek a harcra. Úrnőjük és egyben az erdő őre, már fél éve elhagyta az élők sorát.... az elvesztése mindenkinek nagy csapás volt. Egyesek farkasformát öltöttek, míg mások emberit, azóta nem volt átmenet, nem változtak farkasemberré és nem változtak át a másik alakjukba. Rosa a farkasalakot választotta, úgy gondolta hogy eleget élt emberi formában és immár senkinek sincs így rá szüksége, persze Ethan is vele tartott, az embereké vált farkasoknak meg kellett tanulniuk főzni és a ház körüli teendőket. Annabell szobájába senki sem ment be, tiltott terület volt.... még az öt kölyök is a küszöbön aludtak. A farkas kölykök magányosak voltak, sírtak máskor csak érzelemmentesen járták a birtokot. Aztán az ősz eljövetelével miden  megváltozott, az erdő körül idegen farkasok jelentek meg és az őket védelmező mágia kezdett gyengülni. Az ősz közepén ezek a farkasemberek behatoltak az erdő területére. Ethan és Rosa a falka élén álltak és támadó testtartással várták a támadókat. A két falka összecsapott.... legalább is akartak, ugyanis az összeütközés előtt szélforgószél keletkezett, ami hátrarepítette őket. A néhány métert repült farkasok felnyüszítettek. A sárga és vörös levelek összegyűltek és forgószélként sűrűsödtek, majd hatalmas kupaccá épültek. A szél abbamaradt az erdő elcsendesült. Két kéz kandikált ki a levelek közül, majd ahogy megmozdult egy test vált ki a kupacból. Sápadt bőr, hófehér haj. A meztelen nő felállt. A szél ismét fújt. Fehér haja a teste körül repkedett, amikor kinyitotta a szemeit a farkasok meglapultak. Arca makulátlan volt, kivéve a szemein végigmenő függőleges vágások. A nő szemei vérvörösek voltak és üresek....semmilyen érzelem nem tükröződött bennük. Az idegen falka fogaikat kivicsorítva, támadóállasba álltak. A vezér támadt elsőnek. A vörös szemű nő pislogás nélkül nézett a vadállat szemeibe. Még a levegőbe volt a farkas amikor alulról hegyes fűkarók nőttek ki a földből és felnyársalták a lényt, majd egy széllökés kíséretében a falkába dobták a halott testet. A legnagyobb köztes állapotba lévő farkas a testhez sietett.

-Te szajha! Ezt még megkeserülöd!

Ezzel a végszóval felkapta a testet és elmenekült a többi farkassal együtt. A birtokon élő farkasok a meztelen nőt bámulták.

-Annabell?

Rosa farkasember formát öltött és tétova léptekkel közeledett a nőhöz.  Az erő ami a fehér hajúból áradt megrázta az alfa nőstényt...hatalmas és ismerős illatok ingerelték az ösztöneit. A boszorka megfordult remegő lábaival. Amint megpillantotta nevelőanyját síró szemekkel és dideregve sétált a farkasemberhez. 

-Kicsikém! Hát tényleg te vagy az?!

Annabell összeesett anyja karjaiban. Az erdőben tartózkodó farkasok emberi formát öltöttek, hogy közelebb kerüljenek az ájult lányhoz. Megérintették a feltámadt lányt, de Rosa vicsorgó morgásba kezdett.

-Távozzatok! Azonnal ágyba kell rakni!

Minden farkas a házhoz sietett. Rosa a hideg testű Annabellt vitte a házba, egyenesen annak szobájába.

-Hozzatok takarókat és meleg vizet!

-Rosa, mégis mi folyik itt?!

-Ne most Sofi! Annabell ki fog hűlni!

Az emberi formát öltött Sofi eltátotta száját és már rohant is a konyhába. Fiait meglátva elküldte őket takarókért és vigyék a boszorka szobájába.