Vonyítók háza

4

Annabell visszatért a mindennapjaihoz. Jackkel tanult, a kölykökkel játszott és várta, hogy végre emberi alakot öltsenek. A farkaskölykök emberi vagy állati alakban jönnek világra, persze ez az anya állapotától függ. Szülés esetén kényszeres ösztön vezérli őket, hogy állati formát öltsenek és elvonuljanak a természetbe. Vannak olyanok, akik az emberek világát választja és természete ellen kell küzdenie, hogy ne lepleződjenek le. Mark, Ian, Tomash, Noah és William ötévesek emberévben, de farkastestük csak párhónapos kinézetűek. Annabell minden nap körbejárja a hatalmas házat, majd valamennyi farkassal járja az erdőt. Időnként egyik ősének naplóját olvassa vagy az idővel összeírt varázslatokat tanulmányozta. Egy érdekes gyógyító varázslatot olvasott, amikor egy fájdalmas nyögés hangja rázta meg az erdő csendjét. Annabell hagyta a körülötte alvó farkasokat és a hang felé ment. Az irány az erdő széléről jött, ott ahol már az ősi védelmező burok már nem védte. Egy bokorban lapult meg és figyelte a bicegő fiút. Egy hét telt el találkozásuk óta, de a fiú még csúnyább sérüléseket viselt, mint legutóbb, amit nem is értett kis boszorka, ugyanis tudta, hogy majdnem minden sebét meggyógyította, csak néhány lila foltot hagyott meg a fiú testén, hogy ne legyen gyanús a gyors gyógyulása. A fiú valamit szorongatott a kezében, de annyira gyenge volt, hogy egy fa tövébe összerogyott. Annabell bátorságot merítve kiosont a bokorból és a fiú elé ment. Az ismerős arc ismét zúzódásokkal volt tele. A kislány keze remegett, ahogy megérintette a puffadt bőrt. A forró és lüktető bőrnek jól esett a hűvös érintés. Luca ismét az erdőben kötött ki, de ezúttal nem menekült iszákos apja elől, ó nem, most meg akart tudni valamit...vagyis látni akart valakit. Kísértette a pár nappal ezelőtti esett. Az apja szokásához híven sokat ivott a falu kocsmájában. Az anyja elküldte őt, hogy hozza haza apját, mert munkaügyben keresték. A fiú nem szerette az apját, főleg akkor nem mikor részeg volt, olyankor erőszakos és mocskos szavakat használ. De engedelmeskedett anyjának akinek puffadt volt a szeme a sok sírástól, rekedt a hangja a kiabálásoktól és kérges a keze a sok munkától. Az anyja mosónő volt, míg az apja kétkezi munkát végzett. Egyikük sem keresett jól, így neki is be kellett szállni a háztartásba. Időnként loti-futi munkát vállalt a postánál, vagy bizalmas üzeneteket kézbesített. Mire a kocsmához ért, az apját kidobták az ajtón. A férfi keze véres volt, nagy valószínűséggel megint verekedett.

-Fiú! Vidd innen az apád, árt az üzletemnek!

Sűrű elnézést kért a tulajtól, majd felsegítette az apját, aki kirántotta magát fia karjából.

-Eredj innen büdös kölyök! Szánalmas kis féreg vagy te hallod e?! Miért jöttél?! Ha?!

A fiú már megszokta ezt a bánásmódot, így csak lehajtotta a fejét és úgy szólt apjához.

-Anya küldött, van egy megbízás. 

-Te csak ne parancsolgass! Főleg az a lotyó ne tegye!

Luca meredten bámulta a poros földet, míg az apja hatalmas kortyokba itta az üveg piát, majd dülöngélve hazafelé indult. Tisztes távolságba Luca is elindult. Már megtanulta, hogy ha közel kerül apjához könnyen megütheti vagy fellökheti. Mikor hazaértek kicsi rozoga házukhoz, Luca apja berúgta az ajtót és feleségéért kiabált.

-Gyere ide büdös banya! Most megkapod a magadét!

-Már megint, hogy nézel ki?!

A részeg férfi nem vette jó néven a kioktatást, így a szabad kezével lekevert egyet a feleségének, aki felsikított. Luca megrémült a hangra. Szeretett anyja a legfontosabb volt számára szánalmas életében, ezért kötelessége volt megvédeni. Az ajtóküszöbön dermedt meg, mikor látta, hogy az apja ökle anyja arcába csapódik.A következő ütés lendülésénél felugrott apja hátára , aki felordított meglepetésében és az asztalon lévő üvegért nyúlt. Luca fején az üveg összetört és a benne lévő ital a hajára folyt. A hirtelen ért fajdalomtól a fiú elengedte apját. Luca apja immáron új ellenféllel nézett szembe, a fiút kezdte el verni. Luca eredménytelenül állt ellen, megpróbált visszaütni, de az apja sokkal erősebb volt, így nem maradt más mint a menekülés.